Október 22, vasárnap - Új kedvenc *-* Róbert Katalin: Szelídíts meg! könyvértékelés /029

Sziasztok!

Mielőtt bármibe belevágnék a mai bejegyzést illetően, szeretnék valamit bevezetni ide a blogra :) Az ugyanis a helyzet, hogy habár már több mint 2 hónapos az oldal, nincs semmi, ami rendszeres lenne, ami miatt minden nap megnyitnám a Bloggert, ha azt nem tekintjük, hogy lecsekkolom a kattintások számát, ami valljuk be, ha négy napja nem volt bejegyzés, többnyire a nulla közelében mozog. Ezért aztán úgy döntöttem, bevezetek egy rendszert, hogy minden nap legyen valami bejegyzés. Ez lesz az öt dolog, amiért jó napom van. Címkék között #5dolog néven fogjátok megtalálni. Ha van aznap bejegyzés, akkor automatikusan hozzákapcsolom, ha nincs, akkor csak simán feltöltöm, így minden nap lesz poszt. Elsőre nem voltam biztos benne, hogy meg tudnám csinálni, de belegondolva, hogy már 22. napja csinálom az Inktobert, még akkor is, amikor nulla kedvem van hozzá, úgy voltam vele, hogy napi öt dolog azért belefér, és erre bátorítalak titeket is. Már nem arra, hogy nyissatok blogot, ahol minden nap leírjátok, hogy miért van jó napotok, hanem arra, hogy szánjatok időt arra, hogy összegezzétek, miért volt jó napotok. Az angoltanárunk csináltatja mindig ezt, hogy azzal kezdjük az órát, hogy mindenki mond egy dolgot, ami makes your day, és mindenkinek kell, hogy legyen ilyen dolog, és habár ez eleinte engem idegesített, most már tökre tetszik. Szóval ja. Akkor kezdjük is az első #5dolgot:

1. Hosszú hétvége van - avagy még egy nap pihi *-*
2. A nagybátyámék nálunk ebédeltek, és most kellemes családi idillben vagyunk, anyuék csendes pihenő gyanánt filmeznek nagynénémmel meg húgommal, apu meg nagybátyám pedig dartsoznak - én meg blogot írok :)
3. Nagyon finom volt az ebéd :3
4. Végre tudom, mit is írok pontosan a blogra, nem csak hadoválok.
5. Új kedvenc könyvem van, térjünk is rá :))))

Frissítés: az #dolog azóta már megszűnt. Ld. 032. bejegyzés.

Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.

Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból.

Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…

Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.

A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…

Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?

A napokban szereztem meg Róbert Katalin új regényét (két másik könyv társaságában), a Szelídíts meg!-et. Körülbelül azóta szemeztem a könyvvel, hogy láttam, hogy megjelent, bár őszintén bevallom, korábban nem olvastam az írónőtől.

Úgy döntöttem, a néha-néha a blogom felbukkanó könyvértékeléseket kicsit szintén szeretném egyberázni, így aztán pontokba szedném a gondolataimat, így nekem is sokkal egyszerűbb lesz az írás, nektek pedig átláthatóbb lesz a bejegyzés.

1. Borító

Nagyon-nagyon-nagyon szép *-* Korábban már meséltem a Forgive my fins-ről (legalábbis nekem úgy rémlik), amit még úgy két éve szerezhettem be, pusztán azért, mert tök jó volt a borítója. Aztán kiderült, hogy egy nagy fos volt az egész. Érdekes módon Molyon szinte csak pozitív értékeléseket olvastam a történetről, pedig nekem olyan hatást keltett, mintha a szerző az egész könyvet menet közben szülte volna, és semmi alapötlete nem lett volna.

Na mindegy, eltértem a témától. Nyilván, mivel művész vagyok (vagy inkább leszek), az első dolog, amit megnézek, az a könyv borítója, és nyilván mindenkinek ez az első. A borító tesz rád egy benyomást, és ha tetszik, akkor máris nagyobb az esélye, hogy leveszed a könyvet a polcról. Persze aztán lehet, hogy úgy jársz, mint én meg a sellők, és a kedvenc könyved végül egy egyszerű borítós akármi lesz, nyilván a könyv tartalmát nem befolyásolja az, hogy mibe van kötve. De az tény, hogy a Szelídíts meg! borítója számomra tökéletesebb nem is lehetne. Nagyon tetszik a kompozíció és a stílus is. Szóval már alapból érdeklődve kattintottam rá Molyon.

2. Cím

Valahol a könyv kétharmadánál Kisherceg találkozott egy újságíróval, aki azt mondta, hogy a jó cím mindennek a lényege. Ez igaz, de az újságírónak kattintékony címre volt szüksége, ami miatt az emberek elolvassák a cikket. Szerintem a jó cím ennél több. Jellemeznie kell az írást, képet, akármit, aminek adjuk. Mondhatni benne van a mű lelke. Nyilván a cím alapján is megítélheted az alkotást, de ki az, aki egy tök jó könyvet csak azért értékel le, mert rossz a címe? Mindenesetre szerintem a Szelídíts meg! egy nagyon találó cím: magába foglalja Róka és Kisherceg kapcsolatát, mint a könyv egyik fő tételét, valamint beleviszi a Kis herceg témakörét is, hiszen nyilván sok szerepe volt annak a műnek is ebben. Nem véletlenül található egy innen származó idézet mindjárt az első oldalon: "De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..."

3. Fülszöveg

A jó fülszöveg rövid és lényegre törő, összefoglalja a történet lényegét, ismerteti a szereplőket, a helyzetüket, a viszonyukat egymáshoz. Utálom azokat a könyveket, ahol a hátuljára egy részlet van írva a könyvből, ilyenkor mindig kétségbeesetten lapozok bele, hátha a borító belsejében van a tartalom leírva. Többnyire megkönnyebbülten konstatálom, hogy ott van.

A könyv fülszövege minden értelemben megfelelt a kritériumoknak, rövid volt, lényegre törő, bemutatta a két főszereplőt és a kapcsolatukat. Röviden: felkeltette az olvasó (esetünkben az én) érdeklődését.

4. Kedvenc részletek

Az idézetek a könyvből származnak :)

Nem fogom most annyira szétspoilerezni az egész történetet, mint ahogy azt a Crash-sel tettem korábban, de azért aki nem olvasta,

Spirit Bliss írónő példáját követve úgy döntöttem, én is elkezdem ilyen ragacsos cuccokkal (az istennek nem tudom megjegyezni a nevét) bejelölgetni a kedvenc részeimet a könyvekben, és a Szelídíts meg! lett a tesztalanyom. Valahogy így néz ki a könyv jelenleg:

Kisherceg hozzáállása a világhoz. Tiszta én. Nem tudja, mit kezdjen az életével, bolyong, nem találja a helyét, csak azért is elmegy minden szakemberhez, aki részt vesz a programban, holott tudja jól, nem fogja megkedvelni egyik munkát sem. És mindent az emberi oldaláról néz. Mindenki, akit csak meglátogat, befásult, monoton munkát végez és ez neki nem tetszik.

" - Nem tudom, hogy mi érdekel igazán, mert annyira sok dolog érdekel. Félek attól, hogy ha találomra rámutatok valamire, rutinba fulladnak a hétköznapjaim, és a végén már arra sem fogok emlékezni, hogy miért választottam azt a szakmát. Mint... mint, mondjuk, az a fásult ügyvéd, akivel beszéltem, vagy a marketinges, akinek csak kötelező, jól bevált szlogenjei voltak mindenre. Én egyelőre színesebb akarok lenni."

Kitti és Róka barátsága. Imádtam. Kitti, az örökké pörgős, örökmozgó, kissé kattant, de mégis szeretni való csajszi, és Róka, a zárkózott, magától mindenkit eltaszító, magányos lány, akik valamilyen csoda folytán egymásra találnak. Külön imádtam, amikor Kitti küzdött Róka barátságáért, akármilyen unalmas és külön világban élő ember látszatát is keltse, ő nem adta fel. Róka talán ott fogta fel, hogy összebarátkoztak, amikor tényleg eljutott odáig, hogy érdekelte Kitti véleménye Kisherceggel kapcsolatban. Imádtam a barátságukat, nem tudom elégszer elmondani :)

" - Szerintem jó fej vagy.

- Szerintem rohadtul nem is ismersz.

- Tetszenek a rajzaid. Meg a megjegyzések, amiket magyaron teszel. Tetszik, amit a könyvekről gondolsz."

Kisherceg és Róka találkái, amik fokozatosan alakultak át matekkorrepetálásból randiba. Bírtam benne, hogy az elején tényleg matekozásnak indult, de aztán kiderült, hogy Róka tud matekul csak éppen nem érdekli. Ezután a beszélgetések, majd később az, hogy elmarad a szerdai "korrep", ezért megbeszélnek egy másik alkalmat, ami egy szombati napra esik. Eleinte nem esett le, hogy Róka miért agyal azon, hogy ez most randi-e, pár fejezet kellett, mire eljutott a tudatomig. Mivel nem is matekoznak, de mindketten látni akarták a másikat. Ez annyira cuki :3 Istenem, nekem is kell egy ilyen srác <3

"Csak állt a terem elejében, az egyik padra támaszkodott, és figyelte a lányt. És úgy érezte, ennél jobb dolog nem is történhet ma vele, mint hogy nézheti."

Róka titka azért tetszett, mert nem volt szokványos. Nyilvánvalóan bántalmazás volt, amit Kormiék műveltek vele. Az írónő kiválóan érzékelteti, hogy milyen elevenen élnek az emlékei arról a napról, és hogy még nincs túl rajta, valamint, hogy senkinek nem beszél róla. Látszik, hogy valami nyomasztja, de senki nem tudja, mi az, és elég sokáig ez titokban is marad, várakozást keltve bennünk - bennem legalábbis biztosan.

"Egy pillanatig úgy tűnt, minden tökéletes, mint a Disney-filmekben, amikor megtörik az átok, és végre minden a helyére kerül. Aztán Kisherceg tenyere arrébb csúszott Róka haja alatt, a tarkójára, és a szorítása nem volt igazán durva, de arra pont rohadtul elég, hogy Róka ne itt legyen, a gyerekzsivajos Kopaszi-gáton, hanem megint a Park melletti kis utcában, a kikopott füvön, a sűrűn nőtt bokrok mellett."

5. Ami nem tetszett

Akkor nézzük a negatívumokat, amik nem annyira jöttek be. Ne nézzetek így, ilyen is kell.

Kisherceg és Rozi kapcsolata. Nem tudnék így együtt lenni valakivel, ahogyan ők tették. Szerették egymást, de én úgy éreztem, inkább azt hitték, hogy szeretik egymást. Nem rendes kapcsolat az, ahol nem lehet egyik félnek sem véleménye semmiről, vagy ha mégis van, azzal megbántja a másikat, ezért inkább megtartja magának. Az ember társas lény, és bármennyire is magába zárkózott valaki, mindenkinek szüksége van valakire, aki mellett feloldódhat, aki mellett érzi, hogy szeretve van, valakire, aki meghallgatja, ahol mindkét fél meghallgatja a másikat, együtt megbeszélhetnek mindent és átlendülhetnek minden problémán... Rozi és Kisherceg kapcsolata egyszerűen nem életszerű, kizárt, hogy ez működhet.

" - Mást is ismerek, aki ennyire tart attól, hogy véleménye legyen.

- És van, akinek lenne, csak nem meri kimondani. - Kisherceg egy pillanatra rámeredt, de aztán bólintott, így Róka folytatta: - Ha belegondolsz, sokan baromira utálják, ha elmondod a véleményed, és nem csak bólogatva meghallgatod őket. Inkább az a kérdés, hogy te akarsz-e vesződni velük, vagy hagyod a francba, és csak olyankor vagy őszinte, amikor megéri."

Elszomorított, hogy a tévébemondós jelenet váratlanul félbeszakadt. Szerintem arra a beszélgetésre szüksége lett volna Kishercegnek, bár éppen hogy csak elkezdődött, amikor félbeszakították. Bíztam benne, hogy Kisherceg a későbbiekben felkeresi a tévébemondót, de nem így lett. Azért az én világomban a történet folytatásaként biztosan meglátogatja :) Biztos vagyok benne, hogy ott valami fontosról maradtunk le mi, Kisherceg és az Olvasók.

" - Éppen élő adásban voltunk - mondta a tévébemondó, mintha meg sem hallotta volna -, és bizonyára tudod, élőben nagyon kellemetlen minden baki. És persze azonnal fel is megy az internetre. Az emberek úgy csapnak le minden egyes hibára, mint a keselyűk. - A tévébemondó elakadt, ízlelgette kicsit a szót. - Igen, keselyű... Ez találó, nem gondolod?"

MIÉRT VÉGZŐDÖTT EZ A KÖNYV IS EGY HATALMAS NYÁLTENGERBEN?? MIÉÉÉÉRT??????? Nyilván mind shippeltük Rókát meg Kisherceget, és egyértelmű volt, hogy együtt kell lenniük, de akkor is... Ebben a tekintetben még mindig nem ezt a könyvet keresem.

" - Na, ha mindenki elégedett - szólt közbe Róka -, én szeretnék nyugodtan elbúcsúzni a pasimtól, szóval remélem, nem lesz baj, ha pár percig nem figyelek oda rátok."

EZ A MONDAT VOLT AZ EGYETLEN, AMI HATÁROZOTTAN KIB@SZTA NÁLAM A BIZTOSÍTÉKOT.

(A témáról bővebb kifejtést ide kattintva találtok)

Összességében egy zseniálisan megtervezett és kivitelezett regényt tarthatok most a kezemben, ami hetek óta az első, amire Molyon öt csillagot adtam. Imádtam minden hibájával együtt, felemelő érzés volt olvasni (főleg, ha azt nézzük, hogy az elmúlt hetekben a Szigeti veszedelem - Tartuffe - Candide-trió tengerében fulladoztam, és még messze nincs vége a kötelezők listájának). A szereplők szeretni valóak, jól kidolgozottak és szimpatikusak, egy szókimondó főszereplő és egy stréber, ám szelíd srác, szakítás, szerelem, bántalmazás, válás, minden ami egy a hétköznapokban játszódó, izgalmas könyvbe kell. Fantasztikus.

Huh, nagyon büszke vagyok magamra, nem is emlékszem, utoljára mikor írtam ilyen szinten összeszedett bejegyzést :D Ezek után a minimum, hogy odalent kifejtitek a véleményeteket egy tetszikkel vagy egy nem tetszikkel, illetve, ha nem vagytok rendszeres olvasók, mindenképpen csekkoljátok le a régebbi bejegyzéseimet is. Ha tetszett az értékelés, és netán a könyv felkeltette az érdeklődéseteket, olvassátok el, szívből ajánlom mindenkinek.

Holnap találkozunk az #5dologban, és lehet, hogy hozok mellé egy rendes bejegyzést is. Addig is szép hétvégét nektek,

legyetek jók!

FMBxxx