November 18, szombat - Megtaláltam, amit keresek?? /Part2 ~ Lylia Bloom: Védtelenül könyvértékelés /042
Sziasztok!
Na, elérkezett a könyvértékelőm folytatása, szerintem csapjunk is bele :)))
 |
| Kép forrása |
Létezik tökéletes férfi?
Anna élete nagyszerű. Második évét kezdi az egyetemen, és a legfőbb problémája, hogy mikor jut el álmai városába, Rómába. Szereti az életét, vágyik a nagy Ő-re, és imád a barátnőivel csetelni.
Megismerkedik a titokzatos és vonzó Rolanddal, aki nem nyugszik, amíg Anna bele nem egyezik egy randevúba.
A szerelem hirtelen születik, és Anna úgy érzi, nem is lehetne boldogabb, bár a barátok egyre jobban aggódnak a túl gyors összeköltözés miatt. Anna nem érti, miért, hiszen Roland figyelmes, vonzó és mellette minden vágya teljesül, még a várva várt utazás is.
Csakhogy az álomvilág hirtelen szertefoszlik.
Vajon milyen a nagy Ő igazi arca?
Mit jelent a birtoklás, és mit az őszinte szerelem?
Anna úgy érzi, az élete romokban hever, és egyre nehezebb a kiút megtalálása.
De küzd, még akkor is, amikor egy váratlan tragédia mindent tönkretesz.
A regény az V. Aranymosás Irodalmi Válogató Public Star kötete, az olvasóközönség kedvence.
Kezdjük ott, hogy egészen tetszett a könyv. Főleg ugyebár a független csaj-végkifejletnek örültem, bár a végén is kiderül, hogy lesz neki addigra vőlegénye, de legalább nem ebben a párkapcsolatban szenved. Ezt jól megmondtam. Na kezdjünk bele.
1.) A történet röviden
A történet főszereplője Anna, aki második évét kezdi az egyetemen. Megismerkedik Rolanddal, akivel pikk-pakk egymásba szeretnek és összejönnek. A lány szülei kedvelik a csávót a korkülönbség ellenére is, és habár Anna barátnői eleinte nagyon össze akarták őket boronálni, amikor összeköltözésre kerül a sor, valamiért visszakoznak, nem tartják jó ötletnek. De Anna nem lát a rózsaszín ködtől, így gyorsan össze is bútorozik Rolanddal, aki el is viszi álmai városába, Rómába, ahol, amikor egy olasz srác flörtölni próbál Annával, minden előjel nélkül péppé veri a gyereket, innentől kezdve Annát szorongások gyötrik, de próbálja a fáradtságnak betudni Roland viselkedését.
Ezek után Roland vele is egyre agresszívabb, majd egy fojtogatási kísérlet után Anna ott hagyja és hazaköltözik. Az édesanyja a vérnyomásával küzd, Roland pedig Annáért, ígérgeti, hogy megváltozik, de hál’ istennek Anna nem hisz neki (ott ugrottam volna dupla mezítlábbal a fadarálóba, ha még visszament volna hozzá). Anna a nyárra elruccan barátnőjéhez Londonba, amikor egy héttel a hazautazása előtt hívást kap az apjától, hogy az anyja haldoklik. Rögtön haza is repül, Roland készségesen várja a reptéren és el is viszi a kórházba, de elkésnek. Anna innentől magát hibáztatja, amiért nem tudott az anyja súlyos betegségéről, meg Rolandot is hibáztatja, meg úgy nagyjából mindenkit, akit csak lehet. Szerencsére a könyv végéig nem alakul ki köztük semmi újra, bár Roland sokáig bombázza a leveleivel Annát.
 |
| Kép forrása |
2.) Borító
Egész jól néz ki, de nem vagyok annyira elszállva tőle, mint néhány korábbi borítótól. Mivel Anna édesanyjának a nyaklánca látható rajta, már az ékszer első említésénél sejtetni engedte, hogy itt valami halálszerűség lesz. Vagy csak nekem jár ilyenkor előre az agyam?
3.) Szereplők
Anna: egész normális főszereplőt tisztelhetünk a személyében, kidolgozott karakter, jól közvetíti az érzelmeket. Az egyetlen bajom vele az a rengeteg önsajnáltatás volt, amivel a végén sorozott meg bennünket.
Roland: birtoklási mániás állat. A vége felé érezhető volt rajta a megbánás, de ez akkor sem normális, hogy valaki meg akarja fojtani a saját barátnőjét, bármilyen féltékeny is legyen.
Anna barátnői pont olyanok voltak, amilyeneknek általában a barátnőknek lenniük kell. Külön tetszett, hogy hárman voltak, és mindenféle személyiségtípus megtalálható volt közöttük: Lora, a népszerű, nagyszájú, szókimondó divatdiktátor, Iza, a visszahúzódó, csendes megfigyelő, és Vivi, a legjobb barátnő, aki olvas főhősünk gondolataiban.
Anna szülei: az anyukája nagyon a szívemhez nőtt, nagyon sajnáltam a halálát. Ami az édesapját illeti, nem tetszett, hogy az eset utáni napokban csak úgy magára hagyta Annát a lakásban, munkát váltott és még el is költöztek. Értem én, hogy minden a feleségére emlékezteti, de nem túlzás ez egy kicsit?
Ja, és Kristófot még nem is említettem, az egyetemi csoporttársat, akibe Anna beleszeret, ám neki barátnője, majd később felesége is lesz, mindez pusztán üzlet, de mellette ő azért szívesen eldöngetné Annát is. Most ezt komolyan leírtam??
4.) Fontos dolgok, amik eszembe jutottak olvasás közben
Kezdhetnénk ott, hogy, mint azt Anna is elmondta, könnyebb a problémákat a szőnyeg alá söpörni ahelyett, hogy beszélnénk róluk, de minél tovább halogatjuk, annál több probléma fakad egymásból, és a végén felbukunk a szőnyegben. Higgyétek el, jobb, ha beszéltek róla. Ezt magamnak is tanácsolom, ugyanis mostanában bajok vannak Bambi barátnőmmel, akinek nem tűnik fel, ha megbánt engem. Napok óta küzdök a dologgal, hogy ezt valahogy a tudtára adjam, de képtelen vagyok rá. Nem akarok addig várni, amíg felbukok a szőnyegben.
A másik dolog, az Anna és Roland párkapcsolata volt. Eleinte minden szuper, rózsaszín köd, vattacukorfelhők meg minden, de aztán előkerül Roland másik arca. Anna pedig mindenre azt mondja, hogy jajj, biztos a stressztől van, meg a sok utazástól, egyszerűen képtelen szembenézni a dolgok komolyságával, hogy a pasija mentálisan és fizikailag bántalmazza őt. Az sem segít szerintem Rolandon, hogy a végén elmeséli az egész történet miértjét Annának. Ez nem mentség a tetteire, szerintem legalábbis, és Anna jól is tette, hogy ott hagyta, büszke vagyok rá, az én tanítványom.
Ahogy annak is örülök, hogy nem kavart össze Kristóffal sem, akinek csaja volt. Most komolyan, ki az az idióta perverz, akinek felesége van, de azért jól jön neki egy B-terv? Meg ha már annyira szerelmes Annába, akkor miért vette el azt a másik csajt? Értem én, hogy pénz meg minden, de a boldogság nem fontosabb?
5.) Mi nem tetszett?
Igazából olyan sok problémám kivételesen nem volt a történettel. Két dolgot emelnék ki. Az egyik Anna önsajnálata. Nyilván én ezt nem tudom átérezni, hála istennek mindkét szülőm él és virul. A legközelebbi rokon, akit elveszítettem, a mamám volt ma pontosan 9 hónappal ezelőtt. Érdekes egyébként, az első napokban az ember még órára, percre pontosan számolja a szerettei elveszítésének idejét, most meg már csak a hónapokat számolom.
 |
| Kép forrása |
Szóval Anna elképesztő önsajnáltatást csap abból, hogy elveszítette az édesanyját. Hogy észre kellett volna vennie, milyen beteg. Az anyja direkt nem terhelte ezzel. Hogy nem kellett volna Londonba utaznia. Dolgozni ment. És főleg Rolandot hibáztatta, ugyanis ha ő nem próbálja megfojtani, nem utazott volna Londonba és ott lehetett volna az anyukájával. Na ja, akkor ott maradt volna Rolanddal egy olyan kapcsolatban, ahol neki semmibe nincs beleszólása, csak az van, amit a srác mond, ha azt mondja, nem mész sehova, akkor nem megy sehova, ha azt mondja, szex van, akkor szex van. Ez valami vicc?
A másik, ami nem tetszett, az utó-epilógus volt. Az nagyon nem kellett oda. Az Anna szemszögéből írt epilógus is felesleges volt szerintem, de az még elment, de Roland szemszöge nagyon nem hiányzott. Nekem legalábbis. Az egész könyv Anna szemszögéből íródott, egyrészt indokolatlan Roland szemszögéből az az egy szem fejezet, másrészt meg az nem tetszett az epilógusokban, hogy megtudhatjuk, hogy ez a két szerencsétlen még mindig szereti egymást. Mit papolok én a függetlenségről…?
6.) Mi tetszett?
Az alapötlet tetszett, sőt, igazából az egész történet nagyon eredeti volt. A bántalmazásos-birtoklós kapcsolat, mint a könyv első fele és a gyász feldolgozása, mint a könyv vége. Mindegyik egy-egy tabutéma, amikről nem szeretnek beszélni az emberek. (Hopppsz, jött egy ihlet egy későbbi bejegyzéshez!) Úgy gondolom, hogy jó ötlet volt beszerezni a könyvtárból.
7.) Véleményem a befejezésről
Büszke vagyok Annára, amiért talált magának valaki mást, és örülök, mert végre nem egy hatalmas nyáltengerrel lett vége. Bár az epilógust kritizáltam, azt leszámítva elégedett vagyok a könyvvel.
Összegezve:
Hogy tetszett: jó történet, kidolgozott szereplők, jó befejezés. Tetszett.
Értékelésem Molyon: 4 csillag. Azért a maxot nem kapja meg, el ne higgyétek :)) 11-en adtak rá 5 csillagot, 10-en 4,5-öt, 8-an adtunk 4-et, 5-en 3,5-öt, 8-an 3-at és 13-an adtak a 0,5 és 2,5 közötti tartományban, szóval elég megosztó volt a könyv. Egyébként a Mrs. Kennedy és én óta nem olvasok szöveges értékeléseket, mert nem örültem, hogy az egyik kedvencemet így lehúzták.
Kedvenc szereplő: nem volt különösebben kedvenc szereplőm, aránylag kedveltem a többséget.
A legkevésbé kedvelt szereplő: nagyon vacillálok Roland és Kristóf között :D Nem tudom, melyiküket utáltam jobban. Roland az elejétől kezdve gyanús volt a fülszöveg miatt, Kristófról viszont közben kiderült, hogy nagyobb seggfej, mint Roland. Nem tudom, szerintem egálban vannak.
Kedvenc jelenet: amikor Anna először megy ki a temetőbe az édesanyjához, és amikor a végén közli Rolanddal, hogy ne keresse – felemelő volt.
Amit máshogy írnék: hát, nem is tudom, hogy változtatnék-e rajta. Jó volt a maga nemében. Anna picsogna egy kicsit kevesebbet az én verziómban.
 |
| Kép forrása |
Ez lett volna a Védtelenülről alkotott véleményem. Remélem, tetszett nektek a mai bejegyzés. A későbbiekben indítani fogok egy kreatív „sorozatot”, amelyben karácsonyi üdvözlőlapokat fogunk készíteni, ugyanis ma meglátogattam a művészellátót és összeszedtem ezt-azt.
További szép hétvégét nektek, jó pihenést, a legközelebbi viszontírásra. Addig is
legyetek jók!
FMBxxx
Megjegyzések
Megjegyzés küldése