Március 21, szerda - Jövendőbeli kedvenc könyvsorozat? ~ Sarah J. Maas: Üvegtrón könyvértékelés /076
Sziasztok!
Nagyon-nagyon régen nem volt már könyvkritika a blogon, viszont az elmúlt napokban volt szerencsém egy nagyon sokak által nagyra értékelt könyvsorozat első kötetéhez, ami nem más, mint Sarah J. Maas Üvegtrónja. Éééés, mivel most, a bejegyzés megírásának kezdetekor gyakorlatilag az egész családom lelépett Nem Mondom Meg Melyik Nagyon Ismert Zenekar koncertjére, úgy döntöttem, miért is ne kezdhetném el összehozni az Üvegtrón kritikám alapjait, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle.
Széljegyzet: magam is kedvelem a Nem Mondom Meg Melyik Nagyon Ismert Zenekart, egyszerűen nem az én műfajom a koncertre járás, és ha már pénzt adok ki az ilyesfajta szórakozásért, akkor inkább olyan előadó fellépésére megyek, amelynek tényleg hatalmas rajongója vagyok. Megjegyzem, a Szigetre sem fogok menni az Arctic Monkeys koncertre, holott imádom őket, de egyedül nem mehetek sehová - pláne nem fesztiválra. Ezt csak azért írtam ki, hogy nehogy megrohanjatok, amiért kihagyom Nem Mondom Meg Melyik Nagyon Ismert Zenekar koncertjét ;)
Szóval szerintem csapjunk bele a közepébe.
 |
| Forrás: moly.hu |
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy
megviselt, tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig
tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb
orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy
végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az
ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett
orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és
elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az
apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb
tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha
győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e
megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már
csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.
Hiába döntöttem el magamban, hogy márpedig ez nem egy szarráspoilerezett kritika lesz, de ismertek engem, képtelen vagyok tartani a számat. Szóval aki nem olvasta a könyvet, és nem akarja elvetetni tőle a kedvét - akár azért, mert széjjelkritizálom, akár, mert a történet ismeretében már nem lenne akkora élmény - az legyen szíves távozzon az oldalról. Azért köszi nektek, hogy egy kattintással hozzájárultatok a bloghoz :))
Na, aki még mindig itt van, az remélhetőleg vagy mind olvasta a könyvet, vagy nem akarja elolvasni a könyvet. Köszönöm. Azért hozzátenném a szokásos kezdést (amit százezer éve nem használtam, mivel nem írtam könyvkritikákat), szóval:
Nem fogok szép sorban végigmenni a régi szempontjaimon, mert az nekem nagyon snassz, szóval csak írnám, ami most eszembe jut. Először ejtenék pár szót a könyv pozitívumairól. A történetvezetés szuper, bár kissé hiányosnak éreztem (erről majd később). A sztori nagyon fordulatos és eseménydús, tényleg szinte minden fejezetben történik valami érdekes, alig emésztettük meg az előző eseményt, máris jön a következő. A szerző szuperül elegyítette a romantikát az akcióval, olyannyira, hogy még engem sem különösebben zavartak benne a nagy szerelmes jelenetek, mert nem ez volt a történet fő szála. És ez szerintem teljesen korrekt, elvégre ismertek, rosszul tudok lenni a látszólag ígéretes, csöpögős, felnőtt tartalommal tömött regényektől. Ha véletlenül a kezembe akad egy-egy ilyen khmmmm Papír hercegnő khmmmm, az általában kihívás vagy hasonló miatt történik, vagy mert eluntam az életemet és kell valami indok ami miatt felköthetem magam az udvarban a tölgyfára. Vicc volt. Nincs tölgyfa az udvarunkban.
 |
| Forrás |
Szóval a könyv egy kellemes csalódás volt, ugyanis én inkább Cassandra Clare-párti vagyok és egész eddig nemigen terveztem Maas-tól olvasni. De megtettem és a lehető legjobb döntésnek bizonyult. A szereplők nagyon szerethetőek, a gonoszokat lehet utálni, a jóknak pedig szurkolni. Szerintem a királlyal még lesz problémánk a közeljövőben. Nekem Chaol volt a kedvenc szereplőm, de Phillippa, Celeana, Dorian, Elena és Nehemia egyaránt a szívembe zárták magukat.
A történet világa nagyszerűen van felépítve, ami szintén fontos, illetve imádtam a könyv elején a térképet, amin nyomon követhetjük az eseményeket, illetve, hogy éppen az adott szereplő melyik tájról beszél.
 |
| Forrás |
Sajnos az a helyzet, hogy mint a legtöbb könyvnek, ennek is megvannak a maga negatívumai. A legelső, ami engem borzasztóan zavar, hogy a bajnokok sorban történő legyilkolását elég gyorsan átugrálta az írónő. Értem én, hogy nem feltétlenül ez a történet lényege, de mindössze egyetlen holttesthez jutott egyáltalán közel Celeana. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen mazochista, de én azért elolvasgattam volna rendesen, hogy pontosan mi is történt a bajnokokkal. Ha már úgyis volt olyan, hogy a sztori éppen Dorian vagy Chaol szemszögét mutatta, akkor miért nem nézhettünk bele Chaolon keresztül a hullába? Na ez elég morbidul hangzott, bocsi. A másik, hogy eleinte képesek voltak azt gondolni, hogy holmi részeges verekedés végzett az első áldozatokkal. Ez elég amatőr húzás mondjuk Chaoltól. Ha gyakorlatilag kifordították a testet és szervek hiányoznak belőle, hogy nem kezdett el gyanakodni?
 |
| Forrás |
Szintén zavaró tényező volt, amit lehet, hogy orvosolni fog az előzménykötet, nem tudom, hogy Celeanát folyamatosan az orgyilkosként emlegeti, de nem igazán látszik meg ebből bármi is. Hiába ismerjük meg a könyv során a szörnyű múltját, de arról elég kevés jelet ad, hogy ő mekkora orgyilkos is valójában. Vagy ezt csak én gondoltam így? Lehet, hogy velem van a probléma, de én nem láttam a karakterben azt a nagy-nagy orgyilkost, akire a fülszöveg alapján számítottam. Mindettől függetlenül szimpatikus volt és igenis megkedveltem, amit női főszereplőről ritkán mondhatok el.
Ez a küzdelem-bajnokság kicsit olyan Éhezők viadala-feeling volt számomra, attól függetlenül, hogy itt nem folyamatosan zajlott az esemény. Ez is zavart, mert nem volt túl eredeti gondolat. Kusssoooolsz, Poszáta, majd akkor pofázz, amikor te is tudsz ilyet írni! Értettem, nyugi :) Nem áll szándékomban tönkre vágni az olvasásélményeteket ;)
Nem tudom, mi másról szólhatnék még, úgy gondolom, mindent elmondtam, ami eszembe jutott a könyv olvasása közben. Szóval itt zárnám le a bejegyzést. Nagyon köszönöm azoknak, akik szántak rám pár percet és végigolvasták. Nektek mi volt a véleményetek a könyvről? Tetszett? Nektek van valami észrevételetek/mennyire értetek egyet az olvasottakkal? Hagyjatok kommentet, ha gondoljátok ;)
Hétvégén/jövő héten találkozunk, addig is kitartást nektek,
legyetek jók!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése