Június 30, szombat - Június történései /095

Sziasztok!

Hihetetlen dolgokat fogok felsorolni:

1. Fél év eltelt 2018-ból,

2. Ez a 6. havi összegzésem,

3. Több, mint 10 hónapos a blog,

4. Közeledünk a 8000 kattintás felé!

Ez valami nagyon elképesztő! Amikor újrakezdtem a blogolást, nem gondoltam volna, hogy egyáltalán olvasni fogja valaki, nemhogy azt, hogy kevesebb, mint egy év után (amit szintén nem hittem, hogy meg fog érni a blog) már ennyien járjatok itt! Lehet, hogy ez más bloggereknek kispiskóta, de nekem... fú, nagyon köszönöm nektek <3

Na, most, hogy az egész családom elvonult nézni a Franciaország-Argentína meccset (miután egy kiadós éttermi ebéddel délután fél négykor köszöntöttük a nyarat nagybátyám tanár, neki csak most kezdődik majd), neki is állok a június összegzésének. Kicsit féltem tegnap, hogy hogy fogom ma ezt megvalósítani, de szerencsére összejött, hogy legyen időm délután. Szóval lássuk!

A könyvborítók forrása a moly.hu, a grafikát pedig egy Jenni Esteka nevű lány készítette, forrás a Google.

Szokás szerint először az olvasmányaimra térnék rá, aztán jöhetnek az apró-cseprő júniusi esetek. Szerintem eddig a június volt a legproduktívabb könyvek terén, ugyanis 7 könyvet olvastam el (mondjuk abból kettő kötelező volt, kettő viszont angol nyelvű, szóval nagyjából kiegyenlítődik a mérleg).

Az első könyvem a májusról áthozott Beavatott volt, amit most angolul olvastam el, lévén, már vagy ötször olvastam a magyar fordítást, és így legalább nekiállhattam az idei 10-angol-könyvet-elolvasni-projektnek. Szerencsére, mivel már szinte kívülről tudom a sztorit, nem tartogatott meglepetéseket, nem volt különösebb gondom a nyelvvel, sem a történettel. Az ismeretlen szavakra sem guglizok már rá rögtön, inkább próbálom a szövegkörnyezetből kitalálni, mit jelentenek. Összességében jó kezdésnek tartottam.

Ezt Petőfi Sándor Az apostol című műve követte, amin kissé kiakadtunk a többiekkel. Mármint, hogy júniusban még kötelezőt kellett olvasnunk. Nekem egyébként tetszett a történet, esküszöm a gimis kötelezők ezerszer jobbak az általános iskolaiaknál, nem volt hosszú, úgyhogy három nap alatt legyűrtem (mindezt úgy értem, hogy szinte csak suliidőben olvastam, mert otthon inkább a saját olvasmányaimba temetkeztem), és az már csak a hab a tortán, hogy nem volt benne a Petőfi-témazárónkban. Yey!

Nyikolaj Vasziljevics Gogol A köpönyeg című története szintén kötelező volt, és órán olvastuk el, így a tanárnő biztos lehetett benne, hogy mindenki elolvasta, és nem a rövidített kiadást. Bár bevallom, én két tanóra alatt végeztem a rövidke történettel (van is valami orosz neve ennek a műfajnak, de ha agyonvertek se fog eszembe jutni), és baromi jól szórakoztam rajta. Nem olvastam még a műfajban, de nagyon tetszett. A tanárnő azt mondta, hogy aki végzett az jelentkezzen, hogy kaphasson feladatot, de én inkább addig bejelöltem a Molyon, hogy elolvastam a könyvet, és értékeltem, plusz a véleményeket olvasgattam. Jobb, mint a realizmus jellemzői után kutatni a történetben. Csak mert a következő órán azt csináltuk.

Suzanne Collins Éhezők Viadala-trilógiájából már csak az utolsó kötet, a Kiválasztott maradt júniusra, amit nem tudtam megszerezni a központi könyvtárból, mivel az felújítás alatt áll, ezért nyári szünetet tartanak. Azóta már beiratkoztam a városi könyvtárba is XP Így aztán attól az embertől kértem kölcsön a könyvet, aki megszerettette velem a történetet, vagyis J barátnőmtől. A harmadik kötet kissé már slamposabbra sikerült, igazából nekem könyvben az első, filmben a második a kedvencem. Hiszen az első kötetben Katniss még tényleg a túlélésért küzd, míg a másik kettőben inkább már csak nyafog, viszont a filmet nézve a második örök kedvenc marad, mert szerintem nagyon látványosra sikerült.

Ezután Hópihétől is kölcsönkaptam egy könyvet, méghozzá Greff Magdi elsőkönyves írónő könyvét, a Húzós szerelmet, ami elég vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Hópihe előre felkészített, hogy nem biztos, hogy életem regénye lesz, de ez elég finom megfogalmazás volt. Maradjunk annyiban, hogy lehetett volna jobb is, ugyanis számomra nagyon azokra a fanfiction-ökre hajazott, amiket a Pandával meg J-vel írtunk, úgy általános iskola 6-7. osztályában. Viszont ami elképesztően meglepett a könyvvel kapcsolatban, az az volt, hogy amikor befejeztem és letettem, bejelöltem Molyon, hogy végeztem vele, és eljött a pillanat, hogy belekezdjek a következő könyvembe... rájöttem, hogy én tulajdonképpen megszerettem a szereplőket, még akkor is, ha sok minden nem történt velük és elég kiszámítható volt a cselekmény. Ja, és egyébként, holott az egyik kedvenc fiúnevem viselője, Ádámot ütném, amíg mozog. Ezt muszáj volt hozzátennem.

A városi könyvtárból magamnak két könyvet hoztam el így elsőre, de csak az egyiket olvastam el, John Green-től a Papírvárosokat, angolul. Azért volt kicsit nehézkesebb, mivel nem ismertem a cselekményt, viszont majd, ha megtalálom, elhozom a könyvtárból magyarul is, és akkor meggyőződhetek arról, hogy mennyire értettem félre vajon dolgokat. Hát igen, nem a legkönnyebb úgy angolul olvasni, hogy előtte nem olvastad a könyvet, viszont kell ilyen is. A Girl Online-nal is hasonlóképpen voltam tavaly nyáron. Ja, egyébként a Paper Towns is tetszett.

Múlt héten összegyűltünk kicsit a csajokkal, így Hópihével ismét volt lehetőségünk könyveket cserélgetni. Én a Hűségest adtam neki kölcsön, mivel a Beavatott első két részét is én adtam oda neki, én pedig az ő "könyvtárából" Böszörményi Gyula híres-neves Leányrablás Budapesten című könyvét választottam. Régóta kíváncsi voltam erre a legendás könyvre, ami Molyon 94%-os értékelésű és rosszat még nem hallottam róla. És nem is kellett csalódnom benne: újra rádöbbentett, hogy mennyire szeretem ezeket az 1800-as években játszódó regényeket. Kicsit a Pokoli szerkezetek-trilógiára emlékeztetett, ha az alvilági lényeket meg a varázslatot nem számítjuk. Nagyon imádtam, mert akciódús volt, Mili elképesztően szabadszájú, és bármikor szétoltja Ambrózyt, ha ahhoz van kedve. Beszélnem kell Hópihével, szükségem van a második kötetre!!!

És hát tegnap kezdtem el a hónap nyolcadik (!!!) könyvét (szerintem ennyi könyvet még nem olvastam el egy hónap alatt), ami Cecelia Ahern-től meglepődtél? az Ahol a szivárvány véget ér meglepődtél? angolul meglepődtél?, vagyis a Love, Rosie. Én Lóvé Roziként emlegetem, azért, mert ha én nem tenném, biztos vagyok benne, hogy valamelyik hozzám hasonlóan borzasztó humorú családtagom hívná így, szóval inkább megtartom a dicsőséget. Nem tudom megunni ezt a könyvet: sokadszorra is ugyanúgy nevetek és sírok rajta.

Na, lássuk, mit akartam még mesélni... Ja, igen. Vörös lettem. Mármint... Befestettem a hajamat. Igaz, hogy csak színezővel, ami elvileg 12-15 mosás után kijön (btw tavaly nyáron is megcsináltuk és még decemberben is látszott), de hát vörös, na. Meg frufrut is vágattam. Szerintem kb. óvoda óta nem volt frufrum. A fodrásznál még nagyon tetszett, amikor kijöttem, már kevésbé, de másnapra már meg is barátkoztam az új frizurámmal. Szükségem volt egy kis váltásra, és ez az új haj segít is kicsit magabiztosabbnak lennem. A hajszínezőnek nincs semmi köze ahhoz, hogy most ez trendi, meg ahhoz sem, hogy húúú, én mekkora nagy művész vagyok, én így fejezem ki magam... Én nem akarok trendi lenni, egyszerűen csak én akarok lenni. És én úgy érzem, hogy bennem több rejlik annál a szürke egérnél, aki a mindennapokban vagyok, a meg nem értett művésznél, aki csak gyártja a festményeket, de senki nem ismeri el, és annál a lánynál is, aki távolról figyeli a fiút, de nem meri megszólítani és a kedvenc együtteséről kérdezni... hiszen ugyanaz a kedvencük. Fuck.

Apropó, fiúk. A hétvégén megkaptam életem első bókját egy fiútól. Ha azt nem számítjuk, amikor tavaly Singvogel lekapott. Felejtsük már el... Igaz, nem éppen úgy vártam, hogy random Messengeren rám ír valami felettébb magasan kvalifikált fiatalember. Konkrétan az történt (tiltottam a srácot, szóval nem tudom megmutatni nektek az üzenetet), hogy egy számomra ismeretlen srác, akivel volt 5 közös ismerősünk, egyszer csak estefelé rám írt, és szó szerint fogom idézni:

"szia hogy vagy nagyon szep vagy"

Kezdjük azzal, hogy már attól a falra mászom, ha valaki nem használ ékezetet, de ebbe már bele sem kötök, mert a barátaim közt is sok ilyen van, szóval spongyát rá. Megnéztem az egyed Facebook-profilját. Ha eddig ezzel a felettébb profi csajozós dumájával nem érte el nálam a tiltást, akkor a profiljával megtette, ugyanis a posztjai alapján ezzel az üzenettel mázlim volt, hogy nem voltak benne bonyolult szavak. Valaki, aki nem sajnálja rá a pénzt, adjon már neki egy helyesírás-szabályzatot, mert a Dunának megyek...

Arról már beszéltem valamikor, hogy idén összehoztam a kitűnőt, de akkor ez még nem volt hivatalos. Most már a bizonyítványom tanúsítja, hogy tényleg megcsináltam. És mivel jövőre nem lesz kémiám, csak a biosszal kell majd megküzdenem a kitűnőért. Remélhetőleg. Még mindig ott a matek meg a fizika, de azokkal nincs különösebb gondom, szerintem azokat legyűröm.

A végére hagytam azt, hogy majdnem lett nyári munkám. Persze még nincs minden veszve, de a jelenlegi állás szerint arra jutottunk Frufru barátnőmmel, hogy jövőre korábban kell gondolkodnunk. A legvonzóbb ajánlat egy csipszgyár lett volna, ezen kívül kaptunk lehetőséget óraszíjak összerakására, alkatrész-csomagolásra, de az összes jó munkát elkapkodták. Úgyhogy ebből idén szerintem nem lesz semmi.

Na, lassan be kell fejeznem a blogolást mára, mert még a végén gyanús leszek, hogy mit csinálok már egy órája... Úgyhogy a következő bejegyzésben, amiről egyelőre nem tudom, hogy mikor és mi lesz, találkozunk, addig is

legyetek jók!