Szeptember 30, vasárnap - Szeptemberi olvasmányok /106

Sziasztok!

Mindannak ellenére, hogy szeptemberben nem volt rám jellemző a blogolás, azért zajlott az élet körülöttem. (Azért dolgozom már a probléma megoldásán, már van is a tarsolyomban egy bejegyzés a jövő hétre. Nem hagyom veszni a blogot csak azért, mert visszatértem az iskolapadba! Ha a tizediket valahogy képes voltam végigblogolni, márpedig akkor sokkal keményebb órarendem volt, mint idén, akkor a tizenegyedik sem jelenthet kihívást egy magamfajta dumagépnek.) A "zajlott az élet" alatt persze megint csak ilyeneket értek, mint az olvasás, meg a rajzolás, tehát a szociális életem továbbra is valahol a nulla körül kering. Báááár, volt egy nap, amikor este hétkor értem haza, az is sulis program miatt. Jaj, tök mindegy, ismertek, nem?

Azután, hogy augusztusban alulmúltam eddig minden hónap könyvmennyiségét, és két elolvasott könyvvel zártam egy egyébként semmittevős hónapot, most következzenek a szeptemberi olvasmányaim. Ahhoz képest, hogy újrakezdtük az iskolát, egész termékeny voltam, jelenleg a tizedik könyvemet olvasom szeptemberben, úgyhogy ez határozottan nem rossz arány, ráadásul végeztem a 2018-ra felállított 50-könyvet-elolvasni projektemmel. Úgyhogy ezt a számot most hivatalosan a másfélszeresére, 75-re emelem, lássuk, menni fog-e év végéig! (Szerintem, ha így folytatom, simán, de nem akarom elkiabálni.)

A könyves képek forrása a moly.hu.

Az első könyvemet augusztusról hoztam át, és tekintve, hogy szeptember elsején olvastam ki, simán befért volna az augusztusi olvasásaim közé, de nálam az a szabály, hogy amelyik hónapban befejeztem, abba az összegzőbe kerül. Ez a könyv nem más, mint Stendhal Vörös és feketéje, a 2018/2019-es tanévem első kötelező olvasmánya, és egyben életem első portfólió-alapanyaga. És, ahhoz képest, hogy kötelező volt, nagyon tetszett!!!!! De komolyan. Onnan tudom, hogy gyakran tényleg érdekelt a történet, és volt, hogy úgy ültem le itthon, hogy jaj, de kíváncsi vagyok, hogy fog folytatódni, de a legmeggyőzőbb pillanat az volt, amikor kiolvastam a könyvet, és úgy kiakadtam, mint ha valami fantasy regényben megölnék a kedvenc szereplőmet. Én magam is megdöbbentem, de Molyon öt csillagot adtam a könyvnek. Az osztálytársaimnál már nem volt ekkora sikere a történetnek, sokan olvastak rövidítettet vagy nézték meg a filmet helyette, de az mondjuk érdekel, hogy ők hogyan teljesítették a portfóliós feladatokat hozzá.

Ezután Maggie Stiefvater-től olvastam a Hollófiúkat, pontosabban párhuzamosan ezzel. Eleinte az volt a szabályom, hogy öt fejezet Stendhal után jöhet egy fejezet Hollófiúk, de miután belelendültem a Vörös és feketébe, félretettem Gansey és a többiek dolgait.

Mindenesetre meglepődtem most, hogy itt összegezgetek, ugyanis már csak a Hollókirály maradt októberre a sorozatból, nem is emlékeztem, hogy még ebben a hónapban kezdtem az első kötetet. Egyébként nem értem, miért nem kezdtem neki hamarabb ennek a sorozatnak, valahogy sosem éreztem rá késztetést. Mindenesetre most pótoltam.

Rögtön ez után el is kezdtem a második részt, az Álomrablókat. Valahol itt jöttem rá, hogy ez egy eléggé beszívott történet, de hát elég nagy fantáziára vall, ha valaki ilyet tud írni, és még számon is tudja tartani, hogy melyik szereplő éppen mit csinál. Biztos, ami tuti, én sokszor belekavarodtam. Az egyetlen hibája talán a történetnek, hogy sok dolgot nem fejt ki rendesen.

Utána egy magyar szerzőtől olvastam egy könyvet, méghozzá Krausz Emmától az Osztályképet. Rég olvastam LMBTQ könyvet, és most megint úgy kedvem szottyant hozzá. Két nap alatt átrágtam magam rajta, és ahhoz képest, hogy egykötetes volt és elég gyors cselekményvezetésű, az egyik legerősebb pontjának éreztem a szereplőit, és nem feltétlenül beszélek Leventéről vagy Ákosról, hanem például Idáról, Márkról és Dorináról. Még Dorinát is képes voltam megkedvelni a végére, basszus! Nagyon-nagyon tetszett, több ilyen tehetséges feltörekvő szerző kéne az országba.

Egy rövidke időre visszatértem a kötelezők világába, konkrétan egy délutánra (bár a Moly szerint három napig olvastam, de ez csak annyi, hogy korábban bejelöltem, hogy olvasom a könyvet, minthogy nekiálltam volna). Mostanában egész jó kötelezőket kapunk, ezért is volt csalódás Tolsztojtól az Ivan Iljics halála, ami egy dögunalom volt. Ezzel senki kedvét nem akarom elvenni, és nem is arra buzdítalak titeket, hogy a rövidítettet olvassátok (sokan megtették az osztályban, egy hetven oldalas könyvnél, b&@#......). Röviden elmesélném a történetet: az első fejezetben megtudják a munkatársak, hogy Ivan Ijlics meghalt, és az egyik spanja elmegy részvétet nyilvánítani a csávó utálatos feleségéhez. Ezután két fejezetben a szerző leírja Ivan Iljics életpályáját röviden, majd a hátralevő nyolc fejezetben Ivan Iljics haldokol. ÉS ENNYI! ÉS EBBŐL ÍRTAM ÉN PÉNTEKEN IRODALOM TÉMAZÁRÓT! VALÓSZÍNŰLEG LEGJOBB ESETBEN HÁRMAS LESZ!!! ÉS MOST KINYOMOM A CAPS LOCKOT!!!! Mindenesetre ez a könyv egy dologra jó volt: csoportmunkát kaptunk házinak, így két fiú barátommal, Neveninccsel és Hívással, valamint Szí barátnőmmel megalapítottuk a Lelkes Irodalmárok Klubja Messenger-csoportot (Tolsztoj a csoportképünk). Szóval azért összehozza az embereket. Zárójelben megjegyzem, azt a csoportmunkát konkrétan én csináltam meg és prezentáltam az osztály előtt....

Ezután visszatértem az LMBTQ könyvekhez, és avattam egy új kedvencet. Amikor az osztályban pár lány meglátta a kezemben, elkezdtek visítani, hogy ÚÚÚÚÚÚRISTEEEN, SIMONT OLVASOL?????!!!!!! Na, igen, sokan látták a filmet, valamint két, azaz KÉT darab osztálytársam olvasta a könyvet is, és mindenki imádta. És hát be kell vallanom, én is. Rég olvastam ilyen aranyos, magával ragadó, zseniális könyvet. De komolyan, minden tekintetben tökéletesnek számított.

A változatosság kedvéért múlt hétvégére becsusszant egy újabb szerencsecsomag, egy 90 oldalas dráma, Henrik Ibsen Nórája, amit még nevetségesebbnek tartottam, hogy itt is sokan rövidítettet olvastak. Egy 90 oldalas drámáról beszélünk. Tudjuk, mi az a dráma? Aki nem tudja, hogy ezek hogy vannak írva, röviden prezentálnám. Khm...

HARMADIK FELVONÁS

Helyszín: Híres Ember Neve Gimnázium, osztályterem. Ofő a tanári asztalnál ül, és történelemórát próbál tartani. Halk beszélgetés.

OFŐ: Mivel foglalkozik a diplomácia?

Csend.

OFŐ: Kik foglalkoznak diplomáciával?

OSZTÁLY: A diplomaták!

OFŐ: Nagyszerű! És mivel foglalkoznak a diplomaták?

OSZTÁLY: Diplomáciával!

Kínos csend.

Hozzáfűzném: 1. Megtörtént események alapján, 2. Tehát valahogy így van megírva egy dráma. Még arra sem foghatják, hogy tömény szöveg. De persze olvassanak rövidítettet, hát ki vagyok én, hogy az utukba álljak... betű-betű, meg addig is valami hasznosat csinálnak...

Aztán végre-valahára sort kerítettem a Kék liliomra a Hollófiúk-sorozatból, volt pár kiakadásom (igeeeeeen, kinyírták az egyik kedvenc szereplőmet, mire számítottál?), de még mindig ott tartok, hogy imádom a sorozatot, úgyhogy már készenlétbe helyeztem a könyvtárból a Hollókirályt, és amint lehet, olvasom is. Ó, és egyébként képzeljétek, május óta hajkurásztam az Üvegtrón negyedik részét, az Árnyak királynőjét, és végre-valahára megtaláltam a könyvtárban!! Már majdhogynem el is felejtettem a sztorit...

Szeptember zárásaként még elolvastam egy könyvet, amit anyu meg a Panda is elolvastak és ajánlottak nekem, méghozzá Bihari Viktóriától a Tékasztorikat. Kicsit többre számítottam a könyvtől, de tény, hogy rengeteget nevettem olvasás közben, úgyhogy jó kis lelazító olvasmány volt.

Jelenleg Vic James-től olvasom az Aranykalitkát. Egyelőre nem nyilvánítanék véleményt, mert még csak a harmadánál járok, de sose lehet tudni, mi fog még történni abban a 200 oldalban.

Hogy egy kicsit itt azért meséljek is...Elég furán telt a suli első hónapja, azt kell, hogy mondjam. Néha kedvem lenne egész nap itthon maradni, a fejemre húzni a párnámat és megszűnni létezni, néha pedig nem akaródzik hazajönnöm a suliból, mert jól érzem magam. Mindenesetre a jegyek terén egész jól nyitottam az évet. Na jó, nagyon jól. Még nincs ötösnél rosszabb jegyem, de ez valószínűleg változni fog a német röpdoga és az irodalom tézé kiosztása után.

Random Zénót pedig felrúgnám ott, ahol van. Ennyit erről...

Köszönöm, hogy végigolvastátok az agymenésemet. Remélem, nektek is jól indult a suli, meg minden, és nem felejtetek el olvasni, jól érezni magatokat, és közben néha-néha idelesni a blogra, hátha éppen volt egy szabad órám posztolni :)))

Jövő héten találkozunk, addig is

legyetek jók!