November 17, szombat - EZ MIND A TE HIBÁD, PAUL RUDNICK!!! /112
Ser-Woodstock!
Ne örüljetek / szomorkodjatok, még mindig élek és virulok, egyszerűen az elmúlt hetekben ismét magamra vállaltam a lusta disznó - bunkó paraszt - inaktív blogger - borzalmas legjobbarát és egyéb dolgok szerepét, és egyszerűen a napok és a hetek összefolytak számomra és fogalmam sem volt, mikor tudok majd időt szakítani a blogra. Hogy így a magánéletemben mi történt, azt most túlságosan hosszú és bonyodalmas folyamat lenne kifejteni (pedig ugyebár én imádom itt kiteregetni az életemet, mivel ti nem ismertek), így csak simán annyit mondanék, hogy néhány kivételével a baráti kapcsolataim szétcsúszni látszanak. De ez mondjuk engem nem zavar, mivel sulin kívül úgyse találkozom soha senkivel, ha meg véletlenül mégis, azok a barátaim megmaradnak.
Na, mindegy, hagyjuk ezt a témát, pár napja már úgyis lejárt, most már csak az utóhatásait szívom, de rendesen.
Ezer éve nem kritizáltam könyvet a blogon, ennek pedig az az elvem volt az oka, hogy nem kéne kritizálnom valamit addig, amíg én magam nem tudok legalább olyan jót alkotni. Most ezt az elvemet 3 lehetséges ok miatt adhatom fel:
a) bestsellert írtam, ezért mindent szétkritizálok, ami nem lett bestseller
b) olyan szar könyvet találtam, aminél még én is jobbat írok
c) egyszerűen muszáj beszélnem egy könyvről
Bármennyire is hihetetlenül hangzik, a c) válasz a helyes.
Szerdán kezdtem bele Paul Rudnick Minden a te hibád című könyvébe, amire a megjelenés óta kíváncsi voltam, holott hideget-meleget egyaránt kapott. Igazából mellette egy Vincent van Gogh életrajzot olvastam, de szerdán egyetemi nyílt napra mentünk (ez majd talán téma lesz egy másik bejegyzésre. Mondjuk 12. év végén, amikor végre felvettek valahová), és az életrajz könyvtári példány volt, én pedig féltem magammal vinni, így egy saját példányt választottam, vagyis a fent említett olvasmányt. Úgy voltam vele, hogy valami könnyen emészthetőt kéne olvasnom, ha már egyszer egész nap az a tény motoszkál a fejemben, hogy az egyik lehetséges jövőm felé döcög a vonatom épp, ezért esett a választásom Rudnick-ra, aki, mint az számomra kiderült, annyira nem is vicces, mint ahogy azt az ajánlások ígérték. Na, de szerintem vágjunk bele, megpróbálom valahogy elegánsan kifejteni a véleményemet a könyvről, hogy ne érezzem azt a végén, hogy megint írtam valami szart.
Vigyázat, spoileres tartalom!
(Tudjátok, hogy én nem bírom ki, hogy ne lőjek le minden poént)
Nyolcvannégy órával ezelőttig Caitlin még soha sem:
 |
| Forrás |
ivott alkoholt, nem csókolózott, nem énekelt
torkaszakadtából nagy nyilvánosság előtt, legfőképpen nem ejtett túszokat, sőt,
kocsit sem lopott
MI? LOPOTT KOCSIT?
Most börtönben ül, és nem tudja, mit mondjon:
a rendőrségnek, a szüleinek, a polgármesternek, a
riportereknek, és a Twitter-olvasóknak.
Csak most döbbent rá, hogy:
szerzett egy orr-pearcinget, és – NA NE! AZ OTT EGY TETKÓ?
Az őrült hétvégéért egyedül egyvalakit hibáztat:
a híres unokatestvérét, aki valamikor a legjobb barátnője
volt.
Akit az elmúlt négy évben GYŰLÖLT, de közben a szíve mélyén
rettenetesen hiányzott neki. NEM, NEM IS!!!
EZ MIND A TE HIBÁD, HELLER HARRIGAN!!!
Kezdhetnénk mondjuk azzal a ténymegállapítással, miszerint a könyv fülszövegében nem nyolcvannégy, hanem negyvennyolc óra található, de végül is a nyolcvannégy is igaz a történet szempontjából.
Történetünk főhőse megkockáztatom, hogy majdnem akkora lúzer, mint az általam a világon legjobban gyűlölt karakter, Rentai Renáta személyesen a Szent Johanna Gimiből. Annyi köztük a különbség, hogy Caitlennek vallásosságából fakad ez a lúzerség, míg Reni simán egy nyomorék szar.
 |
| Forrás |
Caitlin az egyik leglehetetlenebb, legeltúlzottabb, legbalf@szabb szereplő, akivel valaha is dolgom volt, pedig azért a teljesség igénye nélkül van jelenleg 188 könyv Molyon az olvasmánylistámon. Egyszerűen olyan mértékben életképtelen volt, hogy kizárt, hogy ilyen ember a Földön létezik, bár nyilván elhiszem, hogy vannak erkölcsös emberek, de szerintem ennyire senki sem dilló. Állandóan mindenbe beleköt, soha semmi szórakozás, semmi jókedv, tiszta karót nyelt a leány. Amikor az elején azt mondta, hogy ezt a feladatot az Úr bízta rá, hát én azt hittem, hogy valami vicc. HÁT NEM AZ VOLT. A térdzokni-dolog kifejezetten tetszett, viszont ha tömören össze kéne foglalnom a csajt, akkor: sok testvér, Dalos Singleberryk, gáz ruhák, imádkozás, apáca, karót nyelt, unalmas, lúzer, nyomi, életképtelen, szerencsétlen, akit ki tud ütni egy szimpla gyerekaszpirin!!!! NEM ÉLETSZERŰ! Tudom, hogy a könyveknek nem ez a lényege, de úristen, borzasztóan felcseszett ez a karakter.
Aztán ott van a híres unokatesó, Heller Harrigan. Aki, bármennyire is a másik végletet képviselte, még mindig ezerszer hitelesebb volt, mint Caitlin. Heller híres színésznő, korábban az Anna Banana főszereplője, a történet idején pedig éppen az Angyalok háborúja-film bemutatójára készül (ez majd megér egy külön bekezdést). Caitlinre bízták a premier előtti hétvégére, hogy legyen vele valaki, aki kordában tartja. Tulajdonképpen ennél jobb embert keresve sem találhattak volna Heller mellé, ugyanis Caitlin gyakorlatilag semmit nem enged meg neki. De most Hellerről volt szó. Egyfolytában pörög, iszik, dohányzik és szexel, mint ahogy az a könyvben oly sokszor elhangzott. Az a fajta csaj, aki (most nem emlékszem pontosan, de asszem így volt) nyolc évesen egy Hello Kittyvel kefélő ördögöt tetováltat magára. Ez lenne a humoros? EZ? Ki volt az az ökör, aki ajánlást írt ehhez a könyvhöz, te atyaég..?!! Egyrészt ez, másrészt: ebben a korban (szereplőink 17 évesek) a normális emberek mennek minden pénteken bebaszcsizni, elszívnak pár szál cigit meg egy kis füvet, kiütik magukat és amíg nincsenek maguknál, pár emberrel esetleg össze is fekszenek. Ebben az volt a szomorú, hogy amit Heller csinál, az nem csak az amerikai tiniket, hanem minden tinit leírja. Bár mondjuk itt vagyok én, aki mindezt csak hírből hallotta, szóval...
A könyv kb két harmadánál csatlakozik a szereplőgárdához Sophie Schulert, akit ki nem állhattam. Ő egy 13 éves rákos kislány, aki a Teljesítjük egy kívánságod beteg gyerekeknek létrehozott alapítványtól azt kérte, hogy eltölthessen egy napot Heller Harrigannel. Ezután előbújik a másik énje, és minden hülyeséget kitalál, betörnek egy gyárba, tetoválást csináltatnak, majd kis híján meghalnak. Mondjuk talán az volt az egyetlen normális gondolata Sophie-nak, hogy ha már egyszer úgyis rákos és arról szól az élete, hogy a halált várja, miért ne csinálhatna valamit, amibe belehalhat?
 |
| Forrás |
Akik megérnek egy misét, Mills és Billy, a két színész, akik olyanok, mint az Alkonyatban a hogyishívjákék. Taylor Lautner meg az a másik, jaj hogy hívják... Robert Pattinson, na. Azt tudom, hogy a vámpír volt Edward de a vérfarkasnak most nem jut eszembe a neve. Mindegy is. Az Angyalok háborújában ezek ketten a Heller által játszott bigén veszekednek, míg a való életben kin? Na kin? Szerintetek? HÁT EZEN A NYOMORÉK CAITLINEN. CAITLIN MAJDNEM AKKORA LÚZER MINT ÉN. Normális pasi nem zúg bele az ilyenekbe!!!! Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy se Billy, se Mills nem volt normális, az egész könyv során olyanok voltak, mint két nagyra nőtt óvodás.
Az én kedvenc szereplőm Wyatt volt, Heller menedzsere, mert ő normális volt. Pont.
Akkor most beszélnék kicsit erről az Angyalok háborúja-dologról. Ez a könyv szerint egy trilógia, amit ugye épp most filmesítettek meg Heller főszereplésével. Hát megmondom az őszintét: soha nem szerettem az ilyen könyv-a-könyvben dolgokat. Mármint nem arról van szó, ha említést tesznek egy könyvben arról, hogy mit olvas XY, hanem azt, amikor kitalálnak egy másik történetet, amit aztán részletesen bemutatnak a könyvben. Hát néha a fejemet fogtam, annyira gáz volt ez az Angyalok háborúja. Lopakodó, meg Kiválasztott Angyal meg tök tudja... Talán, hogyha létezne ez a könyv és kiadnák, akkor lehet, hogy elolvasnám és esetleg tetszene, de hát ez így úgy volt baromság, ahogy van.
JACOB, KÖZBEN ESZEMBE JUTOTT TAYLOR LAUTNER ALKONYATOS NEVE LOL
Molyon 3,5 csillagot adtam a könyvnek, mert néha voltak egész jó pillanatai, sőt, időnként egy-egy egész viccesre sikerült poént is eleresztettek.
Olvasta valaki a könyvet? Ha igen, nektek mi volt a véleményetek?
Remélem, tetszett nektek ez a kis összefoglaló egy a könyv (elsősorban) szereplőiről, ugyanis engem leginkább ők zavartak. Majd hamarosan találkozunk, addig is
legyetek jók!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése