Augusztus 18, péntek - Elkezdem :) /001

Sziasztok!

Képzeljétek, valamikor régen számomra mindennapos volt a blogírás. De az akkor volt. A legutóbbi nyilvános blogomat már több mint 2 éve lezártam. Akkor most miért kezdtem újra? Jogos a kérdés, engem is érdekel. Írhatnék naplót, hogy kiadjam magamból a dolgaimat, de azért az nem ugyanaz.

Tisztázzuk először is, hogy nem egy afféle "történetes" blogra tévedtetek. Azon a korszakomon már túl vagyok. Csak mondom ;)

Ez most az én történetem. Ha van kedvetek, tartsatok velem, aztán meglátjuk, mi lesz ebből a blog-dologból. Már ha bárki is olvasni fogja ezt. Ha nem, az se baj, csak úgy csinálom, oksi?

Mivel is kéne kezdenem... Egy 16 éves lány vagyok, aki olvas és rajzol egész nap, és teljesen antiszoc. Ezt onnan tudom, hogy egész nyáron mindössze háromszor történt meg, hogy barátokkal találkoztam, amúgy itthon ültem végig festéktől maszatosan, az asztalom fölé görnyedve és az aktuális munkámon dolgoztam.

Azért remélem, valamikor kinövöm ezt, de ha nem, az sem akkora tragédia, elvégre imádom ezt csinálni, és őszintén szólva, nagyon nehezen jövök ki az emberekkel. Néha magányosnak érzem magam és akkor jó lenne szocializálódni, de hát miért is akarnék én találkozni bárkivel, hiszen ha össze is futunk az utcán, gyorsan elfordulok az ismerősöktől, hogy ne kelljen velük beszélgetnem :P Amúgy a barátaim sem nagyon kerestek, most tegnap sikerült kicsit beszélgetnem a B-vel, meg szombaton meg szerdán találkoztam az U-val, de így kábé ennyi. Jó, a T tavasszal elvesztette az anyukáját, megértem, hogy elfordul a világtól, de tudunk róla, hogy csak másokkal lóg helyettünk, meg kifogásokat keres. Én meg nem akarok olyanokkal lógni, akik nem azért találkoznak velem, mert mindketten akarjuk, csak azért mert én azt szeretném. Így is mindig nekem kellett mindent megszerveznem, azért is örültem, hogy szombaton rám írt Messengeren az U, hogy össze kéne futnunk. Baromira hiányoztak, tavaly nyáron sokkal többet lógtunk együtt, mondjuk meglehet, hogy az is megártott, hogy már mindhárman tizedikesek leszünk - csak éppen három különböző gimiben. Ebből a suliból meg csak a B van, mert a K-val meg A-val nem vagyunk annyira bestie-k, hogy még a szabadidőnket is együtt töltsük, bár a K-val rengeteget lehet könyvekről beszélgetni, nem véletlen ő a padtársam. J-t már kb ott elvesztettem, hogy átkerültünk ebbe a suliba, mert ő rögtön új barátokat keresett, sokan nem is tudták, hogy mi egy suliból jöttünk, őrület, nem? Ő találta eredetileg a B-t, de aztán amikor az általam kihagyott gólyatábor után hozzájuk csapódtam, a B-vel meg lassan már a P-vel is jobban kijövök, mint J-vel. Egy ideig bűntudatom volt miattuk, de már annyira nincs.

Meg ott van a R, hát az egy rohadt idegesítő lány! Jó, igazából igyekszem jóban lenni vele, meg intelligensnek tart engem, meg minden, ahhoz képest rohadtul azt hiszi, hogy csak úgy átvághat... Cigizik, káromkodik és mindig agyon van sminkelve. Ja, és azt hiszi, hogy őt mindenki kedveli, holott kb az egész osztály utálja. Na mindegy.

Lehet, hogy még azért annyira nem várom a sulit. Még a kötelezővel sem végeztem, a magyartanárom menten megöl.

Ennyit szántam erre a mai bejegyzésre. Mennem kell, mert nálunk van az unokatesóm, és anyu baromi pipa lesz, ha arra jön haza, hogy én a gépet nyomom, ő meg a tesóm meg a mobiljukat, valamit csinálni kéne, de legalábbis letenni a gépet.

Minden jót nektek, legyetek jók! :)