Szeptember 27, szerda - Operakaland? WTF? /021

Sziasztok!

Ma egy élménybeszámolóval csekkolok be, ugyanis valami katasztrófa, amin ma részt vettünk. Az egyetlen pozitívuma annyi volt, hogy nem kellett suliba menni, ezzel kihagytuk a hét legnehezebb napját, és én őszintén szólva úgy vagyok vele, hogy jól is tettük. A mai program nem volt más, mint egy Operakaland, ahol a Figaro 2.0 című csodát nézhettük meg. Ezt a bejegyzést részben azért készítem, mert holnap angolból esszét fogunk írni a mai napból, ezzel kiváltva a jövő keddi témazárót. Operarajongók, kérlek csukjátok be a szemeteket.

Valahogy úgy kezdődött az egész, hogy reggel háromnegyed hétkor, a szokásos időben félálomban kinyomtam az ébresztőmet, majd összeszedtem magam. Szerencsére az iskolai ünneplőt nem kellett felvennünk arra tekintettel, hogy az egész napot Budapesten töltöttük és nem hiszem, hogy kellemes lett volna matrózblúzban császkálni. Háromnegyed nyolckor indultam el az állomásra, hogy nyolcra kiérjek. Az eggyel alattunk járó osztállyal karöltve mentünk vonattal. Az ő osztályfőnökük és a kísérő tanáruk, akik egyébként a mi fizika- és tesitanáraink, már ott voltak, mire én megérkeztem, de az alapszabály, hogy ha a mi kísérő tanáraink a lelkünkre kötik, hogy nyolcra legyünk ott, akkor ők lesznek a kettetlenek, akik nyolc tízre esnek oda az állomásra. Végül 8:21-kor el is indult a vonatunk, az egyetlen kisebb probléma az volt, hogy helyjegyes járaton utaztunk, és naná, hogy a mi társaságunk (Wassi, Vana, Bambi, Szí, meg én) volt az egyetlen, akik rossz helyre ültek le, ez körülbelül egy óra múlva derült ki, amikor egy család megszólított minket, hogy az ő jegyük a mi helyünkre szól. Vana persze rögtön riadóztatta az Ofőt, de hál' isten a család egész megértő volt, és leültek máshová, mindenesetre Ofő a lelkünkre kötötte, hogy ha a következő nagyobb állomásnál sokan szállnak fel, ne is próbálkozzunk, mert mi ülünk másik kocsiban, és üljünk át hozzájuk. Szerencsére semmi komplikáció nem lépett fel az út további részében.

Amikor már a vonat közeledett a Keletihez, Ofő ismét megjelent, és megkérdezett minket, hogy metróval vagy gyalog menjünk át az Erkel Színházhoz, mert gyalog is csak tíz perc. Mi persze lusta gyerekek módjára egyöntetűen a metróra szavaztunk, arra hivatkozva, hogy a Szí még nem ült metrón, ami egyébként teljesen igaz volt. Így aztán leszállás után a másik osztály eldzsalt gyalog az Erkelhez, míg mi lementünk a metróállomáshoz, ahol először is Ofő megvette a jegyeinket. Ez olyannyira elhúzódott, hogy gyakorlatilag ennyi idő alatt már bőven átértünk volna gyalog is. Az M4-essel egyetlen megállót kellett mennünk. Az Erkel előtt és odabent is rohadt sokan voltak, így aztán egy kicsit ott is várakozhattunk, miközben ideges tanárok pattogtak nekünk, hogy menjünk már beljebb, mert akkor ők is két és fél méterrel előbbre tudnak állni, amivel megjegyzem ők sincsenek semmivel előrébb. Megkaptuk a jegyeinket, a Bambi direkt ötöt kért Ofőtől, így aztán egymás mellett tudtunk ülni. Előbb azonban be kellett hatolni az objektumba. Az osztály egyharmada random eltűnt, így nélkülük a maradék kétharmaddal, a Kemény Mag vezetésével nekiálltunk rohangászni a lépcsőkön, azt próbálva kideríteni, hogy pontosan hová kell mennünk. Megtaláltuk a helyet, majd ledobtuk a táskánkat a fogasok alá és bementünk megkeresni a székeinket. Pont kényelmesen elhelyezkedtünk, amikor megjelent előttem egy nő, akit életemben nem láttam, és rám nézve megkérdezte, hogy mi érkeztünk-e *Kukutyimból*. Én persze a *Kukutyimi Gimi* büszke tizedikeseként bólintottam, mire közölte, hogy megnézné a jegyeinket, hogy jó helyeken ülünk-e (mintha olyan szinten értelmi fogyatékosak lennénk, hogy nem találjuk meg a négyes meg az ötös széket), illetve hozzátette, hogy pontosan ezért beszéltük meg, hogy az osztály együtt jön be. Én meg néztem ott bamba fejjel, hiszen a) még soha az életben nem találkoztam ezzel a nővel, és b) mi az, hogy az osztály együtt jön be? Inkább azoknak kéne szólni, akik már a megérkezésünkkor felszívódtak. Na mindegy. Valahogy egyik ott dolgozó sem volt hozzánk túl kedves. Ezután egy nő beszólt a J-nek, a K-nak meg a Vanának, hogy a *Kukutyimi Gimi* táskáinak nem ott van a helyük, ahová tettük őket és hogy akinek felismerik a cuccát, azt tegyék át máshová, de ők ezt inkább figyelmen kívül hagyták és beültek mellénk.

A fő részről, az előadásról maradjunk szerintem annyiban, hogy jó rossz volt. Voltak benne jobb meg viccesebb jelenetek, de nekem alapból az a bajom a musicalekkel, az operával, a balett előadásokkal meg úgy magával a színházzal, hogy ha valakinek valami közlendője van felém, akkor azt ne elénekelje meg eltáncolja, csak mondja el. Ami szintén nem tetszett, ez a feldolgozás volt. Nem ismerem az eredeti, Figaro házassága című darabot, de ez így határozottan rossz volt, mert túlságosan át lett helyezve a mai világba és nem csak, hogy rengeteg szexuális utalás volt benne, hanem konkrétan tele volt a szex témakörével. (Most nagy a pofám, én amúgy a szex szót nem igazán használom a hétköznapokban :D) Nyilván a kanos csávók élvezték, bár ahogy az osztályomat ismerem, a fele biztos végigaludta, például a R mondta is, hogy az első felvonás teljesen kiesett neki, a Vana sem volt ébren végig, meg egyszer, amikor felkapcsolták a villanyt, láttam, hogy a másik szektorban az egyik srác is bealudt, tök cuki volt :D Plusz zavaró tényező volt, hogy az előttünk levő sorban ülő csajok (azt hiszem, ráadásul pont a mi kilencedikeseink voltak) végigpofázták, -telefonozták és -zabálták az egész operát. A szünetben igaz, hogy mi is kimentünk a cuccainkért, mert nem figyelte senki, hogy bevisszük-e vagy nem, és mi is falatoztunk kicsit, de azért nem ettünk egész végig. Meg nem is telefonoztunk. A szünetben megbeszéltük, hogy senki nem tudja, mit fog írni a holnapi esszéjében, mert a fél osztály nem érti, a másik felét meg nem is érdekli a produkció. A második felvonást a P-vel végigtáncoltuk, mivel mi ültünk a leges-leghátsó sorban, a Szí meg a Bambi beszélgettek meg amikor éppen táncoltunk, néztek minket hülyén. Száz szónak is egy a vége, elég rossz volt, de még mindig jobb, mint egy szerdai napot lehúzni a suliban.

Ezután elindultunk vissza az M4-eshez, de meg kellett állnunk, mert habár sem Ofő, sem a kísérő angoltanárunk nem túl jártas Pesten, rajtuk is túltett kedves fizikatanárunk és tesitanárunk, akik a kilencedikesekkel úgy tévedtek el, hogy csak minket kellett volna követniük.

Elmetróztunk a Kálvin térig, majd meglátogattuk a Petőfi Irodalmi Múzeumot. A J-nek meg nekem már volt szerencsénk járni ott. Marha jó hely, ha még nem voltatok ott, mindenképp menjetek el egyszer. Én alapjáraton nem szeretem a múzeumokat, de ez annyira szép, meg interaktív, meg minden, egyszerűen kihagyhatatlan élmény. Ezúttal viszont elég gyorsan végigfutottunk rajta mert már elegünk volt a mai napból. Ave Mariával, Vanával, Bambival meg a Szível összevártuk a P-t, a J-t meg a K-t, aztán elhagytuk a tett helyszínét. A kijáratnál gyorsan váltottunk pár szót a tesitanárnővel, majd úgy döntöttünk, szerzünk valami ehetőt. Nekem még volt kajám, így nem volt szükségem utánpótlásra, de azért bejártunk egy-két utcát, míg végül maradtunk a gyülekezőhelyszínhez legközelebb eső pékségnél. A többiek felmentek a galériára kajálni (hejjj, bezzeg nálunk vidíken nincs ilyen fancy galéria, csak nesze, edd meg, max két asztalka/pékség aztán csá, köcsögök), addig én csatlakoztam a tavalyi csapatomhoz, Kitéhez, Katthoz meg Alice-hoz, akik mellett a helyemet most már Csillag foglalta el, de azért tök jót beszélgettünk. A megbeszélt időpontban aztán összegyűlt mindkét osztály és a metróval kimentünk Kelenföldre, ahonnan személyvonattal jöttünk haza *Kukutyimba*. Mivel nem sikerült helyet szereznem a zsúfolt vonaton, természetesen én lettem az a szerencsés, aki a kísérő tanárokkal utazhatott hazáig, de ezt sem bántam, olyan fáradt voltam.

Remélem, nem bánjátok, hogy a mai bejegyzés ilyen mesélősre sikerült, és semmilyen operarajongót meg esetleg az Erkelben dolgozót nem bántottam meg ezzel a kritikával - ez egyszerűen nem az én műfajom. Valaki látta egyébként a Figaro 2.0-t? Mi volt a ti benyomásotok?

Hamarosan jelentkezem valami új bejegyzéssel, szerintem képregényekről lesz szó, de még én sem tudom pontosan, ahogy azt sem, hogy mikor jövök, mert holnap négyig suliban vagyok, pénteken meg dolgozatot írok, szóval készülnöm kell. Mindenesetre sietni fogok, addig is

legyetek jók!

FMBxxx