November 10, péntek - A Teaszünet Díj /039

Sziasztok!

Képzeljétek, hatalmas megtiszteltetés ért tegnap este, amikor a Mrs. Kennedy és én értékelését posztolván benéztem a bloggeres Facebook-profilmora. Ugyanis életemben először díjat kapott a blogom!!!

A jelölésemet Ágostontól, a Felnőtt szemmel bloggerétől kaptam (ezúton is nagyon köszönöm neki), a díjat pedig Thea, a :): your choice bloggere alapította.

Nagyon köszönöm Ágoston szavait is, melyekben többek között a helyesírásomat említette, ami egyébként szívügyem. Nagyon sok problémám fakadt már abból, hogy nem tudom szó nélkül hagyni, ha valaki helytelenül ír, így már próbálok erről leszokni, mindettől függetlenül azt gondolom, hogy ha már magyarok vagyunk, akkor a választékos káromkodás mellett tanuljunk meg helyesen is írni ezen az egyébként nem könnyű, de csodaszép nyelven. Ezen kívül említést tett arról is, hogy olvasás közben nem érzi azt, hogy erőltetett kifejezéseket, idegen szavakat vagy ide nem illő szófordulatokat írnék, egyszerűen csak gépelem azt, ami jön, és ez neki szimpatikus. Ezt megmosolyogtam, mert teljesen igaza van. Nem szeretném erőltetni a blogolást, és nem akarok mindenáron megfelelni a közönségemnek. Én csak élvezni szeretném, amit csinálok, ezért is igyekszem olyan tartalmakat gyártani, amiket én is szívesen készítek, és többnyire tényleg csak azt írom, ami eszembe jut.

"Inkább haljak meg a szenvedélytől, mint az unalomtól."
/Vincent van Gogh

Most pedig válaszolnék a kérdésekre:

1. Mit gondolsz arról, hogy a '90 után születettek már klasszikus példakép nélkül nőttek fel? Neked ki a példaképed, és miért több ő, mint mások?

Ez pont nemrégiben volt téma az osztályban, amikor angolórán egy példaképünkről kellett egy életrajzot mondani, és hogy miért ő a példaképed. Több osztálytársammal is egyezett a véleményünk azt illetően, hogy azért nem tartunk különösebben senkit a példaképünknek, mert nem szeretnénk hasonlítani senkire, legfeljebb olyan embereket tudunk mondani, akik inspirálnak bennünket a munkásságukkal vagy a tehetségükkel, hogy mi is hasonló eredményeket akarjunk elérni, mint ők, és feljebb akarjunk jutni azon a létrán, aminek tizedikes diákokként még csak egy alsóbb fokán állunk.

Éppen ezért én nem is tartok senkit a példaképemnek, viszont a művészetben nagyon sokban inspirálnak Vincent van Gogh, Rembrandt és Claude Monet munkái. Nem tartom őket többnek senkinél, nekem elég az, hogy felnézhetek rájuk, amiért ők ilyen számomra inspiráló képeket festettek.

2. Mit jelent neked az írás? Önmegvalósítás, hobbi, leendő hivatás vagy valami más?

Nekem az írás nagyon fontos kicsi korom óta. Nem nevezném önmegvalósításnak, inkább hobbinak, de annál is valamivel több. Körülbelül amint megtanultam írni, el is kezdtem naplókat vezetni. Egész általános iskolás koromnak nagyon fontos részét képezte az írás, mindent leírtam, ami eszembe jutott, beszámoltam a napjaimról, az érzéseimről, kiadtam magamból a dühömet, vagy csak rajzolgattam a lapok szélére. A tudat, hogy valahová leírhatok bármit, mindig is biztonságot adott számomra. Itt a blogomon pedig azért érzem magam biztonságban, mert ti nem ismertek engem, így nem kell aggódnom amiatt, hogy a titkaim kiszivárognának.

Az írás ezen kívül számomra a kommunikáció egyetlen módja volt a korombeliekkel, a volt osztálytársaimmal, de erről majd lesz egy hosszabb bejegyzés a közeljövőben, amikor talán megértitek ezt az egészet.

3. Mikor voltál életedben a legboldogabb?

Ez lehetne egy nagyon gonosz kérdés, hogy válasszak egy konkrét alkalmat, de elég gyorsan megszültem a választ: az utolsó általános iskolai tanítási napom végeztével. Nagyon-nagyon gyűlöltem azt a közösséget, ami ott nyolc éven át fogva tartott, és ők is hasonlóan éreztek irántam. Amikor az utolsó napom végén kiléptem a suliból, elindulván hazafelé, belegondoltam, hogy: te atyaég, véget ért ez a nyolc év, és soha többet nem kell találkoznom ezzel a társasággal, pláne nem egy levegőt szívni velük. Gyakorlatilag a forgalmas út mellett gyalogolva (mivel nem volt a közelben senki) sírva fakadtam az örömtől és kiabálni kezdtem, hogy végeztem, végeztem! Sose felejtem el a pillanatot, amikor ez tudatosult bennem, pláne, ha hozzávesszük, hogy bekerültem álmaim sulijába, ahol jelenleg is vígan tengetem mindennapjaimat a világ legelfogadóbb, legszerethetőbb közösségében.

4. Ha egyetlen dolgot változtathatnál az oktatási rendszeren, mi lenne az? Nemrég egy középiskolás lány több tízezer kedvelést kapott Facebookon, mert részletesen leírta, hogy hogyan teszi tönkre a hétköznapjait az iskola rendszere. Felesleges hiszti, vagy valóban ekkora a baj?

Ha egyetlen dolgot változtathatnék, valószínűleg a tananyag mennyiségét csökkenteném, ugyanis ezzel el tudnék indítani egy lavinát, így nem kell több módosítás. A tananyag csökkentésével nyilván csökkenne a tanórák száma is, így emberi időben hazaérnénk az iskolából, és lenne még itthon energiánk nekünk, diákoknak nekiülni és készülni a másnapi tanórákra, így valószínűleg jobban is teljesítenénk, mint jelenleg.

Egyáltalán nem tartom felesleges hisztinek azt, amit ez a lány kiírt a Facebookra, viszont teljesen azonosulni sem tudok vele, ugyanis én (bármennyire is gimnáziumba járok) nem szánok annyi időt a tanulásra, mint kellene, többnyire késő este vágok neki, és akkor sem áldozok rá órákat. Pont múltkor találkoztam Malackával (barátnő álneve), aki azt kérdezte tőlem egy hasonló téma kapcsán, hogy ismerős-e az az érzés, amikor egész délután a másnapi dolgozatra készülsz, majd írsz egy hármast, míg egy osztálytársad csak átnézi óra előtt, és ötöst kap. Nevetve válaszoltam, hogy többnyire én vagyok az az osztálytárs, aki óra előtti tanulásból zsebel be ötösöket. Mindennek ellenére tényleg baj van az oktatási rendszerünkkel, minden több sebből vérzik, és valamit tennünk kéne ez ellen.

5. Ha 2018 nyarán lenne egy "blogger tábor" és te választhatnád meg a helyszínt, hol rendeznéd?

Egyértelműen valahol Budapesten. Többször is említettem már korábbi bejegyzéseim során, hogy mennyire vonz maga a város és az a nyüzsgés, ami ott folyik, és egyszer ott is szeretnék élni. Így nyilván minden lehetőséget megragadok, hogy felmehessek, szóval persze, hogy kapnék az alkalmon, ha tábort szervezhetnék, valahol odafent tenném. Mozgalmas város, benne megannyi lehetőséggel.

6. Mire gondoltál legutóbb, miközben nem tudtál elaludni és hajnalig forgolódtál?

Úgy érted, tegnap este? :)) Hajnalig ugyan ritkán forgolódok, de többnyire álmatlan időszakaimban a következő blogbejegyzésen szoktam gondolkozni, vagy a kedvenc dalaimat dúdolgatom. Meg, kit is áltatok, a Srácra gondolok, hogy vajon néha gondol-e ő is rám. Jó, ez nagyon gáz volt, nem baj, ez az igazság.

7. Felmennél egy háztetőre, ahol egy veled azonos nemű fiatal éppen a tető szemközti széle felé sétál. Három mondatot mondhatsz, hogy meggondolja magát, mit mondanál?

Erre a kérdésre én nem tudok egy rendes választ adni. Nyilván nem hagynék senkit leugrani egy tetőről pedig néha vannak olyan emberek, hogy azt mondom, bár megtennék, de nem tudom, mit tudnék neki mondani, hogy meggondolja magát. Aki olyan szinten depressziós, hogy az öngyilkosságba rohan, annak egyébként is sürgősen pszichológushoz kell mennie, bár ebben az esetben már elég nehéz lenne rajta segíteni. Valószínűleg nem pont rajtam múlna, hogy megmentsem az illetőt, pláne, ha nem ismerjük egymást.

8. Ha eltüntethetnél három celebet a magyar közéletből, kik lennének azok?

Jót nevettem ezen a kérdésen :)) Nem vagyok nagyon otthon a bulvár témában, bár a csapokból is ez folyik, de én igyekszem kizárni ezeket az embereket az életemből. Nyilván, holott a többségük nem képvisel semmilyen értéket, valamilyen okból ott vannak a képernyőkön, az újságok címlapján és az internet bugyraiban, ez az ok pedig az, hogy erre van igény. Sajnálom, hogy az emberiség és a társadalom itt tart, de én azért hiszek benne, hogy előbb-utóbb elhal az érdeklődés feléjük és eltűnnek a közéletből maguktól.

Az én díjazottam:

A blogolást augusztusban kezdtem újra, ennek ellenére egyetlen olyan blog van, amit rendszeresen követek, a többibe csak bele-beleolvasok. Így aztán szeretném az általam olvasott blog íróját megjutalmazni a díjjal, ő pedig nem más, mint Tina, a Lapok közé rejtőzve bloggere :) Remélem, elfogadod a jelölést :) Tinával egy véletlen folytán "ismertük meg egymást" a nyáron, egy félreküldött nyakláncnak köszönhetően, amit ő visszajuttatott nekem, amiért örökké hálás leszek neki. A blogja nagyon érdekes, sokféle témával foglalkozik és nagyon kedvelem a bejegyzéseit.

Íme a kérdéseim:

1. Mi a kedvenc ünneped, és miért?

2. Meséld el a legkedvesebb gyerekkori emléked!

3. Ha bevezethetnél egy új tantárgyat a suliban, mi lenne az, és miért?

4. Hiszel a fiú-lány barátságban? Miért (nem)?

5. Milyen szuperképességet választanál magadnak, ha bármit választhatnál?

6. Neked mit jelent a blogolás? Mióta csinálod? Miért kezdted el?

7. Hiszel a szerelemben első látásra?

8. Mi a véleményed a kötelező olvasmányokról? Szereted őket, vagy inkább változtatnál rajtuk? Ha változtatnál, mit ajánlanál?

A Teaszünet Díj szabályai:

1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.

2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.

3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.

4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.

5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.

+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.

Ez lett volna a mai bejegyzésem, köszönöm még egyszer Ágostonnak a jelölést. Hamarosan újra jelentkezem, addig is

legyetek jók!

FMBxxx