November 2, csütörtök - Lemásoltam van Gogh 'Starry Night'-ját *-* /037

Sziasztok!

Most nézem, hogy hogy állok a bejegyzésekkel, és... te jó ég, már hetek óta nem írtam semmit alkotunk-címkével, pedig ez egy elég fontos címke az oldalon! Na, most bepótlom, ugyanis a mai, és a tervben levő következő két bejegyzés is ez alá a címke alá tartoznak. A mai lesz a "nagyon különleges" bejegyzés, tegnap sajnos nem tudtam jelentkezni, elég mozgalmas napom volt. Na, szerintem kezdjünk bele!

A szünet első (és egyelőre sajnos egyetlen) nagyobb projektje volt számomra (ez azért kínos, mert pár nap múlva visszacsöppenünk a szürke hétköznapokba, és megint ott fogok kilyukadni, hogy a tanulás és a jegyeim rovására fogok festeni), hogy tettem egy tétova kísérletet, hogy lemásoljak egy részletet örök kedvenc festőművészem, inspirációm és példaképem, Vincent van Gogh poszt-impresszionista alkotó Starry Night (Csillagos éj) című festményéből és tök jó lett. Ez nekem régóta tervben volt, és most végre sikerült megvalósítanom, szóval ezt is kihúzhatom a bakancslistámról. Tavasszal készítettem egy Starry Night-húsvéti tojást, arra nagyon büszke vagyok még most is, bár lehetett volna szebb is, de azért egy tojás alakú valamire nehezebb normálisan festeni, mint vászonra.

Mostanában valamikor próbáltam meg először lemásolni a képet, de azt tapasztaltam, hogy ezt lehet, hogy nem vízfestékkel kéne, tekintve, hogy ő olajjal dolgozott. Az általam birtokolt eszközök sorában sajnos az olajfesték nem szerepel, így, amikor pár nappal ezelőtt nekiláttam, akrilt választottam, egy próbát megér-alapon.

Először is tartsunk egy kis művészettörténeti órát van Gogh-ról, hogy azért tudjuk, kiről vagy miről is beszélünk.

A 19. században élt. Számomra a legfontosabb dátum vele kapcsolatban, amivel a Honfoglaló játék minden harmadik csatámban megszívat, és ezért már tudom, hogy 1888-ban vágta le a fülét. Igen, jól látod. Erre több különböző történet létezik, hogy miért tette, a legközismertebb, hogy azért vágta le, hogy aztán egy díszdobozban odaadja a szerelmének. Én úgy olvastam, hogy összeveszett egy barátjával, és először őt támadta meg a borotvapengével, majd bement a házba, ahol levágta a fülét. Egy dolog biztos: őrült volt. Ezt bizonyítja a tény is, miszerint abba a lőtt sebbe halt bele, amelyet saját kezével okozott magának. Mindez két évvel a fülének levágása után történt, 1890-ben.

Életében nem volt valami nagy sikere alkotóként. Először a családja képtárába keveredett, ahol festményeket kellett eladnia, itt ragadta magával a művészet, és nekiállt lemásolgatni nagy festők képeit. A saját képei közül csak egyet-kettőt sikerült élete során eladnia. Halála után a festményeit arra használták, hogy védjék vele szekerek tartalmát az esőtől, hiszen az olajfesték lepergeti magáról a vizet. Manapság marha sokat érnek a képei, és ő a világ egyik legnagyobb művésze. Imádom a stílusát, bárcsak nekem is lenne egy jellegzetes stílusom... :3

Na, most, hogy ezt megbeszéltük, bemutatnám, hogy miket használtam fel a festéshez, hátha valakinek kedve szottyan alkotni kicsit.

~ akrilfestékek. Elég sokfélét használtam, most ezeket sorra venném:

  - vannak CREABOX festékeim (nem fizetett promóció), ezekből használtam fekete, vandyke barna, égetett umbra, ftalociánkék, sötét ciánkék, égszínkék, narancssárga, okkersárga, citromsárga és fehér árnyalatokat. Néhányat leegyszerűsítenék, hogy értsétek, ha ti nem rendelkeztek ilyenekkel, szóval az egyszerűsített színlista: fekete, nagyon sötét barna, sötét barna, nagyon sötét kék, sötét kék, világoskék, narancssárga, fossárga, citromsárga, fehér.

  - ezen kívül egy Crelando márkájú festékből használtam a kéket, erre nincs konkrétan ráírva, hogy milyen árnyalat, viszont azzal az eggyel nem számoltam, amit pedig nyáron már tapasztaltam ezen festékmárka egy másik színénél, hogy ez egy kicsit ilyen metálos, fémes fényű festék. Elsőre ugyan nem örültem, de a végeredmény iszonyat jól néz ki, szóval kárpótolta a figyelmetlenségemet.

~ ecsetek: használtam egy vastagabb, laposabb ecsetet, de ennek is leginkább az élét, hogy vékony vonalat húzzon, illetve egy hegyes ecsetet, legtöbbször erre volt szükségem.

~ víz (2 pohár, szokás szerint)

~ zsebkendő a víz felitatására

~ vastag papír, amire lehet festeni (én ismét a könyvemet használtam, amiben spéci festős papírok vannak)

~ ha keret kell neki, papírragasztó, vagy valami olyan ragasztó, amit majd vissza tudsz szedni, ha végeztél anélkül, hogy feltépné a papírt

~ fehér zselés toll a díszítéshez (ez elhanyagolható)

~ grafitceruza a vázlathoz (ha kell)

Ezek a fontosabb eszközeim. Nyilván használjunk referenciaképet, anélkül elég nehéz a másolás. Ha esetleg rendelkezel ezzel a könyvvel,

akkor az nagyon hasznos lehet, ugyanis megtalálható benne a Csillagos éj (mivel a borítóján is ezt láthatjuk) kifestetlen állapotában, színezőként, ami esetünkben tökéletesen megfelel a másoláshoz, hogy vázlatot készíthessünk belőle. Vagy akár kaphatsz most az alkalmon, hogy segítek, és kifestheted a benne található képet.

(Zárójel: múltkor angolból feleltünk egy választható példaképből, és én van Gogh-ot választottam. Az angoltanár óra végén mutatott egy dalt, amit róla írtak, szerintem csodaszép, nagyon imádom, és rengetegszer meghallgattam festés közben. Az eredetit Don McLean énekli, de nekem ez a változat sokkal jobban tetszik, amit itt találhattok.)

Én a festést azzal a barnás-feketés cuccal kezdtem, ami a festmény bal oldalán található. Ehhez legelőször az égetett umbra-árnyalatot vittem fel azokra a részekre, ahol az eredeti kép szerint világosabb ez a valami. (Nem tudom, hogy ez mi lehet, leginkább én egy tengeri moszatot látok bele, ahogy a vízben lebeg, de gyanítom, hogy a kép nem a tenger mélyén készült. Legyen most egy impresszionista templom.) Ezután, ahol a barna (bocsánat, égetett umbra) kisebb részekre osztotta az impresszionista templomunkat, nekiálltam rendesen megfesteni. Ehhez használtam feketét, illetve a vandyke barna és égszínkék színekből kikevertem valami undormányos színt, ami leginkább egy fosszínhez hasonlít, el is neveztem jó németes módjára Foschenfarbe-nek. Szóval feketével meg Foschenfarbével csináltam meg az impresszionista templom további részeit, illetve használtam hozzá a sima vandyke barnát is. Van Gogh stílusát próbálván utánozni, kis ecsetvonásokkal dolgoztam. Amit ti itt a képen látni fogtok, egy elég kezdetleges verzió, mert elég sok hézag van az ecsetvonások között, ezeket száradás után kitöltöttem a vandyke barnával, mivel addigra elfogyott a Foschenfarbe és lusta voltam csak azért kikeverni még egy adagot, hogy normálisan befejezzem a templomot, különben meg jól is néz ki úgy, ahogy végül sikerült.

Éééés innentől elfogyott a fényképes dokumentáció, bocsika, mostantól képzeljétek hozzá. Így nekem is nehezebb lesz írni, de nézem a kész festményt és visszaidézem, hogy pontosan hogyan csináltam.

Az ég jött ezután. Először azokat a részeket festettem meg, ahol sötétebb. A legsötétebb pontokra felvittem egy keveset a ftalociánkék árnyalatból, aztán abból a fémes kék színből és az előbb említett ftalociánkékből kevertem egy köztes színt, ami egy kicsit sötétebb lett, mint az eredeti fémes kék, viszont ugyanolyan fémes szín. Ezt és a sötét ciánkéket használva festettem ki továbbra is van Gogh-ra jellemző vonásokkal az eget, kihagyva a csillagok helyét. Ahol nem voltam elégedett, utána még átfestettem az említett színek valamelyikével.

Az ég világosabb sávjainak alapját szimplán a fémes kékkel festettem meg. REMÉLEM, KÖZBEN MEGHALLGATTÁTOK A FENTEBB BELINKELT CSODÁLATOS MUZSIKÁT. Csak szimplán a lapos ecsettel felvittem a színt, majd ezt követően használtam a sötét ciánkéket és van Gogh ecsetvonásait, így átmenvén még egyszer ezeken a sávokon.

Az ég sötétebb részeinek színeivel festettem ki a dombok alsó részét. Nem rajzoltam fel a falut, mert ez most csak egy részlet. Igazából az ötletet a Starry Night és Kygo száma, a Stargazing adta, eredetileg csak csillagokat akartam festeni, de amikor nekiültem, úgy voltam vele, miért ne próbálnám meg, hátha akrillal jobban fog menni ez a dolog, mint vízfestékkel. Na, vissza.

A metálos kékkel a felső dombok alját is kifestettem, illetve a csillagok fényének a legszélét, utóbbihoz egy kis fehéret is adtam. A csillagfényt okkersárgával csináltam meg, a csillag csillagrészét pedig citromsárgával, bár utólag erre is rásegítettem okkerrel. A közepére mindegyiknek egy kis narancssárga pöttyöt tettem. Ezennel a festés résszel végeztem is, felszedtem a ragasztót. Az akril ebben a tekintetben is jobb, mint a vízfesték, mert nem folyik be a ragasztó alá.

Miután minden megszáradt hál isten az akril száradási ideje is jelentősen rövidebb a vízfestéknél fogtam a fehér zselés tollat és ráírtam a kép jobb alsó sarkára azt az idézetet a Stargazing-ből, ami ezt az egész projektet inspirálta.

Így fest (így fest értitek hahahaha jó ez szar volt) a végeredmény, bár ezt már a bejegyzés tetején is láthattátok. Szerintem baromi jó lett, most minden egoizmus nélkül. Büszke vagyok magamra.

Remélem, tetszett nektek ez a bejegyzés, ha igen, dobáljátok meg egy like-kal odalent. A napokban majd még érkezem, igyekszem kihasználni a szünet hátralevő részét, mielőtt vissza kell térnem az iskolapadba. A mielőbbi viszontírásra, addig is szép napot nektek,

legyetek jók!

FMBxxx