November 9, csütörtök - "Na, ilyen egy tökéletes könyv." Clint Hill & Lisa McCubbin: Mrs. Kennedy és én könyvértékelés /038

Sziasztok!

Pont egy hete nem jelentkeztem. Ez idő alatt "csak" annyi történt, hogy átléptük a 3000 kattintást, amit szívből köszönök mindenkinek, aki itt járt a blogon :) Lett volna ötletem, hogy mit írjak, de visszafogtam magam, mert az elmúlt időben úgy gondolom, hogy sok bejegyzés érkezett és nem feltétlenül a legjobb minőségben. És én személy szerint inkább írnék kevesebb, de minőségi bejegyzést. Így aztán szépen kivártam, amíg befejezem az aktuálisan olvasott könyvemet, Clint Hill és Lisa McCubbin regényét, a Mrs. Kennedy és én-t. Most pedig erről fogok beszámolni nektek.

Amikor Clint Hillt, a titkosszolgálat ügynökét beosztották a first lady, Jacqueline Bouvier Kennedy védelmére, az ügynök először unalmas teadélutánokra és őszhajú asszonyok társaságára gondolt. De miután találkozott a first ladyvel, annak szépsége, kedvessége, intelligenciája, bájos humora, gyönyörű alakja és különleges szelleme azonnal magával ragadta.

Clint négy éven át Jackie oldalán szolgált Kennedy elnökségének kezdetétől: jelen volt John és Patrick születésénél, Patrick tragikus halálánál, a Kennedy család nyaralásain, Aristotle Onassis-szal való forró találkozásánál, az elnök meggyilkolásánál, és az azt követő szomorú időszakban is. Felejthetetlen történetek, megdöbbentő események, izgalmas, intim részletek, egy férfi különleges élettörténete, aki a világ legizgalmasabb munkáját végezte annak a nőnek az oldalán, akit az egész világ szeretett, s akire túl hamar szörnyű tragédia árnyéka vetült.

Elképesztő volt. Teljesen odavagyok meg vissza. Pont valami ilyesmire volt szükségem a Papír hercegnő című katasztrófa után. Egy értelmes könyvre. Hát megkaptam.

Alapvetően a történet Clint Hill különleges ügynök szemén keresztül eleveníti fel a Fehér Ház mindennapjait John Fitzgerald Kennedy elnökségének idején. Hill ügynök volt Jacqueline Bouvier Kennedy testőre JFK megválasztásától egészen Jackie kiköltözéséig a Fehér Házból. Bevallom, körülbelül az utolsó 70 oldalt én végigbőgtem. Ha nagy nehezen el is állt a sírásom, tuti, hogy megint érkezett valami olyan mondat vagy jelenet, aminél kínomban bele kellett harapnom a saját kezembe, hogy ne zokogjak fel hangosan, megrémítve ezzel az egész családomat. Elképesztően megható és csodálatos regény. Ha elolvasnád, mindenképpen legyen zsebkendő a kezed ügyében, mert a végét nem lehet száraz szemmel kibírni. Nem írom ki most a spoiler zónát, hiszen aki hallott Kennedy elnökről, biztosan ismeri az ő történetét, ez a könyv pedig ennek a hátterét göngyölíti fel egy titkos ügynök szemszögéből. Most sorra venném a fontosabb szempontokat, amik alapján értékelném a könyvet.

A könyv legfőbb szereplői:

Clint Hill: a titkos ügynök, akit Eisenhower elnök testőrségéből a frissen megválasztott Kennedy elnök felesége mellé osztanak be testőrnek. Eleinte nem tetszik neki, úgy érzi, lefokozták, de nagyon hamar megtalálja a közös hangot Mrs. Kennedy-vel, és jó kapcsolatuk végigkíséri közös útjukat. Hill ügynök egy nagyszerű ember, ebben biztos vagyok.

Jacqueline Kennedy: az elnök felesége, a nő, akit az egész világ szeretett, s akire túl hamar szörnyű tragédia árnyéka vetült. Nagyon szerethető nő, csodálatos és kedves, a világ legirigyeltebb asszonya volt, aki másra nem vágyott, csak egy kis magánszférára, ami sajnos ritkán adatott meg neki. Ha valamit a fejébe vett, azt úgy is vitte véghez, még a férje halála utáni nehéz napokban is.

John Fitzgerald Kennedy: az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke. Egy kiváló vezető, aki mindent megtett a népéért, és akit nem lehetett nem szeretni - valaki mégis halálos sebet ejtett rajta Dallasban, 1963-ban, a választási kampány alatt.

Mi nem tetszett?

Minden tetszett. Na, ilyen egy tökéletes könyv. Néha ugyan kissé monoton volt, amikor éppen nem történt semmi, de szinte mindig történt valami, szóval ez elég ritka eset. :)

Mi tetszett?

A könyv hitelessége, részletessége, kidolgozottsága, a történet aprólékos felgöngyölítése, Hill ügynök gondolatai és megjegyzései, a kevésbé lényeges szereplőkről kapott mégis részletes bemutatás. A legapróbb részletek szintén kiváló szemléltetése, az érzelmek kitűnő kifejezése, a történet valóságossága. Egyszerűen fantasztikus, nem tudom elégszer elmondani.

Kedvenc idézetek

Leginkább a végéről vannak emlékezetes idézeteim, ahol tényleg egyik sírásroham követte a másikat, innen szeretnék ezt-azt megosztani veletek.

"Az elnök szavai csengtek a fülembe, amikor búcsút mondott a hároméves fiának.

Ugye gondoskodik Johnról, Mr. Foster?

John várni fogja a helikoptert. Amikor meghallja a hangját, oda fog rohanni az ablakhoz, tudván, apu jön a helikopterrel. De ezúttal az apja koporsóban jön haza.

Ugye gondoskodik Johnról, Mr. Foster?

Foster ügynök és én úgy döntöttünk, hogy John és Caroline menjen Mrs. Kennedy édesanyjához Georgetownba. Ott biztonságban lesznek.

Így John nem hallja az érkező helikopter hangját."

"A repülőn Mrs. Kennedy megkérte Bill Greert, hogy ő vezesse a mentőautót.

Ő volt az elnök sofőrje. Meg kell adni neki azt a tiszteletteljes lehetőséget, hogy még egyszer utoljára az elnököt vihesse."

"- Igen, doktor úr, pontosan ez történt. Tudom. Mindent láttam. Másfél méterre voltam az elnöktől, amikor a becsapódás történt.

Ha gyorsabban rohantam volna... Ha egy kicsit gyorsabban reagáltam volna..."

"(...) Hat hét gyakorlás az egyik ügynökkel csak kevés eredményt hozott, három perc egy ezredessel, és már ment is neki. (...)

Miután a koporsó a kocsin volt, közvetlenül előttünk, a hadsereg tisztelgett az elhunyt főparancsnok előtt. Láttam, hogy Mrs. Kennedy lehajol Johnhoz és a fülébe súg valamit.

John erre hátrahúzta apró vállacskáját, felemelte jobb kezét, olyan tartással, amit senki sem felejt el, aki látta, pontosan úgy, ahogy a tengerészet ezredese megmutatta, és a hároméves ifj. John Fitzgerald Kennedy tisztelgett apjának.

Alig tudtam a könnyeimet visszafojtani. Körbenéztem, és láttam, hogy ezredesek, tábornokok - a legkeményebb férfiak, akiket valaha ismertem -, szintén a könnyeikkel küszködnek."

"... mostantól épp Kennedy elnök sírjára látok majd, valahányszor Washingtonból hazafelé tartok Virginiába.

Bárcsak gyorsabban reagáltam volna, és futottam volna...

Megérkeztünk a sírhelyhez. (...) ... ötven vadászgép a tisztelet jeleként elhúzott felettünk. A következő dübörgés zaja sokkal ismerősebb volt a fülemnek, a hajtóművek finoman zúgtak. Az Air Force One szállt el felettünk, amit Jim Swindal ezredes vezetett most is, a fedélzeten pedig ott utazott az elnököt kiszolgáló személyzet. Amikor Swindal megbillentette a gép szárnyait a tiszteletadás jeleként, összeszorítottam az ajkamat, és elszorult a torkom a fájdalomtól."

"De az igazság az, hogy bűntudat gyötört, a kudarc érzése, és a felelősségé, hogy nem tudtam megakadályozni a merényletet."

"Tudtam, hogy lassan le kellene feküdnöm, de már berögzültek a szokásaim. Mindig megnézem a Nightline műsorát a tévében, mielőtt lefekszem. Este pontosan 11:35-kor Ted Koppel jelent meg a képernyőn, és bejelentette a hírt, amitől annyira tartottam. Jacqueline Kennedy Onassis hatvannégy esztendős korában, néhány perccel ezelőtt elhunyt, keleti idő szerint 10 óra 15 perckor."

Ezek voltak az én legsírósabb idézeteim. Nyilván ez egész könyv nagyon mélyenszántó volt, de ezek voltak azok a részletek, amiket a legméltóbbnak tartottam az említésre - meg mint mondtam, ezeken bőgtem legjobban.

Összegezve:
Hogy tetszett: egyik kedvenc könyvem lesz egy darabig. Sürgősen szereznem kell még hasonló dokumentumregényeket.
Értékelésem Molyon: 5 csillag. Minden értelemben kimaxolta nálam a tökéletesség fogalmát.
A csillagozások alapján 12-en adtak rá öt csillagot, 4-en 4,5-öt, 12-en négyet, 2-en 3,5-öt és 3-an hármat, ennél rosszabb értékelés nem született. Ami számomra szomorú, hogy ezen a könyvön 33 csillagozás van összesen, míg a múltkor olvasott és értékelt Papír hercegnőn a jelen álláspont szerint 246. Egyébként belelestem a Mrs. Kennedy és én egy negatív értékelésébe. Végül is úgy is fel lehet fogni, ahogy az értékelő gondolta.
Legmeghatóbb jelenet: az elnök halála, temetése és az azt körbeölelő időszak.
Legszimpatikusabb személyek: Paul Landis ügynök, JFK, Clint Hill
Legellenszenvesebb személy: Aristotle Onassis
Pluszpont: fényképek (bár az ilyen regényeknél ez megszokott)

Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti az ilyen témákat. Zsebkendőt a végén mindenképpen készítsetek. Egyes molyos vélemények szerint sok volt benne az Ó, Hill ügynök..., pedig ez számomra pont kedvessé tette a történetet, hogy mindig így szólította meg JBK Hillt. Valamint azt mondják, Hill kamaszos rajongással ír Jackie-ről. De hiszen mindenki odavolt érte, és ő állt hozzá a világon a legközelebb. Ezen nem kéne meglepődni :)

Remélem, tetszett nektek a mai értékelés :) Hamarosan jelentkezem, addig is

legyetek jók!

FMBxxx