Január 11, csütörtök - Megfestettem Alex Turner-t és nem is lett olyan rossz! /057

Sziasztok!

Ezer bocs itt az egyhetes csendért a blogon. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy a délutánjaim kicsit aktívabbak voltak, mint egyébként és ez lehet, hogy rendszeressé válik majd. Mindenesetre a nagy tanulások meg programok közepette azért volt időm egy kicsit festeni, illetve rengeteg ötletem van még a későbbieket illetően a bloggal kapcsolatban, szóval nem ússzátok meg nélkülem :)

Amit pedig ma megmutatok nektek, az az új festményem, ugyanis kaptam karácsonyra ilyen Dessin á Grain nemtommilyen papírokat. Az egyszer fix, hogy festéshez való és most ezeket próbáltam ki. Szuperül szuperál, azt kell, hogy mondjam, szóval ajánlom mindenkinek, aki szokott és szeret festegetni. Egyébként pedig vízfestéket használtam.

Kép forrása

Amit festettem, mondanám, hogy tutorial formájában mutatom be, de nem tudom, hogy ebből mennyire lehet tutorial-t kihozni, így csak inkább bemutatnám a munkafolyamatot és a kész képet. Úgyis végigdokumentáltam mindent, és még szelektálva is 40 (!) kép lett maga a folyamat, szóval most bővelkedek a képekben.

Széljegyzet: a könyvkritikák terén mostanában kicsit visszafogottabb vagyok. Az a helyzet, hogy szeretnék kicsit minőségibb könyvkritikákat írni, és amiket eddig írtam, nos, nagyon nem voltak azok. Ígérem, rajta leszek, hogy ne mindenféle szenny kerüljön fel az oldalra - talán ezért is nem volt a napokban bejegyzés.

Egy kis csalásom van a festményben, ugyanis inkább átmásoltam a választott képet a vászonra, oly módon, hogy a fény felé tartottam a vásznat és mögé tettem a vonalrajzot, amit egy sima papírra készítettem. Ennek nagyon egyszerű oka van, ugyanis nem akartam, hogy mindjárt az első festményt az új vásznamra egy rosszul sikerült vázlat miatt rontsam el. Szóval ja. Itt láthatjátok az eredeti fanartot, amit felhasználtam hozzá, a vonalrajzot, amit még egy régebbi rajzomhoz készítettem és végül a vázlatomat, ami mindennek nevezhető, csak élesnek és látványosnak nem. Az eredeti fanart forrására már nem emlékszem, valószínűleg Pinterest-ről szedhettem le.

Ezt követte az a rész, hogy hosszas, aprólékos munkával kifestettem részletenként a portrét, erről most itt egy nagyobb montázst láthattok. Azért is tartom ezt a portrémat különlegesnek, mert még soha nem festettem ilyet korábban, illetve, ha jól emlékszem, a blogra sem került fel még portrém, szóval ennek is itt az ideje.

A bőr színéhez egy sárgásbarna árnyalatot használtam alapnak, rá rózsaszínt és barnát vittem fel, így sikerült valami emberi árnyalatot összehoznom. Ehhez egyébként rendes referenciaképet nem használtam, szóval az emlékeimre és a telefonomban levő Alex Turneres képekre hagyatkoztam a festésnél.

A haj megint egy más téma volt. Hajat még rajzolni sem tudok szépen, nem hogy festeni, így aztán nem is törekedtem tökéletességre mert tuti hogy a harmadik ecsetvonás után VETETTEM VOLNA KI MAGAM A NYOLCADIKRÓL! Enyhe költői túlzással, ugyanis az elsőn lakunk. Mindegy. Barnával meg feketével csináltam meg a haját, meg igyekeztem azért valamennyire a fényeket is meghagyni rajta.

Ezután egy hátteret még mindenképpen le akartam gyártani, ehhez inkább festékpacákat használtam sok vízzel, és elfolyattam a vizet és a színeket is. Ezután itt majd láthattok egy szkennelt képet is az akkori állapotban a festményről. Tényleg egészen tetszik, már-már büszke is vagyok rá :))

Már csak az utolsó simítások voltak hátra, vagyis az, hogy egy Arctic Monkeys-idézetet biggyesszek a képre az aktuális kedvenc dalomból, a Piledriver Waltz-ból, ami egyébként folyamatos lejátszáson volt a festegetés alatt.

Szóval íme a végeredmény:

Ennyi lenne a mai bejegyzésem. Tudoom, tudoom, nem regéltem valami sokat, de úgy gondolom, hogy most az egyszer joggal vagyok büszke arra, amit alkottam, és ezt szerettem volna veletek megosztani. Ha a jövőben még szívesen látnátok ilyet, örülnék, ha jeleznétek felém valahogy. Most pedig suhanok, ugyanis durva csokiehetnékem van, emellett készülnöm kell holnapra, valamint fokhagymából is be kell raktároznom. Ez lényegtelen, hogy miért. Durva dolgok vannak a sulimban.

Na, szóval további szép napot mindenkinek, hamarosan találkozunk, addig is

legyetek jók!

FMBxxx