Január 24, szerda - Így késtünk el majdnem a suliból, avagy a gyorsétterem bosszúja /061

Forrás

Sziasztok!

Nagyon rég nem volt ilyen szimpla sztorizgatós bejegyzés, amikor csak úgy elmesélek egy történetet. Nem is olyan rég viszont történt velünk valami nagyon vicces Bambival meg Pével, így úgy döntöttem, ideje egy újabb ilyen mesélős bejegyzésnek. Szóval dőljetek hátra és élvezzétek a rohanásunk történetét!

Forrás

Szóval az eset nagyjából két hete történt. Azzal kezdődött, hogy szerdán megtudtuk, hogy másnap elmarad az első két óránk. Persze örültünk, mint majom a farkának, majd Bambi, aki folyton zabál, de soha nem hízik egy dekát sem, felvetette, hogy elmehetnénk a mekibe, ha már úgyis lesz egy csomó időnk suli előtt. Persze Pével rögtön belementünk. Az én otthonom és a suli között van nagyjából az út egyharmadánál a McDonald's, a harmadik óránk pedig 9:40-kor kezdődött, így a terv könnyen kivitelezhető volt.

Forrás

Csütörtök reggel felkeltem a szokásos ébresztőmre 6:45-kor, majd fetrengtem még egy darabig és nyomtam a telefont, aztán összekészülődtem és Messengeren csevegtem Pével, Bambival meg Szível, aki sajnos nem tudott velünk tartani, mert ő aznap portaszolgálaton volt a suliban jajj tényleg holnap én leszek a portás. Egy darabig írogattunk, meg képeket küldözgettünk egymásnak arról, hogy ki van már úton és hogy ki hogy áll (ez azt takarta, hogy Pé a kutyáját fotózgatta, Bambi a buszmegállóból küldött tokás szelfiket, én pedig magamban röhögtem rajtuk, mert én lakom a legközelebb az iskolához és én még javában otthon ültem). Egyszer csak Pé nagyjából negyed órára felszívódott, majd egyszer csak kérdezte, hogy otthon vagyok-e még, mert már bent van a városban, konkrétan a házunk előtt. Így aztán elindultam le, hogy Pével találkozzak, aztán összevárjuk Bambit és menjünk a mekibe. Addig is Pével kibeszéltük a tanárokat meg az idegesítő osztálytársakat, illetve megvitattuk a szlovák rádiós ébresztőóra előnyeit és hátrányait. 9:10-re aztán befutott Bambi busza is és beültünk a mekibe, Pé meg én egy kisebb, míg Bambi nagyjából egy kisebb falu egyhavi ellátmányának megfelelő mennyiségű kajával, plusz Színek is vettünk egy sajtburgert, hogy ne érezze magát elhanyagolva ott a portán. Az egyetlen probléma az volt, hogy a húgom úgy döntött, hogy megzsarol engem, hogy vagy én veszem mindkettőnk reggelijét, vagy veszek neki mekis laktózmentes kávét, így aztán kénytelen voltam még elmenni neki a McCafé-hoz kávéért. Pé meg Bambi is úgy döntöttek, hogy isznak egyet, így aztán összedobtuk a pénzt három kávéra és amíg Bambi mindent megevett, Pével elmentünk kávét venni. 9:22-kor. 18 perccel becsengetés előtt.

Beálltunk a két emberből álló sorba, aminek eleinte még örültünk is, hiszen lehetnének előttünk többen is, ám hamar rájöttünk, hogy a McCafés néni ma reggel tuti szívott valamit, mindenesetre minden egyes vásárlóval beszélgetésbe elegyedett, majd poénokat kezdett mondani. Kedvelem az ilyen eladókat, de nem abban az esetben, amikor negyed órám van beérni a suliba és éppen szétvet az ideg. Mire mi sorra kerültünk, már azon voltam, hogy a nő mindjárt táncra is perdül nekem, de én akkor beugrok a pult mögé és megrángatom. Szerencsére elég gyorsan kiszolgált minket, de így is 9:31-kor hagytuk el a mekit, és még az út kétharmada hátravolt a suliig, amire így 9 percünk volt.

Képzeljétek magatok elé a következő jelenetet, ahogy mi hárman rohanunk a suliba kezünkben a mekis kávéval, amibe Bambi néha már csak azért is beleivott, de mindezt úgy, hogy mindhárman indokolatlanul vagyunk ötösök testnevelésből: Bambinak rossz a térde, a Pé asztmás, az én tüdőm meg szimplán gyenge bármilyen terheléshez. Szóval ja. Miközben rohantunk végig az utcán, csak imádkozni tudtunk, hogy mindenhol zöldet kapjunk. Már nem különösebben érdekelt, hogy még a tesómnak elvihessem a kávéját, majd megkapja a következő szünetben, de ettől függetlenül még fel kellett érnünk a második emeletre. 9:39-kor értük el a suli előtti parkot és nagyjából öt másodperccel a becsengetés előtt rontottunk be az épületbe totál kifulladva. Felvonszoltuk magunkat a másodikra, szerencsére a matektanárnő folyton késik, így még előtte beértünk a terembe, ahol Ruby már csak azért is megeresztett egy-két bunkó megjegyzést a három stréber jógyerek késését illetően, amire megpróbáltam elegánsan visszavágni valamit, de összekeveredtek a szavak a számban, hallottam is, ahogy a hátam mögött az egyik fiú megismételte, majd a padtársával ki is röhögött. Hál' istennek Életem Szerelme azon a héten beteg volt, így lemaradt erről a nemes eseményről.

Forrás

Hogy mi a tanulság? Soha többet nem ülünk be reggel mekibe, vagy ha mégis, hát biztos, hogy korábban tesszük. Ez többet nem fog megtörténni :D

Ennyi lett volna a mai kis sztorizgatós bejegyzés. Mindezt úgy írtam le, hogy Pé végig itt van velem videochaten, ugyan ő nem tudja, mit csinálok, meg amúgy is nagyban angolra készül, szóval csak félig van itt. Mindegy is. Remélem, jól telik a hetetek, az enyém egész tűrhető. Majd igyekszem a későbbiekben jelentkezni, addig is

legyetek jók!

FMBxxx