Január 31, szerda - Mit műveltem JANUÁRBAN? ~ Havi összegző /063

Sziasztok!

Az idő baromi gyorsan telik, ugyanis már egy hónap eltelt 2018-ból. Döbbenet, nem?

Mivel ez egy új év, és ez az első ilyen alkalom a blogom életében, egy minimális rendszerezést szeretnék belevinni ebbe az egészbe, így aztán eltökéltem, hogy havonta egy kis összegzést fogok csinálni. Azokról a dolgokról, amik engem érintenek, tehát mi történt a bloggal, mit alkottam illetve olvastam az adott hónapban, meg úgy általában hogy telt a hónap. Remélem, tetszeni fognak nektek az ilyen bejegyzések, de nyilván, ha nem, akkor is csinálom, mivel ez a blog elsősorban magamnak íródik.

Amit legelőször elsősorban meg szeretnék említeni, az az lenne, hogy a napokban ÁTLÉPTÜK AZ ÖTEZER KATTINTÁST. Nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek, aki itt járt akár egyszer is és akár egyetlen kattintással is hozzájárult a megtekintésekhez, ez egy döbbenetes szám számomra. Amikor augusztusban nekiálltam újra blogot írni, egyáltalán nem számítottam arra, hogy egyáltalán bárki is olvasni fogja, nemhogy arra, hogy ENNYIEN fogjátok nézni. Sőt, öt rendszeres olvasóm is van, akik közül csak egyet ismerek. Azért ez se semmi. Csak így tovább! :))

Ezen kívül a blogon nem történt sok minden. Ezt a bejegyzést nem számolva 8 bejegyzés került ki az oldalra. Néha sűrűbben posztoltam, néha ritkán, de mindig élvezettel csináltam, bármilyen szörnyűek is lettek esetlegesen a kikerült írások. Igaz, már lassan fél éves lesz a blog, de gyakran még mindig sötétben tapogatózom, hogy miről is érdemes bejegyzést készíteni, és mi az, amiről nem, de tényleg igyekszem minőségi irományokat feltenni.

Most arra térnék rá, hogy miket olvastam 2018 első havában. Ez hat kiolvasott könyvet érint, egyet, amit elkezdtem, illetve a Das Madchen Im Eis-t, amit ebben a tempóban haladva nagyjából decemberre ki is fogok olvasni. :)

A képek forrása a moly.hu

Az első idén olvasott könyvem Rácz-Stefán Tibor harmadik regénye, a Mikrofonpróba volt. Utólag elolvasva egy-két komolyabb véleményt a Molyon kezdem észrevenni a könyv és a történet hibáit, de akkor nagyon tetszett, és szerintem ez számít. Egy bizonyos szál kapcsán visszatért néhány emlékem, és a könyv még arra is képes volt rávenni, hogy ezt egy őszinte bejegyzés formájában meg is osszam veletek. Ha nem láttátok volna, nézzétek meg itt.

A második, amit idén kiolvastam egy kisregény volt és szörnyű. Ernst Theodor Amadeus Hoffmann Az arany virágcserép című történetéről beszélek, ami kötelező olvasmányunk volt, és a napokban éppen a kidolgozásával küzdök, ugyanis tételként megkaptuk az év végi vizsgánkra. A sztori számomra sok ponton átláthatatlan volt, nem tudom, mit szedett ez a csávó, de jobb a dílere mint a Candide-ot író Voltaire-nek. Inkább nem beszélnék róla.

A harmadik olvasott könyvem Sara Shepard-tól a Hazug csajok társasága (Pretty Little Liars). Nem láttam a sorozatot, de a könyv első része nagyon-nagyon tetszett, szóval lehet, hogy sort kerítek majd rá. Beszerzem a második részt majd, ha kiolvastam mindent, ami a könyvtárból van nálam meg a karácsonyra kapott könyveimet.

Ezután Maggie Stiefvater Skorpió Vágta című könyve következett, ami nagyon kellemes csalódás volt a számomra, ugyanis, habár szerepelt a karácsonyi kívánságlistámon, ezt találtam a karácsonyfa alatt a régóta vágyott Árnyak ura helyett. Akkor egy picit csalódott voltam, de kiolvasván a könyvet teljesen megváltozott a véleményem, és áldásom a szüleimre, ugyanis magamnak nem biztos, hogy megvettem volna a Skorpió Vágtát.

A napokban fejeztem be Rick Yancey regényét, az Ötödik hullámot, amit mindenki ismer nyilván a belőle készült film miatt. Én nem láttam, de a könyvet nagyon régóta vadásztam és múltkor szerencsére ráleltem a könyvtárban. Nagyon-nagyon tetszett, nem okozott csalódást, bár elég sokáig tartott kiolvasni. Ha visszavittem, biztosan kiveszem a trilógia másik két részét.

Az utolsó teljesen kiolvasott könyvem januárban Alexandr Szergejevics Puskin Anyeginje, amit szintén kötelező olvasmányként kaptunk meg. Említettem már, hogy a tököm kivan a kötelezőktől, vagy még csak gondoltam? Egyetlen nap volt elolvasnom, ugyanis, holott már 23-án lenyomtam Molyon a Most olvasom-gombot, csak 25-én került rá a sor. Aznap ugyanis én ültem a suliban egész nap a portán, és sikerült egy baromi unalmas napot kifognom, amikor szinte egész nap nem történt semmi. Én azért szokás szerint alakítottam, de ezt majd talán máskor. Így aztán az órák közti szünetekben tanárok után rohangásztam illetve embereket engedtem ki-be a suliba, de egyébként becsengőtől kicsengőig az Anyegint olvastam és a hatodik óra végét jelző csengetéskor már végeztem is vele. Ez még nem jelenti azt, hogy jó volt.

Jelenleg olvasott könyvem a These Broken Stars - Lehullott csillagok, amit igazából random kaptam le a könyvtárban a polcról. A borítója csodaszép, remélem, nem fogok csalódni a történetben!

Illetve hát küzdök a Das Madchen Im Eis-szal is. A negyedik oldalt fordítom jelenleg. Valaki az ablakban bagózik. Ennyi történt, ha a prológust nem számítjuk. Nem baj, én mindenképpen szeretném fejleszteni a némettudásomat, és ha ez az ára, hát állok elébe.

Így állok jelenleg a kihívásaimmal:

Elolvasott könyvek 2018-ban: 6/50

Angolul: 0/10

Németül: 0/1

Ejtenék most néhány szót arról, hogy mi mindent alkottam januárban, hiszen nyilván a blogom legfőbb témája a kreatívkodás, a művészet.

Még hónap elején álltam neki felnőtt színezőben dolgozni. Már volt nekem is egy-kettő, de születésnapomra kaptam még kettőt az unokatesóméktól, és hirtelen kedvem támadt új tapasztalatokat szerezni, így úgy döntöttem, miért ne próbálnám ki, hogy vízfestékkel mit tudok benne alkotni. Az itt mutatott darabon kívül is festegettem még, de ez lett a kedvencem.

Amit ezután mindenképpen kiemelnék, az egy festmény, amiről bejegyzést is írtam a blogon, ezt itt nézhetitek meg. Nem tervezek egyébként itt megemlíteni olyanokat, amiket már posztoltam, de hát tudjuk, hogy Alex Turner a szívem csücske :) Ja, amúgy meg hétfő óta depressziós vagyok, mert az Arctic Monkeys jön a Szigetre, én meg nem lehetek ott. Nem baj, már kiterveltük a csajokkal, hogy hogy fogunk belógni. Gyorsban együttest alapítunk, felhypeoljuk magunkat, fellépünk a Szigeten, én pedig belógok az öltözőjükbe és elhozom Alex zokniját.

Ha már Alexnél tartunk, volt egy tétova kísérletem arra, hogy grafittal is lerajzoljam őt. Nem életem mesterműve, egy kétnapos kis sketch, de ráfoghatjuk, hogy elmegy.

Az idei első tájképem az északi fényt ábrázolja. Akrillal készült, és a végére egészen belejöttem és szerintem egész felismerhető, meg még talán jól is sikerült. Ti mit gondoltok? :)

Ezután múlt hétfőn beszereztem egy waterbrush-t, és szinte csak azzal dolgoztam. Volt még egy tájképem, de az vállalhatatlan, így ha nem gond, most nem mutatnám be. A madaras festmény volt az első waterbrush-próbálkozásom, míg azt a rózsaszínes cuccot már elég régóta tervezgettem, és végre eljött az ideje a megvalósításának :3

Nektek melyik tetszik legjobban?

Ennyit terveztem beszélni arról, hogy mit alkottam illetve olvastam januárban. Velem a magánéletben nem sok minden történt. Egyszer sikerült majdnem elkésnünk a suliból (ezt a sztorit bővebben kifejtettem itt), ezen kívül lezárták a félévi jegyeinket, majdnem kitűnő lettem. Singvogel kollégát hetek óta ma láttam először, Random Zénó pedig továbbra sem áll szóba velem, bár ma (igaz, hogy társaságban) váltottunk másfél szót. Haladás. De azért a szerelmi életem még mindig a zérót környékezi. Ha így folytatjuk, szingliként járom ki a gimit. Megjegyzem, ezzel egész eddig semmi gondom nem lett volna, és nem is tartom cikinek. Csak az a baj, hogy egyre inkább szerelmes leszek, és félek kezdeményezni.

Na, szerintem ennyi lennék így januárra. Remélem, tetszett nektek ez a bejegyzés, ha igen, dobjátok meg egy like-kal, aztán februárban találkozunk, addig is

legyetek jók!

FMBxxx