Január 18, csütörtök - Régi rajzaim /059

Sziasztok!!
A héten ismét nem produkáltam semmit. Igazam van? És ismét rohadtul nincs mentségem arra, hogy miért. A sok tanulásra továbbra sem foghatom, hiszen a mostani egy elég laza hét, nem írtunk egész héten dolgozatot (a tegnapi matekon kívül, de hát az meg easy), amikor meg "tanultam", az is abból állt, hogy a csajokkal videochateltünk meg együtt írtunk leckét. Ez egyébként egy tök jó módszer, sokkal viccesebb közösen dolgozni. Szóval igen, nem igazán történt semmi a héten. Készülök egyébként egy könyvkritikával, Maggie Stiefvater A Skorpió Vágta című könyvéről, ezt remélhetőleg hétvégén kivitelezhetem majd. De hogy mi is lesz ma?
Tegnap a P-vel való tanulószobázás elég hamar véget ért, ugyanis mára nagyon kevés házink volt. Így aztán nekiálltunk régi rajzokat mutogatni egymásnak. (Zárójelben megjegyzem, P nagyon tehetséges, nem tudom, miért nem foglalkozik semennyire az alkotással.) És akkor eszembe jutott, hogy egyszer régen felvetettem, hogy csinálhatnék egy vagy több bejegyzést régi rajzokból. És mivel úgyse nagyon van anyagom más témájú bejegyzéshez (az elkövetkezendőkben egyelőre két könyvkritika és egy Trick Art tutorial van betervezve), így úgy gondoltam, végül is miért ne csinálnám meg ezt a bejegyzést? Aztán, ha érdekel titeket, lesz majd belőle több is. Szóval most bemutatnék nektek néhány rajzot. Párat egészen kicsi koromból, illetve néhányat általános iskolából, amikre akkor nagyon büszke voltam, de ma már nem feltétlenül érzek így :))

Az első, amit kiskoromból mutatnék, nem tudom pontosan, hogy kit vagy kiket ábrázol. Amikor ma reggel P-vel meg a Bambival megnézegettük a most bemutatott rajzokat, a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Ezen az alkotáson több kedvenc részletünk is akadt. Elsők között emelném ki azt a madarat, ami az egyetlen kidolgozott madár ezen a képen, és a lábai valamiért mindenfelé állnak. Ezen kívül ott van a két ember, akiknek a szó legszorosabb értelmében van kockahasuk, konkrétan egy nagy kocka. Tudom, hogy az négyzet, geometriazsenik kíméljenek. Azt az indokolatlan pöttyös labdát valószínűleg azért rajzoltam, mert az volt a jelem az óvodában, de hogy az az egy pillangó miért árválkodik ott a madarak között, azt ne kérdezzétek.



A következő rajz szintén még valószínűleg az óvodás éveimből való. Négy lovat ábrázol igen, azok a hangyaméretű cuccok is lovak akarnak lenni ott lent, az esőben, ahogy esernyővel a szájukban vonulnak vélhetően az istálló felé, bár nem tudom, hogy az a barna kis épület mennyire számít istállónak.
Ennél már csak az volt viccesebb, amikor őzeket rajzoltam, amelyek hintóban ülnek, amiket mókusok húztak. Sajnos az a rajz nem tudom, hol van.
Bambinak itt annyi megállapítása volt ezt a csodát illetően, hogy az elöl haladó lónak konkrétan az orrlyukából jön ki az esernyő, de ettől az apróságtól eltekinthetünk a mű elemzésénél :D Ami számomra a legviccesebb, az egyrészt, hogy az esernyők csak a lovak feje fölött szolgáltatnak védelmet a zuhogó eső elől amit az a néhány random kék vonal akar ábrázolni, másrészt, pedig hogy a nagy lovak egyik mellső lábát leginkább egy kampóhoz tudnám hasonlítani. Hát igen, anatómiában mindig is jó voltam.


A harmadik rajzom az egyik kedvenc mesémhez készített illusztráció. Kiskoromban odavoltam a Disney-rajzfilmekért, és a Hamupipőke volt az egyik örök kedvencem. Márpedig kiskoromban az volt az elvem, hogy amit szeretek, azt lerajzolom, így jutott erre a sorsra szegény Hamupipőke is, akinek a hajpántját meglátván Bambinak önkéntelenül is kicsúszott a száján a kérdés, hogy Hamupipőkének miért van fejhallgatója?, aminek eredményeképp a második emelet a röhögésünktől visszhangzott. Hát igen, nekünk lyukasóránk volt, de sajnos ezzel egyedül voltunk. Itt kérnék elnézést mindenkitől, akinek a második órája a másodikon volt a *Kukutyimi Gimiben* :)) Megfigyelhető még az a csodaszép lábbeli, amit főhősünk éppen elhagyott, igazán nőies darab, illetve, ha már itt tartunk, Hamupipőke fél lábbal áll a lépcsőn és fogatlan mosolyt villant felénk. Az a tökhintó se semmi, ahogy a herceg felettébb őszinte arckifejezése és lenyalt frizurája is hagy némi kívánnivalót maga után. A lépcsőfokok nagyságáról meg inkább ne beszéljünk, a végére elég durván összemennek és rohadt nagyot lehet rajta esni, ha valaki nem figyel a lába elé - márpedig ismerjük a Hamupipőkét, ebben a jelenetben mindenki rohan :))


Az utolsó nagyon régről vett rajzom valami épületet, feltehetően egy palotát akar ábrázolni. Kezdeném itt is Bambi megállapításával, miszerint nem tudni, hogy pontosan mi is az a kék bigyó a jobb oldali torony tetején. Hosszas tanakodás után arra jutottunk, hogy a lovak tették oda az esernyőt a kettővel ezelőtti rajzról :) Hát a színezési skilleket már itt kimaxoltam, mint azt az épület falának csodálatos textúrája is mutatja. Azt nem tudni, hogy a tornyok alatti részt miért színeztem olyan pride-osra, de mindegy is. A rajz - szerintem - legkatasztrofálisabb része a bal oldalon látható valami, amit én egy fának gondolnék. P itt rákérdezett, hogy valami háztetőn áll-e az a gyönyörű fa, de szerintem az a törzse akar lenni...


Itt pedig most beszélnék néhány olyan rajzomról is, amiket általános iskolában, leginkább felső tagozatban készítettem. Itt már kezdett bennem körvonalazódni a tény, hogy később rajzzal szeretnék foglalkozni, de azt tegyük hozzá, hogy volt még mit tanulnom - ahogy jelenleg is van :) Szóval most előreugrunk pár évet.

Itt van például ez a portré, amit ha jól emlékszem, hetedik osztály utáni nyári szünetben készítettem. Ryan Tedder-t, a OneRepublic énekesét akarja ábrázolni. Akkor nagyon büszke voltam rá, de leginkább ez addig tartott, amíg dolgoztam rajta. A végeredményt látva úgy voltam vele, hogy háááát ez lehetne azért jobb is, mindenesetre ez akkor nagyon nagy szám volt nekem. (Igen, most fognak jönni azok a vélemények, hogy jajj, hát én egy pálcikaembert sem tudok rajzolni, te meg milyen szupert tudtál már ennyi idősen... Ez a legrosszabb, amit leendő képzőművésznek mondhatsz. Ne mondd. És ne csak nekem, mert nem csak engem zavar.) A szemei hatalmasak lettek, a szája pedig kicsi. A homloka meg túlságosan magas. Mindenesetre első komolyabb portrénak egészen elment.


Végül pedig, ha már a trick art-sorozatom kapcsán megemlítettem, itt van ez is. Ez volt a legelső próbálkozásom bárminemű 3D-hatás elérésére, és akkoriban hosszú időre az utolsó is. Azt hiszem, ez hetedikben készült, szóval három évre volt ez akkor az utolsó ilyen kísérlet, azóta most először próbálkoztam újra hasonlóval. (Self-promo: nem láttad? Nézd meg itt!)


Ennyi lenne mára a böngészgetés a régi mesterműveim között. Remélem, élveztétek ezt a bejegyzést és sikerült egy kis mosolyt csalnom az arcotokra :) Már nem kell sokat várni a következő könyvkritiká(i)mra, illetve lesz trick art, ezen kívül kicsit a Szent Johanna Gimibe is bele fogom ásni magam - úgysem írtak még róla elegen, és eszembe jutott néhány kósza gondolat erről a rég olvasott könyvsorozatról.
A kattintásaitok száma egyébként az 5000-hez közelít, ezért is nagyon-nagyon hálás vagyok nektek! Hamarosan találkozunk, addig is
legyetek jók!
FMBxxx

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

December 15, vasárnap - Magammal viszlek a Vörösmarty téri vásárba | Intsant Kriszmösz-zeneajánló /137

Május 19, szombat - Régi VS Új vízfestékkészletem /086

Április 30 - május 7 - Naplóbejegyzések | A "ballagástól" az érettségi végéig /144