Április 13, péntek - Én is akarok egy lovagot! ~ On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal? könyvértékelés /079

Ezért a bejegyzésért aztán tényleg mindent megteszek. Kezdésnek mindjárt megrázott az áram, amikor kihúztam a laptopot a konnektorból. Nyugi, semmi bajom.

Sziasztok!

Az elmúlt két hétben mondhatni nem vittem túlzásba a blogírást, de azt hiszem, kivételesen jogos az a megállapításom, hogy alkotói válságban szenvedtem. Több bejegyzésbe is belevágtam, de visszaolvasva mindegyik annyira benga lett, hogy vagy újrakezdtem, vagy egyszerűen töröltem őket. Ma reggel viszont lecsapott rám az ihlet. Először azt terveztem, hogy egy régebbi rajzomból csinálok egy pinteresting-részt, hiszen olyan is rég volt már, aztán arra gondoltam, hogy a most készülő festményemet dokumentálom le nektek. Ám végül leültem olvasni, és az éppen olvasott könyvem utolsó 150 oldalát egy délelőtt alatt felfaltam, és úgy érzem, bőven lett is mondanivalóm róla. Ismertek, a bejegyzés durván spoileres lesz, szóval tényleg csak az maradjon, aki ezt nem bánja. Szóval kezdjünk bele!

Képforrás: moly.hu

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.

Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.

Bele lehet zúgni valaki állába?

Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.

Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.

Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?

Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.

De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Első benyomások:

A könyvet a Könyvmolyképző Vörös Pöttyös Szeretetcsomagjában kaptam, mint ajándékkönyvet, és azért ezt olvastam el először a három könyv közül (Sara Shepard: Hibátlanok és Sebastian Fitzek: Ámokjáték), mert Szít kértem meg, hogy válasszon nekem a háromból. Őt ismerve, már előre számítottam rá, hogy erre esik a választása. Az írónőtől eddig csak az Esővágy című novelláskötetet olvastam, az is egy nagyon jellegzetes stílussal rendelkezett, így nagyon megörültem, hogy végre egy On Sai-kötet is díszeleghet a polcomon. Kíváncsian vetettem bele magam a lovagok álomvilágába.

Borító:

5/5. A történethez illő, nekem nagyon tetszik, nem túlzsúfolt.

A történet röviden:

Mia Anne édesapjával Pestre költözik. Mindjárt a költözés után tragikus hírt kapnak: apja barátnője, Frida balesetben elhunyt. Mia Anne édesanyja, Apryl szintén autóbalesetben halt meg évekkel azelőtt. Amon elmegy azonosítani a holttestet, míg Mia Anne lefekszik aludni. Álmában egy hullabűvölő támad rá, mígnem megjelenik egy hős lovag, aki megmenti őt, ám haldoklik. A lány a hullabűvölő segítségével megmenti Kósza lovag életét. Onnantól kezdve Mia Anne folyamatosan Kószával álmodik. Kósza retteg attól, hogy beleszeret a lányba, hiszen becsülete a Lovagrendhez köti őt.

Amon eközben egy különleges kutatómunkába csöppen a négyes metró alatti intézet falain belül. A világon mindenfelé emberek álmodnak ugyanazzal a fantasy világgal. Gondolataival és eszmefuttatásaival Amon gyorsan lépked felfelé a ranglétrán, épphogy nem ő vezeti a kutatást. Rájönnek a másik világ működésére, és bűnözőket tartanak bent megfigyelésre, hogy rajtuk teszteljék elméleteiket. Egy csillagfattyú, azaz álmodó azonban kiemelkedik a többi közül. Valószínűleg az isten, aki ezt az egészet irányítja, őt szemelte ki célpontjául. A leglogikusabb ennek az embernek a kiiktatása lenne. Így aztán megkeresik őt: Mia Anne-t. Fény derül az isten kilétére, aki mindannyiukat behódoltatja magának.

Hasonló eredményekre jutnak Örökhonban is, és a Lovagrend megbízza Kószát, hogy ölje meg Mia Anne-t. Ő erre nem hajlandó, és inkább öngyilkos lenne, mintsem megölje a lányt. Mia magával rántja Kószát, Táncost, Bo-t, Bah és Ah mágust, valamint Elán lovagot és öccsét a saját világába. Kimenekülnek a négyes metró alól, és a Millenárisban találnak menedékre, ahol az éppen zajló Mondoconon nem tűnik fel senkinek a különös társaság. A technika segítségével legyőzik az istent, Mia Anne lebénul, de mágiával minden megoldható.

Negatívumok:

Nem sok van, de ki nem bírnám, hogy ne szurkálódjak. Néhol úgy éreztem, el lett kapkodva a történet, pedig így is rendkívül részletgazdagra sikerült. Annyiban maradnék, hogy szerintem nem kellett volna minden szereplőnek túlélni a történéseket, de lehet, hogy ez csak én vagyok.

Így röviden megfogalmazva a történet eléggé elborult zagyvaságnak tűnik, de egyébként roppant izgalmas és szórakoztató volt.

Pozitívumok:

Imádtam, hogy a sztori Pesten játszódik, és nem csak a Pest-mániám miatt. Az Esővágyban is az Orkszar volt a kedvenc novellám, hihetetlen, hogy mennyit tud dobni egy történeten, ha ismerős terepen játszódik - és az már csak hab a tortán, ha ehhez még a fantasy-elemek is társulnak.

Ami szintén élvezhetővé és mókássá tette az egészet, az az, hogy olyan hétköznapi események és helyszínek jelennek meg benne, mint a Mondocon, a Millenáris, vagy éppen a négyes metró.

"A metró éles hangú dudálással sivított el mellettük,

 Mia Anne látta a vezető döbbent arcát.

Valószínűleg ritkán repül szembe vele pár

túlkoros Harry Potter meg egy ló."

Ezek az elemek tényleg egyfajta hangulatot kölcsönöznek az egésznek. Tény, hogy vannak regények, amik itt játszódnak Magyarországon, de egész más olyan könyvet olvasni, ami amellett, hogy Budapesten játszódik, mágusokkal és lovagokkal van tűzdelve - olyan, mintha te magad is bármikor részese lehetnél egy ilyennek.

És ami még nagyon tetszett, hogy egyrészt külföldiek, másrészt varázslények szemszögéből is megvizsgálta a magyarokat és a társadalmat. Imádtam minden szavát.

Egykötetes könyveknél nem szoktam így járni, de a vége felé azért tettem le néha-néha, mert nem akartam, hogy vége legyen és el kelljen engednem a szereplőket :)

Összegezve:

Értékelésem csillagozva: 4,5/5. Mint azt elmondtam, voltak nyilván hiányosságai és gyengeségei a történetnek, de sokkal nagyobb hatással volt rám, mint amire számítottam.

Kedvenc szereplő: Amon Dollond professzor, az érzelmekkel nem rendelkező apa. Az ő fejezeteit sokkal jobban vártam, mint Kósza és Mia Anne részeit együttvéve :)

A legkevésbé kedvelt szereplő: Réka. Minden osztályban van ilyen lány, ezt sajnos lehetetlen megúszni :)

Kedvenc jelenet: "Te tényleg kurvázol?!" XDD Nagyon adtam azt a kamuáradatot a fátyoltáncosoknál :D

Kép forrása

Kedvenc idézetek:

"Idekint besötétedett, de Miah'En világa a fények világa volt, az apró tavon megcsillantak a gyönyörű színek. A parkban tucatnyi hófehér gömb ragyogott, a kint elhaladó gépezetek piros és sárga fényei, a környező házak ablakaiban világító sejtelmes kék, sárga, zöld lámpácskák mind-mind ennek a világnak a derűjét tükrözték. (...) Odahaza a mezőkön és erdőkben a csillagos ég volt a társuk, a városokban fáklyák narancsszínű fénye világlott, és csak a mágusok házában keltek életre a színek, lettek valósággá a fények. De itt, ezek a népek benne laktak a csodában, hétköznapivá tették a mágiát. Az álmok hazája volt ez a világ, a fény és árnyék világa, a színek ezernyi kavalkádja."

Azt hiszem, ez a részlet kicsit rámutatott számomra arra, hogy mennyire nem vesszük sokszor észre, milyen csodálatos világban élünk mi, és mennyi mindent veszünk természetesnek, ami régebben nem volt az.

Kép forrása

"Tudta, emberek milliárdjai figyelik őket, és kezdenek hinni.

Mert miről szól valójában minden sci-fi film?

Nem az idegenekről, hanem arról, hogy hősök maroknyi csapata elindul, és bátorságukkal győzedelmeskednek bármi felett. A gonosz elnyeri méltó büntetését, az igazság pedig győzni fog."

Ez a gondolat pedig egyszerűen zseniális.

Én ott leszek jövő szombaton a Könyvfesztiválon, és biztosan dedikáltatom a könyvemet az írónővel, ahogy Róbert Katalinnal is a Szelídíts meg!-et, amiről egyszer már írtam egy értékelést (ha nem láttad, olvasd vissza ide kattintva).

Abban pedig biztosak lehettek, hogy egy élménybeszámolóval érkezem majd, sőt, az is lehet, hogy ismét "magammal viszlek" benneteket, mint ahogy decemberben is velem tarthattatok a Vörösmarty téri adventi vásárba. Ez majd szombaton kiderül. Addig is jó hétvégét mindenkinek és kitartást a sulihoz/munkához a jövő hétre. Velem sok minden izgalmas dolog fog történni kedden, de arról sajnos nem hozok bejegyzést, mert azzal sok mindenre fény derülne rólam :)

Legyetek jók!