Május 31, csütörtök - Májusi esetek, olvasások és a nagybetűs Vizsga! + Majdnem elfelejtettem a blogot??? /087
Sziasztok!
Az elmúlt 9,5 hónapban nem fordult elő velem az, ami az elmúlt hetekben történt. Fáj bevallanom, de gyakorlatilag elfeledkeztem a blogomról. Lehet, hogy mással meg szokott esni, hogy 2-3 hónapig nincs bejegyzés, de aki engem ismer, tudja, hogy hetente minimum egyszer megosztok valamit. A múlt hetem borzasztó sűrű volt, egyértelmű volt, hogy nem lesz bejegyzés, de az teljesen kiment a fejemből, hogy a héten kéne egy összegzést tartani erről a hónapról. Éppen kémiaórán ücsörögtem csendes szarszagban, amikor belém hasított a felismerés, hogy a máskor gyakran egy héttel a hónap vége előtt elkezdett havi összegzésemmel sehol sem állok, sőt, mi több, másfél hete a Blogger közelében sem voltam. Szóval a hónap elején betervezett hosszú-hosszú májusi összefoglaló helyett csak az olvasásaimat és néhány tapasztalatot osztanék meg veletek, az erdélyi utunkba pedig valószínűleg egy későbbi bejegyzésben kaphattok részletesebb betekintőt, ma egyelőre néhány fényképet mutatok meg nektek. Szerintem bele is vágnék, nézzük először az olvasásaimat.
A könyves képek forrása a moly.hu.
Sarah J. Maas: Heir of Fire - A tűz örököse
Ez volt az első könyv, ami átcsúszott áprilisról májusra, és egyben az első olyan kötete az Üvegtrónnak, amitől aztán tényleg teljesen odavoltam meg vissza. Komolyan, egyre összetettebb lesz a cselekmény és egyre több a cselekményszál, plusz ugye ott van Chaol akit lehet imádni, és rengeteg új szereplővel is megismerkedhettem. Sajnos a következő részhez nem tudom, mikor juthatok hozzá, mert a nyárra bezár a központi könyvtár, de lehet, hogy majd elfutok valamelyik kisebbe, hogy utánajárjak.
Suzanne Collins: Futótűz
Na, ezt szerintem nem kell túlmagyaráznom :) Poszátaként természetes, hogy folytattam a sorozatot. A harmadik részt az előzőekhez hasonló okokból J fogja nekem kölcsönadni, szóval lesz ez még tovább.
Sara Shepard: Hibátlanok
A Hazug csajok társasága után nagyon vártam a következő részt. Nem láttam a sorozatot, de a könyvsorozat nagyon-nagyon tetszik. Kíváncsi leszek a továbbiakra és remélem, minél előbb jön magyarul a harmadik rész.
Sebastian Fitzek: Ámokjáték
Beszéltem már a blogon a szerző másik könyvéről, a Terápiáról, ami szintén nagyon megfogott, szóval természetesen el kellett olvasnom az Ámokjátékot is, amiben szintén nem kellett csalódnom. Fordulatos volt, és persze az írótól megszokottan ismét volt benne több csavar is - mindenképp ajánlom a krimik, thrillerek rajongóinak.
Pokoli báléjszakák
Egyszer már olvastam ezt a novelláskötetet, J adta kölcsön még talán hatodikban és akkor is nagyon tetszett. A molyos értékelések alapján nagyon alul van értékelve, amit nem nagyon értek. Csupa neves szerzők novelláit tartalmazza, úgy, mint Meg Cabot, vagy Stephenie Meyer - kinek ne tetszene egy ilyen kötet?
Jelenleg Veronica Roth Beavatottját olvasom eredeti nyelven, angolul.
Amit még a májusi dolgok listájára mindenképp fel kell vennem, a kedvenc együttesem, az Arctic Monkeys új albuma, mely május 11-én jelent meg és Tranquility Base Hotel & Casino névre hallgat. Hosszúságban még nem múlták felül az első albumot, a Whatever People Say I Am, That's What I'm Not-ot. Nagyon új a stílus, de nekem nagyon-nagyon tetszik. Sajnos - ahogy azt J-vel megtárgyaltuk - kevés az olyan igazi rajongó, aki ismer albumot tőlük az AM előttről, mivel az AM nagyon Tumblr-ös lett, mindenki azt nyomatta. Mondjuk engem nem különösebben zavar, embere válogatja, hogy ki mit hallgat - nekem a Favourite Worst Nightmare az örök. Alex új külsejét meg nagyon adom, cukorborsóból szexisten, majd ijesztő nagybácsi lett belőle xD ♡
Na, de most amiről beszélnem kell, az a VIZSGA, csupa nagybetűvel. Az a helyzet, hogy miután pont egy héttel előtte engem feleltetett VLFT, és elégedett is volt velem, már nem is tartottam az egésztől annyira. Persze ez nagyjából a vizsga napjáig tartott. Indulás előtt benyomtam egy magnéziumtablettát, amivel azóta szívatnak a többiek. Plusz azzal is, hogy Ofő átküldött egy tervezett beosztást Nevenincsnek, aki ezt beküldte nekünk a csoportba, ahol szembesültem azzal, hogy a teljes nevemet elírták egyetlen ű betűre. Azóta gyakran szólítanak ű-nek.
Na, de visszatérve a témához. Kiszámoltam, hogy a magnézium hatása nagyjából pont akkor fog elmúlni, amikor én sorra kerülök. Addig halálosan nyugodt voltam, ám amikor oda kellett ülnöm a folyosóra bebocsátásra várni, úrrá lett rajtam az idegbaj. Állítólag egyáltalán nem látszott rajtam, amikor a tényleges vizsga zajlott.
 |
| Forrás |
Végig arra a tételre pályáztam, amiből feleltem, mert azt jól tudtam, és legalább tudtam azt is, hogy mire figyeljek. Persze nem is én lettem volna, ha kihúzom. Két tételt nem akartam kihúzni, de naná, hogy az egyiket húztam. Mindennek ellenére tök jól sikerült és ötöst kaptam. Amikor kimentem a teremből, részben a megkönnyebbüléstől, részben az idegtől tört rám a sírás, mire mindenki olyan aggodalmas fejjel rontott nekem, mintha nem is tudom, mi történt volna. Megkönnyebbültem, hiszen gyakorlatilag túlestem a Vizsgán, amire egész évben készültem, viszont rémesen éreztem magam, mert drága Random Zénó két felelővel előttem lelépett, pedig még reménykedtem, hogy ottmarad engem meghallgatni. Na, mindegy is.
Az értékelésre szegény Bambit szokás szerint úgy vontattam be, mert begörcsölt a térde. VLFT és a többi osztálytársam is majd összeszarta magát, hogy mi történt szegénnyel, de megnyugtattuk őket, hogy elő szokott fordulni. Így az értékelés aránylag nyugodt hangulatban telt.
Végezetül pedig íme, néhány fotó az erdélyi útról... :)
Sajnálom, hogy ez a mai bejegyzés kicsit összecsapottra sikerült, nincs sok időm, de mindenképp meg kellett írnom ezt az összegzőt. Ígérem, most, hogy majd kicsit lekerül a teher a vállunkról a sulit illetően, gyakrabban jelentkezem majd, és összeszedettebb leszek...
Mindenesetre kitartás mindenkinek, holnap péntek!
Legyetek jók!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése