Május 4, péntek - Amikor csak úgy jön a duma /083

Sziasztok!

Végre-valahára jut egy kis időm a blogra, lévén, péntek van. És elég régen volt "naplóírós" bejegyzés, amikor csak úgy írom az eseményeket. Szóval beszélgessünk! Hogy vagytok? A kérdés költői, de örülök a válaszoknak ;)
Miután szerdán visszarobbantunk az iskolába, a hetem borzasztó sűrűn alakult. Mindjárt szerdán matek témazárót írtunk, amire szerencsére nem kellett sokat készülnöm, mert matekból hál' istennek jó vagyok. A töri és az irodalom dolgozatom is ötös lett, mindegyiktől legszívesebben táncra perdültem volna, mert holott tudjátok, hogy imádok olvasni, de a humán tárgyak nem az erősségeim. Ami azért ciki, mert humán gimibe járok. Huppsz. Viszont tegnap biológiából írtunk, amire tanulhattam egész szerda délután. Persze szakítottam időt a Pével való videocsetre, és néhány barátommal beszélgetésre, na meg a könyvtárba is át kellett futnom. Meghosszabbítottam a Tűz örökösét, amit nem sikerült áprilisban befejeznem, illetve elhoztam az Éhezők viadala második részét. Ezután a Libribe is befutottam, ugyanis megérkezett a rendelésem, John Green-től a Teknősök végtelen sora kemény borítós kiadásban. Nagyon örülök neki! :)

Ezután persze visszaülhettem a biosz fölé, persze ez csak álca volt, egyébként igazából mindent csináltam a tanuláson kívül, zenét hallgattam, rajzolgattam, pasiügyeket és nem létező pasiügyeket tárgyaltam Messengeren, néha-néha elolvastam egy fejezetet a Tűz örököséből... Lényegében tényleg bármire kapható voltam, így persze örömmel pattantam fel, amikor el kellett menni a boltba anyuval. Szóval a biosszal egy délután alatt odáig jutottam, hogy elolvastam vagy... egyszer. És onnantól úgy döntöttem, a sorsra bízom magam.

Szerencsére tegnap elmaradt az első két órám, mivel a matektanárnő nem volt a suliban, a második órám pedig lyukas szokott lenni, így aztán háromnegyed tízre mentem suliba. Azért meg tudnám szokni. Reggel már minden létező zeneszámot meghallgattam, megfésülködtem kétszer, ittam egy kávét, olvastam pár fejezetet... És még mindig nem kellett indulnom, így aztán kénytelen-kelletlen belenéztem még egyszer a bioszba, hátha ragad is rám valami.

A nap eseménytelenül telt a nagyszünetben esedékes bolondballagást leszámítva, amin nagyon jól szórakoztunk. Szerencsére már a tanáraink is kezdik tolerálni az év végét, és bevallom, én nagyon várnám, ha nem lenne még hátra az a rohadt vizsga. Komolyan, ha írásbeli lenne, annyira könnyen venném, miéééért kell szóbelinek lennie??!! A biológia tézémről annyit, hogy teleírtam neki egy A/4-es lap mindkét oldalát, de szinte biztos vagyok benne, hogy borzasztóan sikerült. Mondtam már, hogy utálom a bioszt?

Forrás

A napom egyetlen fénypontja a délutáni rajzszakkör volt. Bár a tancsi nem tudott bejönni, mert osztályozó értekezlet volt, de ott maradhattunk rajzolni - ahogy mostanában szinte mindig. Leadtam neki valamit, amit igazából már szerdán le kellett volna, és most várom a fejleményeket. Ezenkívül éppen egy hatalmas projektbe fogunk belekezdeni már ha valaha is belekezdünk, de ez egyelőre szakmai titok ;)

Utána hazajöttem. Magyarra kellett volna tanulnom, de egyszerűen nem vitt rá a hitem, így aztán folytattam a semmittevést. Anyuval meg a Pandával elmentünk a postára, a boltba, meg a mamához a mai ballagási virágokért. Nagyon szépek meg illatosak voltak, de a labdavirágoknak nagyon hullottak a szirmaik, szinte lehetetlen volt őket úgy vinni, hogy ne hagyjuk el a felét. Itthon még átfutottam azért a tételeket.

Forrás

Ma reggel sem volt első órám, mert a tanárnőnek, akivel lettünk volna, fodrászhoz kellett mennie, mert ballagó osztálya van. Így aztán nyolc után valamivel indultam el, mert megbeszéltük Bambival, Pével, Szível meg J-vel, hogy negyedkor találkozunk a suliban. Felvittem a másodikra a virágokat, majd úton lefelé megkaptam Pé üzenetét, hogy kint várnak az udvaron. Visszaírtam, hogy felhoztam a virágokat. Mire leértem a földszintre, szembejött velem Bambi és Pé, hogy akkor ők is felviszik a virágokat, így mehettem velük vissza a másodikra. Ezzel a napi tesiórát ki is pipálhattam. Ezután be kellett mennem a gazdaságiba, mert a rajztanár ott hagyott nekem valamit, majd így vonultunk ki az udvarra. Egy kicsit üldögéltünk, hallgattuk a hangosítókat és tételt magoltunk, majd bementünk dogát írni. Helyettesítő tanár volt benn, és választható tételből írtunk. Én Vörösmartyt választottam, mivel azt vettük legutóbb, így már két hete azt tanulom. Sajna nem csak az időbe, hanem a terjedelembe sem fértem bele, így kicsit lerövidítettem mindent. Kissé fura lett, de mindegy. Ezután úgy volt, hogy pakolászunk a ballagásra, de az infótanár ezt megcáfolta, mondván, a ballagás 11-kor kezdődik és még csak fél 10 van. Így kinyitotta nekünk az infótermet, és Honfoglalóztunk.

Óra után lementünk az udvarra, de nem találtuk Ofőt. Az egyik tanárnő javasolta, hogy hova tegyük le a cuccainkat, közben Ofő is előkerült. Közben azt hittük, hogy már minden széket kipakoltak, így csak ácsorogtunk. Ekkor megjelent Ofő meg Ighur tanár úr, aki idegbajosan közölte, hogy még 20 széket ki kéne hoznunk a nekünk kiírt teremből. Be is mentünk, Bambi benyitott... és bent ült egy egész osztály, akik ránk is csukták az ajtót. A továbbiakban nem mertünk bemenni, mert nem tudtuk eldönteni, ki idegesebb jelenleg: az a felettünk járó osztály, vagy Ighur. Így aztán vagy 20 percig Ighur elől bujkáltunk, hogy ha netán észrevenné, hogy nem teljesítettük a küldetést, akkor nehogy már mi legyünk leszúrva. Majdnem olyan vicces volt, mint a tavalyi ballagás előtt a szakadó esőben székeket foglalni a hozzátartozóknak, majd szintén szakadó esőben végigállni a műsort.

Miután az első emeleti ablakból megbizonyosodtunk róla, hogy Ighur felszívódott, lemerészkedtünk az udvarra Bambival, Pével, Szível, Szemüveggel, Csillaggal, J-vel, Tiával meg Miszterrel, és elbújtunk a fák között. Ezután végigállhattunk egy negyven perces műsort a tűző napon, nagyon kellemes volt. A némettanárunk, akinek szintén ballagó osztálya volt, amikor elballagtak szerény, görbe sorfalunk mellett, rám mosolygott.

Forrás

Ezen kívül most utoljára szemkontaktust létesíthettem egy végzős sráccal, aki tavaly nagyon tetszett nekem. Valószínűleg nem érdekli, és soha nem fogja megtudni, hogy ez a Poszáta kilencedikesként mennyire odavolt érte... De helyes gyerek, na, és jólesett, hogy amikor ezerrel dalolva a Ballag már a vén diákot elsétált mellettem, vetett rám egy futó pillantást. Megmelengette a szívemet, bár nem volt rá szükség ebben a forróságban. Bádumm-tssss.

A ballagás után összekapkodtuk a cuccainkat, majd Bambiékkal megvártuk a Pandát. Bambi lekéste a buszát, így egy kicsit felugrott hozzánk és partiztunk egyet a Titkos üzenetre.

És most itthon ülök a babzsákfotelemben, előttem egy érettségi szünet... Tanulhatok tételt, kidolgozhatom az utolsó tételt végre már, írhatok kompetenciát matekból és magyarból is... Érzem, hogy ez egy jó szünet lesz. Magamat ismerve az utolsó napra hagyom az egészet.

Valamelyik nap kiírtam Molyra, hogy mennyire utálom, hogy hazajövök és máris folytathatom a tanulást, mintha nem egész nap ezt csinálnám.

Forrás: trollfész

Nem terveztem ezt ilyen polgárpukkasztásnak meg hasonlók, de azért érkeztek érdekes hozzászólások mind a tanárok, mind a diákok érdekeit vizsgálva. Én csak annyit fűznék hozzá, hogy habár tényleg nem vagyok az az egész délután tanulós kitűnő diák, inkább az egyáltalán nem tanulós, valahogy mégis kitűnő diák, de gyakran, amikor már másfél órája ülök egy tétel vagy egy adott tananyag fölött, gyakran felkiáltok, hogy haza akarok menni!, amire Pé a vonal másik végén rögtön rávágja, hogy otthon vagyok. Erre csak azt szoktam mondani, hogy ez nem ugyanaz. Mármint... Kinek otthon az, ahol ugyanúgy tanulsz megállás nélkül, mint egész nap? Csak más helyen csinálod, ráadásul mondjuk a szobádban, ahol relaxálnod, pihenned, olvasnod, blogolnod kéne. Néha tényleg a tököm kivan az iskolával. De nem panaszkodhatok: szerintem szuper tanáraim vannak, egy klassz közösség tagja vagyok, és idén már tényleg kezdek rátalálni a céljaimra. Szerintem jó úton járok. Szóval ide azzal a vizsgával!

Húha, ma tényleg ilyen naplósra sikerült ez a bejegyzés :D Az érettségi szünetben becsekkolok még, esküszöm, most vannak ötleteim. Addig is, ha gondoljátok, meséljetek nekem, egyébként meg jó pihenést,

legyetek jók!