Június 8, péntek - Pinteresting vol4 | Könyvheti tervek | Majdnem megvertem egy hetedikest?! /089

Sziasztok!

Veletek is megesett már, hogy olyan dühösek voltatok valakire, hogy legszívesebben addig ütöttétek volna, amíg mozog?

Költői a kérdés, nyilván mindenkivel megesett már. Velem sajnos az elmúlt héten kétszer is megtörtént, és borzasztóan érzem magam a történtek miatt - na nem pont a mai eset miatt. Az első szerdán történt, amikor drága Bambink annyira felidegesített, hogy önkéntelenül is rásóztam egyet a fejére. Nem tudom, mi ütött belém, biztos nem voltam magamnál. Utána a többiek iszonyatosan nevettek, és én is próbáltam viccként felfogni a dolgot, de órán oly mértékű lelkiismeret-furdalásom volt, hogy utána nem győztem bocsánatot kérni tőle. Ő csak nevetett, és azt mondta, tényleg megérdemelte, de én nem gondolom így. Normális, hogy képes voltam megütni az egyik legjobb barátomat? Mi a franc történt velem? Értem én, bal lábbal keltem fel és ideges voltam az aznapi témazáró miatt, de ez... még mindig szörnyen érzem magam.

A mai eset egy kicsit érdekesebb volt. Tudniillik tesiórán voltunk, ahol hetedikesekkel és kilencedikesekkel vegyesen játszottunk tűzharcot, vagy ahogy Szí ismeri, négyudvarú kidobót. Aki nem ismeri a játékot, röviden: olyan, mint a kidobó, csak több labdával játsszák, és akit kidobtak, az átmegy a másik térfél túloldalára, ahonnan az ellenfél kidobásával kiválthatja magát.

Na már most. A hetedikesek között van egy égetnivalóan rossz kölyök, nevezzük most Görénynek. Görény az ellenfél csapatában játszott (összesen talán 13-an voltunk), és róla azt kell tudni, hogy nem éppen a szelídségéről híres. Konkrétan meglendíti a kezében a labdát és te már a földön fetrengsz kegyelemért esdekelve. Vagy ez csak én vagyok...?

És mivel Görény az ellenféllel volt, természetesen a célja a mi kidobásunk volt. És ezt egyáltalán nem finoman tette. És mivel a labdák gumilabdák voltak, képzelhetitek, mennyire volt felemelő érzés, amikor egy-egy ilyen bombával arcba-, hasba-, vagy úgy általában bárhova küldött. Hát cseppet sem. Két kör után vérvörös volt a karom, mert nyilván azzal védtem a fejem, és habár legalább nem az arcomat találta el, máshol azért fájt. Egy idő után Görény már nem is feltétlenül a játék kedvéért dobált minket, hanem mert úgy tartotta kedve. A tanárnő nem volt a teremben, így egyszer csak - lévén, kidobót játszunk, szóval nincs kivetnivaló ez ellen - fogtam magam, és minden erőmet összeszedve telibe küldtem labdával, majd a további játék során is ezt a taktikát alkalmaztam. Persze a kölyök felfogta, hogy most én lettem az ellenség, de igazából cseppet sem érdekelt. Ugyan nem párologtatta el a teljes dühömet - valószínűleg ha behúztam volna neki egyet, az könnyített volna rajt valamelyest -, de azért megtette hatását, és óra végén már csak a képsorok peregtek a szemem előtt arról, hogy hányféleképpen tudnám a kisköcsögöt megölni és elásni.

Na, ennyit erről.

Holnap végre felkeveredek a Könyvhétre ^^ Már nagyon-nagyon várom, valószínűleg vasárnap érkezem valami bőségesebb élménybeszámolóval, ahogy azt a legtöbb könyves blogger teszi. De hát egy ilyen eseményt nyilván nem hagyunk ki!

És, ha már ezzel kezdtem a bejegyzés címét, jöjjön egy kis Pinteresting, mert az is rég volt már, pontosan a Könyvfesztivál előtt. A mai alkotásomat (ami múlt szombaton készült el) egy régebbi biológiaóra inspirálta, amikor a medúzákról tanultunk. Akkor találtam ki, hogy milyen klassz lenne medúzát festeni, de aztán mindig elhalogattam. De most itt van.

Nos, ez az eredeti kép, amiről másoltam, de minden egoizmus nélkül, szerintem az enyém sokkal jobb lett. Na, jó, igazából hatalmas az egóm, szóval ezt nézzétek el.

Forrás: Pinterest

Azzal kezdtem, hogy rajzoltam egy hosszúkás, állított téglalapot a papírra. Arra kell figyelni, hogy minden oldalon hagyjunk mellette egy kis helyet, hogy a kilógó részek is elférjenek. Ezután csak a medúza "kalapját" vázoltam fel, hogy nagyjából hol van, mivel a festésben egyedül ennek van jelentősége. Harmadik lépésben egy vékony vízréteget vittem fel az egész téglalapra és a kalap részeire bioszosok ne haragudjatok, én ahogy megírjuk a dolgozatot felejtek, úgyhogy fogalmam sincs a medúza testtájairól.

Bocs a képek sötétségéért, de csak így látszanak nagyjából a vonalak.

Ezután foltokban kezdtem felvinni a festékeket. Vízfestéket használtam, és négyféle színt: sötétkéket, világoskéket, lilát és rózsaszínt. Miután a festék megszáradt, fehér zselés tollal rajzoltam csillagokat is, de ezeket a későbbiekben megerősítettem.
Az új vízfestékkészletem teszteléséről írt bejegyzésemet elolvashatjátok ide kattintva.

Ezután szundítottam egyet, majd reggel folytattam a munkát. A medúzát felrajzoltam grafittal, aztán nekiálltam fekete filccel átrajzolni. Ennek a lépéseit a képeken láthatjátok.

A végén már csak további csillagokkal egészítettem ki a képet és már készen is voltam.

Remélem, tetszett nektek ez a mai kis alkotós-mesélgetős-idegeskedős bejegyzés. Holnapután jelentkezem a Könyvhét eseményeivel, addig is minden jót nektek, jó hétvégét,

legyetek jók!

FMBxxx