Július 15, vasárnap - Modern Pop Art Absztrakt Művészeti Alkotás Tutorial, avagy hogyan festékezzünk össze teljesen egy lapot? /098

Sziasztok!

Valahogy összehoztam, hogy ma még ki tudjak dobni egy bejegyzést, mielőtt elhúznék a Balatonra egy hétre. Mégpedig egy tutorialt, mert az elég rég volt már, és különben is, ehhez a csudás abhszthakt modehn áht-hoz (fhansziáhs kiejtéssel) aztán roppant sok művészkészség szükséges. Khm, irónia.

A modern művészet egy elég tág fogalom. Már a művészet is az, nyilván a modern ennek egy szűkebb rétege, de legtöbbször ez csalódást okoz. Nekem legalábbis biztosan. Megmondom, miért.

Modernnek számít például (a Google szerint) Claude Monet vagy éppen Vincent Van Gogh munkássága. Ezzel nyilván egyetérthetünk, hiszen ők egy, az addigitól eltérő, új, vagyis modern stílust képviseltek, gondolok itt Monet esetében az impresszionizmusra vagy Van Gogh-nál a posztimpresszionizmusra. Nyugi, nem tervezek itt művtöriórát tartani. Akit nagyon hidegen hagy, görgessen lejjebb. Nem a valóság megfestésére törekedtek, és ez így teljesen jó.

Pablo Picasso:
A síró nő
Forrás

A baj szerintem ott kezdődik, hogy sokan kissé túlértelmezik ezt a modern művészet-dolgot. Merthogy ahogy telt az idő, úgy változtak a stílusok, Van Gogh feledésbe merült, megjelent Picasso. Mit is csinált Picasso? Az ő stílusa nagyon nagyon sokrétű, nyilván megtalálható benne a modern művészet is, és bár a munkássága elég megosztó, én felnézek rá, mert szerintem igenis megteremtett valamit. Csakhogy ez a valami mára valami elég brutál dologgá nőtte ki magát.

Manapság bármit lehet modern művészetnek nevezni, épp ezért adtam én is ilyesmi címet a bejegyzésnek. Ha valaki felnyom egy paradicsomot az orrába és odatüsszent a vászonra, az már művészet. Ha valaki húz egy kék meg egy sárga csíkot egymás mellé a lapra, akkor már elmondhatjuk, hogy a vonalak párhuzamossága a művészi én pályáját jelképezi, a kék szín a kilátástalanságot, míg a sárga az ország akkori politikai helyzetét, miután A KORMÁNYFŐT MEGETTE EGY RÓZSASZÍN ELEFÁNT!!!! Most komolyan??? Ilyen dolgokat bele lehet látni két csíkba??? Csak mert akkor én minek is erőlködöm? Csak jókor kéne jó helyen lenni, aztán egy használt zsepivel bekerülhetnék a New York-i Modern Művészetek Múzeumába. Hagyjuk már...

Az 1900-as években jött be a pop art, ami a populáris, azaz népszerű szóból kapta a nevét. Ezt a művészeti formát elsősorban reklámozásra, figyelemfelhívásra alkalmazták, ahogy az legjelesebb képviselői, Andy Warhol és Roy Lichtenstein munkáin is látható. Bevallom, engem korábban nem különösebben vonzott a pop art világa, sőt, kifejezetten idegenkedtem tőle, nem nagyon szerettem, amikor rajzórán erről volt szó. De most nyár elején Pinterest-barangolásaim során rátaláltam a Marilyn Monroe-ról, James Dean-ről és Audrey Hepburn-ről készült szitanyomatokra, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy nyakig vagyok a pop art sűrűjében, és egyszerűen magába szippantott. Úgyhogy nekiálltam kísérletezni. Még tanuló fázisban vagyok, de szeretném megosztani veletek, hogy hogyan készítettem a legutóbbi képemet, melyben a modern művészet festékpacáit vegyítettem valami pop art-szerűséggel. Még az is lehet, hogy valaki kedvet kap hozzá.

Egy vastag lapú füzetbe készítettem a képet, ami jól bírja a sok festéket, ezenkívül mindenféle színű akrilfestékeket használtam a háttérhez, valamint egy vastag, lapos ecsetet. Fogkefét és egy vékonyabb ecsetet. Ja, és egy összegyűrt papírdarabot, egy A/5-ös lap fele elég, csak gyűrd össze és hajtsd ki. A többit majd mondom.

Szóval háttér.

Az égszínkék akrilfestékem ezen műalkotás kedvéért épp kifingotta a lelkét, ha szabad így fogalmaznom, mindenesetre (szigorúan, miután egy fehér keret kedvéért körberagasztottam az oldalt a fancy karácsonyi mintás ragasztószalagommal) először festékeket nyomtam ki a tubusokból, majd ezeket összevissza szétkentem. Nagyjából borsónyi mennyiség bőven elég, sőt még talán sok is - csalóka ám, simán azt hiszed, hogy kevés lesz, aztán két hétig szárad a lap a rengeteg festék alatt.

Még száradás közben kezdhetjük a varázslást, az összegyűrt lapot kicsit kisimítjuk, majd rányomkodjuk a festékes felületre, így egy érdekes mintát kapunk. Én még tovább gondoltam ezt a részt, és a színeket vegyítettem, és mondjuk kék festékes papírfecnivel rányomtam a pirosra. Tök jól néz ki. Mivel nagyon menők vagyunk és absztrakt művészetről beszélünk, nem baj, ha valami nem a terv szerint sikerül.

Ezután fogkefével fröcsköltem a lapra sárga akrilfestéket, de ez már megint nem jött össze, mert túl picik a cseppek, így végül egy hegyesebb ecsettel festettem pöttyöket. Csak mert úgy hát na.

Ezt egy olyan trükk követte, amit a YouTube-on láttam. Ilyen ék-alakban leragasztottam a lapot (a kép jobban magyaráz), és az éket festettem ki élénk színűre. Négy ilyet csináltam, abból a végére kettő felesleges lett, de mindegy.

Ezzel én az abszthakht áht részével végeztem is, mert 1. már a tököm kivolt tőle, 2. így is olyan 87 réteg festék volt már a lapon, a kezemen, a pizsamámon, a körmöm alatt, a lábamon (!) [még most is olyan], szóval itt elmentem aludni, aztán reggel folytattam, amikor minden megszáradt.

A nyomatos részéhez először kerestem Pinteresten egy képet, amit most sajnos nem tudok szemléltetni, mert nem küldtem át magamnak. Erről a képről a csajt grafittal felrajzoltam erre a csudára, amit este alkottam, aztán jöhetett a vékony ecsetem meg a fekete akrilfestékem, hogy kifessem a bigét. Elég sokáig szarakodtam vele, és nem is vagyok vele teljesen elégedett, de falun elmegy...

Mivel így még nem annyira tetszett, egy nem tervezett rúzst is rádobtam, valamint a hajában a fényeket kifestettem fehérre, és néhány részen az arcát is (főleg a tokáját, mert az nagyon nem tetszett, így formáztam rajta kicsit).

És tulajdonképpen kész is a nőszemély, már csak a ragasztót kell lekapkodni a kép szegélyéről. Fotón szerintem elég szarul néz ki, de ha gépen egy kicsit felerősítem a kontrasztot,

akkor talán egész tűrhető.

Remélem, tetszett nektek ez a mai bejegyzés, meg nem bántátok, hogy az elején marhaságokat beszéltem, mintha bármit is konyítanék a művészethez, és legfőképp a modern művészethez. Remélem, senki számára nem volt bántó, amit mondtam, a véleményeket pedig szívesen fogadom. Most elzúzok egy hetet nyaralni, aztán utána héten érkezem (ha csak nem becsekkolok a Balatonról). Szóval addig is mindenkinek jó pihenést, vigyázzatok magatokra,

legyetek jók!