Augusztus 13, hétfő - Régi naplóm (2013) /102

Sziasztok!

Huh, mennyi idő is telt el a legutóbbi bejegyzés óta? 2 hét?!
Azoktól, akik esetleg várták a jelentkezésemet, sűrűn bocsánatot kérnék, a többiek meg ne nagyon zavartassák magukat :D Az a helyzet, hogy sokkal sűrűbben alakult számomra az elmúlt időszak a tervezettnél, ugyanis elkezdtünk költözködni. Pontosabban egyelőre csomagolni és a cuccainkat átvinni, valamint festeni (épp tegnap készült el a szobám, imádom a színét! Majd mindenképp szeretnék bejegyzést készíteni róla, ha teljesen elkészül, bútorok meg minden, elvégre ez lesz életem első saját szobája, amin nem kell osztozkodnom, és a fejemben egyszerűen fantasztikusan néz ki ^^).
Egyébként a most olvasható bejegyzést már egy ideje megírtam (félig-meddig), de nagyon rövid volt, meg voltak benne utalások olyan jövendőbeli bejegyzésekre, amiket azóta már közzétettem (1 hónapja itt várakozott ez a bejegyzés), így kicsit át kellett írnom + megtoldanom. Na, de vágjunk is bele!

Nagyon rég volt már olyan bejegyzés, amiben a gyerekkori naplóim tartalmát elemzem ki, márpedig mindenképp folytatni akartam ezt a kis sorozatot, mert még csak most fog következni az igazán... hogy is mondjam... érdekes szakasza az életemnek, a 12-13 éves KisPoszáta újabb kalandjai. Szóval akkor ott folytatom, ahol legutóbb abbahagytam. Mivel az előző napló végére értem, most már egy zöld spirálfüzettel, aminek az elejére egy lovas kép van ragasztva, valamint egy tábla csokival huppanok ide a gép elé.

2012-es napló: http://mostiscsakmagambanbeszelek.blogspot.com/2018/06/junius-27-szerda-regi-naplom-2012-093.html?m=1

2013 eleji napló: http://mostiscsakmagambanbeszelek.blogspot.com/2018/06/junius-28-csutortok-regi-naplom-2013-094.html?m=1

Október 2.

Ma kigyalogoltuk magunkat az erdőben a természetjáráson. (Van ilyen szó, hogy "kigyalogolni"?) Az 5.b-s Alex totál rámozdult a MK-ra. Őszintén: én személy szerint nem sajnálom a csajt. Legalább ő is megtapasztalja, milyen, amikor az ember életére törnek! (Vicces, hogy MK nyolcadikra az egyik legjobb barátnőm lett... Akkoriban nagyon pipa voltam rá. Ez hatodik év elején íródott, abban az évben jött az osztályunkba MK. Nem kedveltem, mert holott mellém ült le az első napon, Harcsa barátnőmmel nagyon jóban lett, én pedig féltékeny voltam, mert Harcsával és Lucával gyakorlatilag elválaszthatatlan triót alkottunk addig.) A hazautat végigröhögtük a Harcsával, a Lucával meg a Dióval: egy almát próbáltunk széttörni. (Dió volt az egyik legjobb rajzos az osztályban, nagyon jóban voltam vele is.) Először végigkérdeztük, hogy képes-e a műveletre valaki. Aztán jött volna a VONALZÓ-HADMŰVELET, csak vonalzó nem volt xD Kulccsal nem mertük megpróbálni. Végül kupakokkal vagdostuk. Aztán csak sikerült széttörni! Kicsit nagyon undi volt. (Nem is ettem abból az almából. Valamiért mindig velünk estek meg az ilyen undorító dolgok.) Ha levideóztuk volna, megcsináltuk volna a "Hogyan vágjunk szét egy almát kés nélkül?" c. videót :). (Hogy én mekkora egy Sherlock Holmes voltam...) Asziszed ez olyan könnyű? (Asziszem, asziszem... Assisi Szent Ferenc... Mivel ez volt az első bejegyzésem, itt még az aljára is írtam egy dátumot [nem tudom, minek, mert a tetején is van] és alá is írtam a bejegyzést, de a későbbiekben ilyenekkel már nem foglalkoztam.)

Október 3.

Elegem van ebből a köcsög bunkóból itt mögöttem. (Áhh, igen, vissza az iskolapadba...) Szerintem a mi csesztetésünknél nem talál izgisebb tennivalót. (Most nem tudom, kiről van szó, szerintem a Dominiknak nevezett egyed lehet az, mert ő ült mögöttünk sokáig.) A fiúk folyton fujjolják a Suliújságot (ez igen nagy cucc volt ez a suliújság, hogy még nagybetűvel is kellett írni 😅), szerintem az osztályban nem lesz valami nagy sikere. Jessz, hibátlan lett a töridogám, pedig volt olyan kérdés, ahol csak tippeltem! Királyság! :) (KisPoszáta akkor még nem tudta, hogy öt év múlva már a négyes alá töridogánál is csárdást fog járni örömében, illetve, hogy néha nem hogy egy kérdésnél, hanem konkrétan a témakörnél is tippelni kell, ha előző nap nem volt kedve tanulni...) Éhes vok, nem tudtunk kaját venni és csak két tejszeletet hoztam! Hála a ló jégnek, (ez továbbra sem vicces, na mindegy...) ma nincs angol! Viszont 4-ig suliba leszek a rajz szakkör miatt, de nem is bánom, mert tök jó a csajokkal baromkodni az udvaron! xD (Mindig szuperhősöset játszottunk, meg a biciklitárolónál, ahol nem látott a tanulószobás tanár, sarat csináltunk, ha esett az eső.) Fujj, tesi! Remélem hagynak minket öltözni! (Ez egy érdekes dolog, ugyanis a mi sulink olyan volt, hogy egyetlen darab fiú- és egyetlen darab lányöltözővel rendelkezett, így ha több osztálynak volt egyszerre tesije, ami a mindennapos testnevelés bevezetése után nem volt ritka, volt, hogy az osztályteremben kellett átöltöznünk. Csak annyi volt a probléma, hogy a fiúk imádtak benyitogatni hozzánk, ezt egyébként nem is értem. Mármint na, 12 éves lányokról beszélünk, akiken még nem nagyon van mit nézni... Bár a mai 12 éveseknek nagyobb tőgyük van mint nekem a lassan 18 évemmel...) Sirrály! Egész infón játszottunk! De erről a fiúk nem tudhatnak. (Infón és technikán csoportbontás volt és a fiúk és a lányok külön voltak. Minket jobban bírt az infótanárnő, így volt, hogy mi játszhattunk, a fiúk meg tanultak.) Remélem, Teknős és MásikTeknős normálisak voltak. (Hát ezt a mai napig remélem...)

Október 4.

Eljött a nap, amikor megutálom a 8 mondatot. Prrrr... Ma "csak" 2 próbadogát írtunk belőle. 3.-ban tanultuk az anyagot - és valakinek még mindig nem ötös! Á, nem is valakinek; a csapat felének! (Nos, akkoriban egy eléggé pályakezdő angoltanárunk volt, egy fiatal pasas, aki nem tudott se fegyelmezni, se tanítani. Én kedveltem, meg ő is bírt engem, mivel jó voltam angolból, bár fogadóórán azt mondta anyumnak, hogy amit én tudok, azt biztos, hogy nem tőle tanultam. Ez a nyolc mondat egy szánalmas kísérlet volt arra, hogy ötödik-hatodikban megértesse a csapattal a Present Simple és a Present Continuous lényegét. És állandóan próbadogákat íratott, franc se tudja, minek. A könyökömön jött ki. Aztán valamikor 7.-ben 12-re bővült a 8 mondat, amikor hozzávettük a Past Simple-t....)

Tegnap a Harcsa megtanított Mangát rajzolni. (Ez is egy nagyon menő dolog volt akkoriban, mivel az SzJG-ben Virág állandóan mangát rajzolt [btw nem tudom, miért írtam nagybetűvel], és aztán az összes csaj olvasta a sorozatot, még azok is, akik életükben nem fogtak könyvet a kezükben, aztán mindenki mangát rajzolt, még azok is, akik életükben nem fogtak ceruzát a kezükben.)

Mesterműveim 12 évesen :D Manapság már nem rajzolok mangát/animét,
de lehet, hogy nosztalgiából majd megpróbálom.

Fogadok, hogy ötös lesz a töridogám! Tényleg, nem is említettem a potyadogát! (1. Azt röpdolgozatnak hívják, 2. Ajj, a régi szép idők, amikor még jó voltam történelemből...)

Most lett vége az október 6-i műsornak. Szerintem nagyon jó volt. (Én nem csak azért kedveltem az ilyen megemlékezéseket, mert addig sem kellett órán ülni, hanem mert általánosban még tényleg szerettem a történelmet és érdekelt, hogy miről van szó. Persze most is becsülettel végighallgatom az ilyen előadásokat, mert tudom, hogy sok munka van benne, meg jól is esik, amikor valamit én is tudok, amit ott említenek, de már jobban örülök a ténynek, hogy megy az idő a tanórákból. Csak mert általánosban mindig óra alatt volt műsor, most viszont többnyire a nagyszünetünket veszik el vele.) Sajna jövőre mi adjuk. Affene! :P

Olyan idegesítő ez a MK! Azt hiszi, hogy ÖLB-k vagyunk. (Örök Legjobb Barátok. De utálom ezeket a rövidítéseket :P) De hogy ezt honnan szedi!

Tegnap a drága kis Panka megsértődött, mert a Chetfalon fikázni mertem az SzJG-t. Ki nem szarja le??? (Én nagyon SzJG-ellenes voltam, amíg el nem olvastam. Utána a rajongótáborból is elég gyorsan visszakerültem az ellenzékhez. Ja igen, a "Chetfal" [ami chatfal akar lenni, de ennyire azért nem volt jó az angoltudásunk] tanulószobán volt használatos, egy A/4-es rajzlap volt vagy valamilyen füzetlap, amit többnyire Panka dekorált ki és indított útjára, amikor éppen csendes leckeírás lett volna a feladat. Gyakran még uzsonnaidőben is írogattunk, aminek bízom benne, hogy az én választott némaságom volt az oka, ezáltal én is részese lehettem a társalgásoknak. Néhány Chetfalat a mai napig őrizgetek. Többnyire kidobtuk, vagy Panka tartotta meg, de egy-kettő van nálam is.)

7 másodperc javítás 3 sulikörbe! Sirrály! (Apró örömök...)

A Harcsa múlt csütörtökön azt mondta, hogy a Panka mindennek elmond engem. (Gondolom, azoknak, akik olvasták az előző két bejegyzést, feltűnt, hogy Pankával ott még BFF-ek voltunk. Ötödik utáni nyáron volt egy csúnya összeveszésünk, pontosabban a nyár kezdetén, minek köszönhetően a suliújság szerkesztésénél is úgy dolgoztunk együtt, mint két idegen, és csaknem decemberig elkerültük egymást. Röviden ennyi.) Mégis mi a bánatos szent sz*rt ártottam én neki? Tisztára sértődékeny. Már vagy tízszer bocsánatot kértem tőle egy rohadt 5 soros levél miatt, de nem használ. Hát akkor leszarom! :| Többször nem kérek bocsánatot. Puff! Erre mit lép?! (Hát igen, nagyon ideges voltam akkoriban. Néha írtunk egymásnak üzeneteket, de olyan semmitmondóakat, mint mondjuk időjárás-jelentés a nyaralásról, vagy kérdések a suliújságról, stb... Ez egy borzalmas időszak volt számomra, mert Panka volt tényleg a leges-legjobb barátom, és nagyon magányos voltam nélküle.)

Október 5.

Még csak 8 óra van. Egy kicsit unatkozom, ezért döntöttem úgy, hogy írok. Ma sajnos kimegyünk *KözeliFalu*-ba almát szedni. (A mamám öccsének van ott kertje, ősszel minden évben kimegyünk gyümölcsöket szedni.) Még nem is lenne akkora baj, de én KözeliFaluban mindig rohadtul uuunatkozooom! (Számunkra elég korlátozottak ott a lehetőségek, mivel Jancsinak csak fiúunokái vannak, ráadásul a legidősebb most lesz harmadikas. Már akkor, 5-6.-ban eléggé meg volt kötve a kezünk, mert a kert nem éppen nekünk volt kialakítva a sok kisgyerekjátékkal.) 

Teknős és MásikTeknős totál megzakkantak. :D (Ez mindennapos, tovább...)

Folyamatosan Mangarajzolhatnékom van! (Ekkor alkottam meg a fentebb látható Tűzboszi című mesterművemet, amely egyszer még sokat fog érni. Ja, hogy nem...)

Most jöttünk meg az almaszedésről. Egy, vagyis két jó dolog volt benne:

1. Fára mászás (Az almafán nagyon szerettem olvasgatni.)

2. Találkozás Cicával (aki egy random kóbor macska volt. Nem baj, akkor engem ez tett boldoggá...)

Pandával sétáltunk vagy 5 kört. Ez azért jó. :) (A faluban egy elég rövid távot takar ez a "kör". Felmentünk kb egy utcányit, végig azon az utcán a következő utcáig, aztán ott vissza a Jancsiék utcájába. Szóval ebből pár százat le lehetne nyomni annyi idő alatt, amennyit ott szoktunk lenni.)

Október 6.

Ma reggel voltam lovagolni. *Póni*-n ültem. Zsír volt. Irtó klassz érzés a "nagyok" közé tartozni. (Akik már tudnak körbe-körbe menni a pályán a lóval.) Legjobban a csutakolás tetszik. (Szerintem már akkor is tudat alatt utáltam az edzőmet, mert a csutakolás volt kb az egyetlen dolog, aminél nem kötött bele, hogy hogyan csinálom. Később, amikor átmentem más helyekre, már jobban élveztem a tényleges munkát a lóval, mert nem voltam minden mozdulatért leszidva.)

Sajnos tegnap este megtudtuk, hogy *LovardaKutyusa* meghalt. :( Brühühű!

Most itt vannak a Bátyusék kutyástul. (Dr. Bambi jövendőbeli állatorvos és jelenleg kisebb állatkertigazgató asszony állítása szerint pofátlanság a kutyát magaddal vinni vendégségbe, pláne olyan helyre, ahol nincs kutya. Ti mit gondoltok?) Anyuval csináltunk pudingot - tiramisusat, vaníliásat és étcsokisat. (Meg is éheztem.)

Október 7., hétfő (végre elkezdtem napot is írni a bejegyzésekhez)

Kiidegelődök! (Éééééééés újra vissza a suliba...) A Panka meg a Rita (bocsánat: Virág és Timi) itt rajzolgatják mellettem a drágalátos Szent Johanna Gimikés művüket. (Fú, de morcos itt valaki! Erről a 'Virág és Timi'-dologról annyit, hogy miután mindenki rászállt a SzJG-re, egy csomóan konkrétan elvárták, hogy a sorozatbeli kedvencük nevén szólítsák őket. Ez csak azért volt ciki, mivel a sorozatban sokkal több fiú karakter volt, mint lány, és a fiúk közül talán egy ember volt, aki ismerte a sztorit, ő is csak úgy vázlatosan. Virágon és Timin kívül például Reni, Kinga, Viki és Flóra is volt az osztályunkban...) Miért nem a Rita padjánál csinálják? Ott nem ül senki! Plütty! :S

Tegnap (szokás szerint) nem nézhettem végig az X-Faktort. :( (Nagyon rá voltam függve minden tehetségkutatóra, de az X-Faktor volt a kedvencem. A mostani szériákat már egyáltalán nem követem, csak a selejtezőket, mert az mindig nagyon vicces.) Kutya1 és Kutya2 összehaverkodtak Teknőssel és MásikTeknőssel. Oooolyan cukkik voltak! (Szerintem csak meg akarták enni őket, de mindegy. Kövezzetek meg, de utálom a kutyákat...)

Forrás

Apropó, tekik! Ma reggel Teknős meg akarta kóstolni MásikTeknős kezét. Szegény! (1. A teknősnek mióta van keze? 2. Na, ők is kannibálok, ennyi...)

Most volt matek. Sajna nyelvtan lesz. (Ofőm volt a nyelvtantanárom, és most erről eszembe jutott egy elég nevetséges múltkori történet, szóval álljunk meg egy kis storytime-ra. A volt ofőmmel még tartom a kapcsolatot, bár néha hónapokig elfelejtek neki írni, azért néha megejtek egy helyzetjelentést. A vizsga előtt sem volt ez másképp, gyorsan megemlítettem neki az aggodalmamat és hogy várom az osztálykirándulást. Ezután hozzátettem, hogy megkaptuk a faktválasztós papírokat, és hogy matekfaktra jelentkeztem. Ezt félve jelentettem be, mivel ő magyar szakos volt és mindig én voltam a kedvenc magyarosa. És végül, ha tehettem volna, apró betűvel írtam volna az aljára, hogy a képzőművészetire szeretnék továbbmenni. Szívem szerint majd úgy az érettségi után mondtam volna meg, de hát úgy gondoltam, azért illene elmondanom neki. A válaszában minden apró-cseprő gondolatomra válaszolt, ezt az egyet kivéve. Nevetségesnek tartottam. A végén megkérdezte, nincs-e kedvem valamikor meglátogatni. Én meg úgy döntöttem, visszavágok a saját fegyverével, és ha ő megtehette, hogy figyelmen kívül hagyta a számára sértő részt [elvégre egy ilyen jóeszű gyerek nem mehet művészeti iskolába, mondja mindenki], akkor én is megtehetem, így aztán nem reagáltam rá. Valószínűleg elég buta viselkedés ez, de hát könyörgöm, ha már muszáj továbbtanulnom, akkor hadd tanuljam azt, amit szeretek...) A Dominik egész órán olyan hangokat hallatott, mint aki itt helyben megfullad. Ha azt néztük volna, milyen erősen bírnék beverni neki, tuti elértem volna a max pontszámot! :) (Segítettem is volna neki megfulladni, de tényleg.)

Ma angolból 2 dogát is írunk: egyet az utált 8 mondatból (megint), egyet meg a Quasar-osból. (Ez valami tankönyvi cucc volt.) Az a jó ebben a naplóban, hogy nincs megszabva, hogy egy hónapra mennyi hely jut. Annyit írok, amennyit csak akarok. És rajzolhatok is! (Az előző naplóim mind be voltak osztva, hogy havonta mennyit írhatok.)

Miért kell heti 4 angol? Nekem 1 is sok lenne! (A heti 4 angolt is visszasírom...)

OK, 1 doga kész, még 1 van. (Kb ennyi időm volt a két dolgozat között XP)

Ezaaaz, megvan! Remélem, jó lett. 1 mondatban nem vagyok biztos, de közben mégis biztos, hogy jó. xD Na mindegy. Affene, ez még csak a 3. óra! Neeee! (Gyanítom, ez is ilyen 5 órás nap volt... Milyen egy elégedetlen dinka voltam! :D)

Amúgy nemsokára abbahagyom a hittant. Már nincs hozzá kedvem. (Igazából nem szerettem templomba járni meg gyónni. Persze, ettől még hiszek Istenben, meg ezekben a dolgokban, és elég nehéz a mai napig úgy élnem, hogy hiszek benne, mégis tudom, hogy nem vagyok valami igazi hívő.) Jessz, 2 mp-t javítottam 1 sulikörön! Ollllé!

A Dominik egy NAGY hülye kancsó b*zi! Tiszta perverz, egész órán szürcsög és azt kiabálja, h cuncika! :S (Sirat XDDDDDDDDD) És akkor szerinte mindenki gyökér, KIVÉVE Ő! (Hát ezt cáfolnám...) Akkora vadbarom, hogy nem igaz! És tesi után nem engednek be, (még mindig a korábban említett okból) mert nincs rajtuk zokni!

Áááááá, megszületett *Ló* kiscsikója! Asziszem, neve még nincs, de nagyon cukkancs! (1. Már megint ez a "cukkancs", 2. ASSISI SZENT FERENC!!! Mi ez az asziszem-dolog???)

Nem tudom, mit szeretnék csinálni. Úgy uncsizok!

Október 8., kedd
Ezaz, ma csak töri lesz! (Tartalmas egy nap :D) A Dominik folyton fütyörészik. OK, vége a törinek, mindjárt megyünk a múzeumba. (Jaj, a múzeumi foglalkozások! Imádtam őket. A rajztanárom vitt minket évente egyszer-kétszer. A vége az lett, hogy hatan lányok elkezdtünk keddenként kerámiaszakkörre járni, majd később egy, a Szépművészeti Múzeum által évente hirdetett csapatverseny rendszeres résztvevői lettünk, és többször is országos dobogós helyezéseket értünk el, egyszer a pályamunkánk országos első helyezett lett. Ez még ennek csak a kezdete volt.) Most én lovagoooolni szeretnééék! :( (Ez valami KATI szórend volt...?? Németet tanulók előnyben.) Jessz, kaptam egy ötöst rajzból! :D
Most már a buszon ülve jegyzetelek.

Harcsa Parasztverse (Legendás mestermű, a kb 7 perces buszút alatt íródott)

A parasztok parasztkodván felszállnak előttünk,

S gyarló sarlóikat lengetik fölöttünk.

Köztük pedig a trabant a király,

Mert ő a sértegetésben nagyon-nagyon sirály.

Odavágok egyet-kettőt, lerepül a feje,

Körbeszállja a Földet, siránkozik bele.

Közöttük van kis zsiguli, ő bedől a sorba,

Olyan buta, mint a föld, és ragyás, mint egy béka.

A vers Harcsa, Luca és KisPoszáta tulajdona, engedély nélküli felhasználása TILOS! (Hát ettől szerintem nem kell félnünk.)

A vers szövegét szerezte (mert a verseket nem költjük vagy írjuk, hanem szerezzük): Harcsa és Luca

Jegyző: KisPoszáta

A mű elején érzékelhető a drámai hangulat, melyet egyértelműen az okozott, hogy a szerző(k) elé betolakodtak osztálytársai(k) és ez megbántotta ő(ke)t. A mű második sora jelképezi, hogy tulajdonképpen fogalma/-uk sem volt arról, hogy mit is akar(nak) megalkotni. Valószínűleg tetszett neki(k) a gyarló sarló kifejezés. A 3-4. sort akár személyeskedésnek is vehetnénk, de nem az, hiszen egy szocialista gyártású autómárka nevével helyettesítetté(k) az említett személyt. Az ezt követő két sorban elszabadulnak a szerző(k) indulatai, s költői képekkel ecseteli(k) egy brutális gyilkosság látomását. A mű két utolsó sora egy másik személyt ír le értelmileg és külsőre is, szintén egy autómárka nevével álcázva őt.

A vers a mai napig befejezetlen maradt.

Október 10., csütörtök

Áhh, dikk, beteg a Luca! :( (Te vagy egy dikk... Ez akkoriban vált szlenggé mifelénk.) A MK le akarja nyúlni a Harcsát! :( Reggel ettem egy banánt, vagy ahogy én mondom: egy ecuadori banánt egyenesen Dél-Amerikából!!! xD (Rajta volt a címke a banánon, én meg ugye mindent elolvastam, ami betű volt :P)

Tegnap a MK tisztára úgy csinált, mintha ezer éve ismerné a Harcsát. Amikor a Harcsa elsírta magát, nem engedett oda! ENGEM! A Harcsa LEGJOBB BARÁTJÁT! Hah! Ha azt hiszi, hogy a Harcsa miatta dobja a Lucát meg engem, hát nagyot téved! (Nagyon kivoltam akkoriban MK-ra, pedig szerencsétlen semmi okot nem adott rá azon kívül, hogy az egyik legjobb barátommal barátkozott.)

Most lilával folytatom, mert matekon kifogyott a kékem. (Ja, biztos emlékeztek ezekre a Stabilo tűfilcekre, mi kisebb korunkban állandóan ilyenekkel írtunk a füzeteinkbe, csak a tanáraink nem szerették, mert átütött a lap túloldalára, meg néha olyan rikító színeket használtunk, hogy olvashatatlan volt az írásunk.)

Már tanszobán vok, sajnos ezekkel a rohadék nyolcadikasokkal vagyunk összezárva. Nem bírnak bekussolni, itt üvöltenek a fülembe. (Ilyen aaaz élet, ilyen aaaz élet, ilyen aaaz élet nem baaaaaj...)

Hát, ezzel zárnám a mai bejegyzést, remélem, ti is olyan jól szórakoztatok, mint én :P Ha meg nem, az sem baj, én élvezem ezeket írni. Mindenesetre 5 nap múlva blogszülinap (nem tudom, hogy tudok-e jelentkezni aznap), addig is

legyetek jók!