Szeptember 21, péntek - KIBESZÉLEK EGY BORZALMAS NAPOT /105

Sziasztok!

Azt mondják, ha valami bánt, segíthet, ha beszélsz róla. Hát éppen ezért ma semmi értelme nem lesz a bejegyzésemnek, hanem csak írok és ha senkit nem érdekel az sem érdekel, egyszerűen rohadtul elegem van mindenből, így aztán nem valósítom meg a mára betervezett room tourt, hanem majd valamikor máskor mert most egyszerűen nincs energiám jópofizni, na nem mintha egyébként jópofiznék csak mindig hozom az aktuális formámat, de most egyszerűen nincs energiám a jó formámat hozni, hanem konkrétan most verem a billentyűzetet mint egy eszelős és azt sem nézem hogy mit írok és vissza se olvasom hanem csak írom és írom és majd a végén lenyomom a Közzététel-gombot és majd passogok, hogy úristen mit tettem de kit érdekel az már addigra, amikor egyszerűen én se tudom hogy ma mi van velem egyszerűen borzasztó napom volt és a tököm tele van mindennel és egyszerűen csak megszűnnék létezni de nem akarok meghalni mert ki akarna meghalni csak olyan jó lenne mondjuk becsukni a szemem és elteleportálni valahová jó messzire és egy új életet kezdeni ahol nincsen semmi gondom de aztán persze ott is lenne gondom nem is kevés de majd akkor idővel továbbteleportálhatnék, te jó ég miket írok most már el kéne valahogy normálisan kezdeni a bejegyzést de nem visz rá a hitem.

Srácok, én nem tudom, mi van ma velem. Rémesen érzem magam. Beszélek egy kicsit róla (megpróbálom normálisabban összefoglalni, mint az előbb leírtak), aztán döntsétek el magatokban, hogy jogos vagy nem... Per pillanat úgy vagyok, hogy gyűlölök mindent. Ami nem fordult elő velem több mint két éve, amióta a Híres Ember Neve Gimibe járok. Beszéltem már az általános iskolámról, ahol napi szinten fordultam szembe a bennem található mérhetetlen gyűlölettel minden iránt (szerintem ez a mondat rohadt logikátlanra sikerült), de amióta elballagtam, ez mintha elpárolgott volna. Tizenegyedikes vagyok. És most újra felébredt.

Először is, ma tudtam meg, hogy hőn imádott Random Zénónk dohányzik. AZ ÉN KIS DRÁGA RANDOM ZÉNÓM, DE EBBE MOST NEM SZERETNÉK BELEMENNI, UGYANIS SZERINTEM, ELSŐRE BÁRMENNYIRE IS SZÍVEN ÜTÖTT, EZ VOLT A NAPOM LEGKEVÉSBÉ FÁJÓ PONTJA. És most zárójelben megjegyzem, hogy nincs bajom a dohányosokkal, meg hasonlók, tehát ha valakinek kell, csinálja, én nem bánom. Csak annyi, hogy az én aprócska kis naiv lelkemben volt egy tökéletesen felépített kép róla, és ahogy egyre jobban megismerem, úgy kezd ez a kép megrepedezni, és majd egyszer csak darabokra törik, mint egy tükör, amihez hozzávágsz egy követ. Vagy bármi éleset. Kit érdekel, mi az? Kit érdekel, mi zajlik Poszátánk lelkében, kit érdekel, hogy megalázzák, kit érdekel, hogy elege van a világból, kit érdekel Random Zénó????????????? Sajnos engem igen.

Megalázás... Hát szóval ma valami olyat csináltattak velem, ami elveszi minden önbecsülésemet. Igazából apróság, és valószínűleg később röhögni fogok rajta... De pillanatnyilag kihasználva érzem magam. Nem szeretném részletesen feltárni a dolog hátterét, de... Egyszerűen arról van szó, hogy egy kisfilmet kell forgatnunk osztályszinten, és még a legstatisztább statisztaszerepekből is olyat sikerült kapnom, ami baromi kínos. Nem vagyok normális, hogy hagytam, hogy ezt felvegyék és majd közzétegyék. Késő bánat, így jártál Poszáta. Ez is a saját számládra írható...

Minden rengeteg szarság tetejébe ma egy random öreg néni rám szólt az utcán. Pével meg Szível lógtunk kicsit a városban suli után, és egy padon üldögéltünk. Én, jó szokásomhoz híven a pad támlájára ültem fel, nem szeretek normálisan ülni a padokon. Erre odajön egy néni és leb@sz, hogy intelligens leányok nem szoktak így ülni.

Na, itt szeretnék megállni és kiakadni. ÉN TÉNYLEG IGYEKSZEM JÓ EMBER LENNI. NEM ÁLLÍTOM, HOGY SOHA NEM ÁRTOTTAM SENKINEK, DE KONFLIKTUSKERÜLŐ VAGYOK, NEM BÁNTOK SZÁNDÉKOSAN SENKIT. NEM DROGOZOM, NEM DOHÁNYZOM, NEM ISZOM, NEM FEKSZEM LE RANDOM FÉRFIAKKAL, MÉG CSAK NEM IS PASIZOM, PEDIG HÁT LASSAN 18 LESZEK, EMBER! MIÉRT MINDIG ENGEM TALÁLNAK MEG AZ EMBEREK? MIÉRT PONT ÉN??? MIÉRT KELL AZÉRT RÁM SZÓLNI, MERT NEM ÚGY ÜLÖK, AHOGY A NÉNINEK TETSZIK? MIÉRT NEM SZÓLNAK RÁ AZOKRA SOHA, AKIK KÖLDÖKIG KIVÁGOTT FELSŐBEN MÁSZKÁLNAK, SZÍVJÁK A CIGIT MEG A CSÍKOKAT ÉS LITERSZÁMRA DÖNTIK MAGUKBA AZ ALKOHOLT? ŐK MITŐL JOBBAK, MINT ÉN? MIT TETTEM ELLENED, UNIVERZUM?????? (Délután konkrétan hazaértem és nekiálltam bőgni, miközben az Univerzummal üvöltöztem. Kezdek megőrülni, úgy érzem.)

Srácok-lányok, nem tudom, mi történt velem. Tényleg, mintha bediliztem volna. Rémesen érzem magam. Pillanatnyilag itt üldögélek egy zacskó francia drazséval, ami a legkedvesebb édességem, és azon agyalok, hogyan tudnám összesöprögetni a romokat, amik utánam maradtak, és valahogy újjáépíteni magamat hétfőre. Lehet, hogy nem jogos a kiakadásom. Sajnálom, ha untattalak benneteket, és tudom, semmi közötök az életemhez. Egyszerűen ezt ki kellett írnom magamból, mielőtt még jobban bekattanok. Bocsánat.

Mindenesetre jövő héten találkozunk (mostantól próbálok heti 1 bejegyzést minimum megosztani), addig is

legyetek jók!