December 28, péntek (...milyen nap van ma...?) - 18. szülinapi gyerekeskedés, avagy lerajzoltam magam 18 rajzfilm karakterként /117

Bejglitől megcsömörlött, karácsonyi dallamtapadásos, teli pocakos szép napot kívánok minden Törpeharcsának és idetévedt Uborkának!

Tegyetek be valami klassz zenét a mai bejegyzéshez mondom klasszat, tehát NE a Last Christmast, meg igazából semmi olyat, aminek a "Christmas" szó benne van a címében vagy a szövegében. Én a Pentatonix-féle New Rules-t hallgatom, mert annak a számnak kábé csak ezt a változatát bírom meghallgatni. Fun fact. Gondolom senkit nem érdekelt.

Hát, tudjátok, mi van, Törpeharcsák? Mától nagykorú vagyok. Biztos vagyok benne, hogy ezzel korlátlan lehetőségek nyílnak meg előttem az életben, de egy ilyen otthonülő szobanövénynek, mint én ezek abszolúte részletkérdések. Szóval valakinek szívesen eladok egy-két plusz évet. Kommentben lehet jelentkezni, addig kifejlesztem, hogy hogy küldöm át.

Mindenesetre nem azért gyűltünk össze itt ma, hogy ezt tárgyaljuk ki, hanem... hát, valami másért. Az úgy volt, hogy már sokszor láttam ezt az art styles challange nevezetű cuccot YouTube-on meg Pinteresten, amikor az emberek magukat, vagy valami random embert rajzolnak meg sok különböző stílusban. Például rajzfilmek stílusában. És már nagyon régóta ki akartam próbálni, és valamelyik nap bele is vágtam a küldetésbe. Ezt a bejegyzést még 27-én kezdem írni, és még néhány rajz hiányzik is a véglegesből, de ezt a bejegyzésen úgyse lehet majd érzékelni.

Ha már egyszer itt a 18-at ünneplem, összehoztam 18 különböző rajzocskát magamról. Ezeket most megmutogatom nektek és kitárgyalom őket, már amennyire tudom, mert útközben úgyis megint megunom az egészet :D

Az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy megrajzoljam a saját karakteremet a saját stílusomban, mivel nekem nincs saját stílusom. Tudhatjátok, hogy többnyire másolással és realisztikus rajzolással foglalkozom (majd beleleshettek a vázlatfüzetembe az év végi bejegyzésemben), így aztán elég nehéz volt valamit magamtól alkotni - de nem bizonyult lehetetlennek. Pinteresten böngésztem leginkább anime-jellegű karakterek között, csináltam pár firkát a mindenes kisfüzetembe, amiben tényleg minden van a bejegyzésvázlatoktól kezdve vázlatokig és kész kisebb képekig. Végül valahogy összeraktam magamat. A fejhallgató sajnos csak itt van rajtam, a többire elfelejtettem rárajzolni, de egyébként igyekeztem az aktuális külsőmet visszaadni a rajzzal.

Fun fact: gamer barátnőimtől többször megkaptam már, hogy hasonlítok Maxre a Life is Strange játékból (nem tudom, ismeritek-e, tavaly például nagyon népszerű volt). Borzasztóan örülök neki, ugyanis nagyon szerettem mind a játékot, mind Max karakterét, és a poén az, hogy egyáltalán nem állt szándékomban hasonlítani rá, amikor ilyenre vágattam a hajam. Mindenesetre nagyon szeretem a maxes külsőmet, bár, ha folytatom ezt a hajfestés-témát, akkor még Chloe is lehet belőlem.

Forrás
A maxes gifeket böngészve megállapítottam, hogy annak ellenére, hogy
gyönyörű a játék grafikája, azért elég parák néha a karakterek,
pláne, ha 20 Max mozog egyszerre a képernyődön :D

Elsőnek a Pindúr Pandúrok stílusában rajzoltam le magamat, amit egyébként nem néztem kiskoromban, és ez majd még néhány mesére szintén jellemző lesz. Elsősorban a karakterek miatt rajzoltam meg ezeket. Rájöttem, hogy sokkalta egyszerűbb úgy rajzolgatni, ha ott van előttem, hogy pontosan hogy néznek ki a figurák, és én csak személyre szabom őket. Mint azt a mellékelt ábra mutatja, a karakteremre a kontúrozás után az aztajsfskhfkgskghgdjkfdf szó illik talán a legjobban, mert nagyjából így nézhettek ki a Pindúr Pandúrok másnaposan. Vagy legalábbis, miután Ká a Dzsungel könyvéből megtámadta őket. Mindenesetre valamennyire talán sikerült kiküszöbölnöm itt a dolgokat a színezéssel, bár továbbra sem állítom, hogy tökéletes lettem :D

Forrás

A Hupikék törpikék karakteremhez azt a tipik szorulásos Törpillát használtam alapnak, mivel az original mesében még ő volt az egyetlen nőstény a faluban. A Hupikék törpikéket nagyon szerettem régen, rengeteget néztem belőle, és az a kis gyökér volt a kedvencem, amelyik mindig mindenkinek az arcába robbantotta az ajándékcsomagját, bár nem vágom, hogy lehetett az, hogy mindenki minden egyes alkalommal bedőlt neki. Mindenesetre szerintem törpikének se lennék olyan rossz, és ez egy fokkal hitelesebb is lett, mint a másnapos pindúr pandúr énem.

Nagyon élveztem megrajzolni magam a Flintstone család tagjaként. Egyrészt, mert nagyon szerettem Frédiék kalandjait (Romhányi rímei zseniálisak), másrészt, mert ősemberekről beszélünk, vagyis a ruházatomat is hozzájuk kellett igazítanom. Wilma volt a modellem és őt alakítottam át magammá. Elég furán néz ki a ruhám kissé lyukasan, de szerintem nagyon viccesre sikerült a karakterem - még ha nem is hiteles az az Arctic Monkeys-pulcsi a kőkorszakban.

Leghitelesebb ábrázolásom szerintem az Angry Birds karaktereként született, ugyanis a nagy karácsonyi zabálások után a testalkatom tökéletesen megegyezik az ábrán láthatóval, és többnyire hasonló arcot is előszeretettel vágok, szóval szerintem ennél jobbat nem is alkothattam volna. Angry Birds-meséket egyébként nem néztem, azok már akkor jöttek, amikor kezdtem nagyobb lenni, viszont amikor kijöttek az Androidos játékok, na, ott aztán volt nemulass! Nagyon szerettem a madarakat lövöldözni. Voltak is Angry Birds-plüsseink, nekem a malackirály, a tesómnak Bomb volt meg, az unokatesóinknak pedig volt még egy malacuk, valamint Chuck és Red. Így aztán valahányszor egymásnál aludtunk, hurcolásztuk magunkkal az összes plüsst, elővettük a mesekönyveinket és pályákat építettünk magunknak, ahol aztán ledobálhattuk a madarakkal a malacokat. Mivel a pályák könyvekből álltak, kicsit egyszerűbb volt, mint az appon :D

A South Park figurához nem kellett túl sok rajztudás. Nem nézem ezt sem, viszont olyan egyszerűek és jellegzetesek a karakterei, hogy nem hagyhattam ki a sorból. Szerintem egész jól sikerültem. Ehhez nem nagyon van több gondolatom :D

A Family Guy is kimaradt az életemből, ezt is a szereplők jellegzetes vonásai miatt vettem fel a listára. Iszonyatosan kreténül néznék ki Family Guy karakterként. Te jó ég, hát nézz rám... Ez mi a jó isten??! :D Mondjuk a hajam egész jól sikerült, ahogy ezt a legtöbbről elmondhatom, de azért kétlem, hogy ez bekerül majd a portfóliómba, amikor jövőre jelentkezem a művészetire XP

A Rejtélyek városkája 12-13 évesen a leges-leges-leges-legkedvencebb mesém volt, és a mai napig is az, bár már elég ritkán van lehetőségem nézni. Borzasztóan szerettem, nyaranta előfordult, hogy a Disney Channel-en egész délelőttös Rejtélyek városkája-maraton volt. Ilyenkor bevettük magunkat a Pandával a tévé elé és akár tizedszerre is megnéztük ugyanazokat az epizódokat. Valamint ez volt az egyetlen olyan tévéműsor, amiért még Frufruval és Malackával is hajlandóak voltunk befogni a szánkat, ha elindult a főcímdal a tévében. Szerintem ha összeadnánk ezeket az időket, napokat töltöttem el csak ezzel a mesével. Most pedig, amikor a Pinterestet böngésztem a karaktereket kutatva, olyan csodálatos fanartokat találtam, hogy arra szavak nincsenek. Leesett az állam, de komolyan. Teljesen oda-vissza vagyok, úgyhogy lehet, hogy majd én is megpróbálok valami hasonlóan király dolgot alkotni.

A másik ilyen őrületem a Phineas&Ferb volt, amiből szintén rengeteg részt láttam. Ehhez a karakteremhez Candace-t használtam fel alapnak, és szerintem elég viccesre sikerült. Leginkább azért, mert Candace annyira hülyén néz ki, és ezeket a nyomorult vonásokat megtartottam a saját figurámnak is. Na, mindegy, igazából szívesen megnézném magamat, vajon hogy alakítanék a Phineas&Ferb-ben :D

Az egyik kedvenc alkotóm, Tim Burton stílusában is muszáj volt megrajzolnom magamat. Csak egy filmjét láttam, a Karácsonyi lidércnyomást, amit nagyon-nagyon szerettem, mert nagyon aranyos történet volt. Burton munkái zseniálisak. Már én is próbáltam karaktereket rajzolni az ő stílusában, és egyébként egész jól megy is, mert igazán nem nehéz őt utánozni. Nagy példaképem ő, sok mindent elért és nagyon tehetségesnek tartom. Azért szeretem nagyon például a Don't Starve játékot is (most ilyen gamer különkiadás van nálam, úgy tűnik), mert a grafikája nagyon hajaz az ő stílusára (aztán nem tudom, hogy végül is van-e neki köze a dologhoz).

Forrás

A Sailor Moonnak se voltam valami nagy rajongója, ahogy általában a mindenféle animék is kimaradtak az életemből. Az egyik kedvenc youtuberem, Mako miatt tudok róla több mindent, valamint Frufru barátnőm is nagyon szerette, órákat tudott nekem áradozni róla, pláne akkoriban, amikor hetedik osztály környékén kirobbant a suliban az anime-őrület, és megkísérelt engem is magával rántani ebbe - sikertelenül. Azért néha, ha náluk voltam, megnéztünk együtt egy-két részt, de nem volt rám különösebb kihatással a mese. Ettől függetlenül nagyon királyak a karakterei, így muszáj volt magamat is megrajzolnom. A hajam persze ennél sokkal rövidebb, de annyira tetszett Sailor Moon haja, hogy ki akartam próbálni, én hogy festenék így :)

Az egyik legjobban sikerült karakterem ez lett, ahol Disney-hercegnőként rajzoltam meg magam. Nagyon vicces volt. Imádtam a Disney-meséket kiskoromban, természetesen főleg a hercegnőseket. Még ma is előszeretettel nézem őket újra. Az arcot Belle-től kölcsönöztem a Szépség és a szörnyetegből, a haj stílusához Arielt vettem elő, de persze elég sokat változtattam rajta. Mivel a Disney-hercegnőknek állandóan van valami csicsa a kezükben, random választottam egy virágot a felhasznált képről, és azt rajzoltam a kezembe. Szerintem ez überkirályul sikerült, egész hiteles lett ha továbbra is eltekintünk az Arctic Monkeys-os pulcsitól.

Frufruval nyolc általános iskolás évünk alatt nem tudtunk letenni a My Little Pony: Friendship Is Magic iránti végtelen rajongásunkról, így nem hagyhattam ki, hogy kitaláljam a saját póni karakteremet, ami szerintem egész aranyos lett, bár a teste nem teljesen hasonlít a sorozatbeli többiekhez, de mindegy is. Én ilyen egyedi stílusban dolgozom :D

Az az ötlet, hogy a Winx Club szereplőjeként rajzoljam meg magamat, több másikkal együtt álmomban rohant meg. De komolyan! Elalvás előtt azon agyaltam, hogy még milyen karaktereket kéne rajzolnom, és ez az agyalás oly mértékű lett, hogy konkrétan átment az álmomba, és aznap reggel ahogy felébredtem, még a csipát sem dörzsöltem ki a szememből, rohantam az asztalomhoz, hogy felírjam az eszembe ötlött meséket. Ilyen még nem fordult elő velem, de tök király lenne, ha máskor is álmomban szállna meg az ihlet és nem kéne napközben ezeken töprengenem.

Egyébként a Winx elsőben meg másodikban nagyon menő volt az osztályban, a legtöbb lány megőrült érte, mindenféle kártyákat meg hasonlókat cserélgettek. Nem tudom, miért pont ez a mese jutott eszembe, mert ennek se voltam nézője.

A Jégvarázsos karakteremet illetően felmerült az a probléma, hogy a feje kicsit belelóg a fölötte levő nyakába, de no problem. Kevés ilyen fos mesét ismerek, mint a Jégvarázs, szóval elnézést kérek mindenkitől, aki szereti. Én még a moziban láttam, amikor kijött, mert unokatesóm nagyon szerette volna megnézni, így konkrétan este az utolsó vetítésre futottunk lóhalálában, és pont beestünk kezdésre. Akkor tetszett a mese, de most, hogy karácsonykor levetítették, azt hittem, kiugrom a harmadikról. Szóval ja, ez nem az én terepem :D

A Simpson család tagjaként két percnél nem tartott tovább megrajzolni magamat. Ennek se voltam és nem is vagyok nézője, de itt is a karakterek jellegzetessége miatt muszáj volt felvennem a sorozatot a listára.

A Pokémonból sem láttam sok részt, de Pikachut nagyon szerettem, olyan kis aranyos ^^ Hála ezeknek az animéknek, amik felkerültek a listára, újra kicsit hetedikesnek éreztem magam rajzolás közben, amikor próbáltam minél királyabb anime-karaktereket tervezni, amik egyébként borzalmasan sikerültek (lehet, hogy megér majd egy külön bejegyzést 2019-ben).

Az utolsó rajzom nem másból van, mint a Monster High-ból, amit szintén Frufru miatt szerettem egy időben. A karakterem nagyon béna lett, ennek az az oka, hogy most reggel fejeztem be, és már siettem vele. A nosztalgia kedvéért meg is hallgattam azt a Fright Song-ot vagy mi a jó istent, és azóta dallamtapadásom is van.

Hát, Hapsikáim, nagyon köszönöm, hogy ma is velem tartottatok. Most angolosan távozom, és megyek jófejkedni a családommal. Úgy teszek, mintha örülnék itt a nagy felhajtásnak.

Továbbra is áll az ajánlatom, hogy kölcsönadok pár évet nektek :)

Csók, pá, csóközön,

legyetek jók!