2019. január 6, vasárnap - Elmaradt újévi beköszönés /118

Na, szétjónagyot kiáltok minden lelkes Törpeharcsának és idetévedt Uborkának, egyben boldog Új Évet mindenkinek!

Éééééés igen, megcsináltam! Január 6-án berobbantam az újévi köszöntésemmel. Nem is én lettem volna.

Furán alakult az elmúlt hetem, Törpeharcsák, azt kell, hogy mondjam. Tulajdonképpen 2019 egy tökéletes évnek bizonyult, addig, amíg vissza nem kellett ülnöm az iskolapadba. Valahogy ez a része elég demotiváló volt a dolognak, de most beszélek a dolgokról az elejétől kezdve. A mai bejegyzésnek nem lesz semmi haszna, tehát aki nem akarja a gyökérségeimet olvasgatni, az nyugodtan távozzon mondjuk most.

Na, aki még itt van, az dőljön hátra és olvassa végig a bejegyzést. Vagy ne, igazából nekem mindegy.

Szóval. 2018 utolsó óráiról beszélnék egy keveset, amelyek elég szarul sikerültek. Próbáltam én a megelőző héten szervezkedni, hogy Frufruval és Malackával szilveszterezhessek, vagy legalábbis összefussunk egy kicsit, de sajnos mindkettejüknek programja volt az estére. Tulajdonképpen meg is értem, elvégre mindegyiküknek vannak igazi barátai a suliban. Én pillanatnyilag úgy tűnik, fasírtban vagyok az enyémekkel, de ez részletkérdés. Így aztán 31-én délután elég szar hangulatban voltam, annál is inkább, hogy a húgomhoz 4 barátnője jött át, és egész este hallgathattam, hogy ők milyen jól szórakoznak. Anyum persze mondta, hogy csatlakozzak hozzájuk, és társasozzak velük, de valahogy nem volt meg hozzá a hangulatom, hogy a tesóm barátaival játsszak. Szóval a könyveim társaságában ütöttem el az időt, addig is elfeledkezhettem a saját szánalmas kis életemről.

Kép: Tumblr

Fél 10 körül jött a csodás ötlet, hogy ruccanjunk át a belvárosba. Igazából részben tőlem származott, mert szükségem volt már egy kis friss levegőre, de ez az egész csak tovább rontott az egyébként sem rózsás hangulatomon, ugyanis a "főtéren" az a tipikus szilveszteri műsor ment, amiről az előadók nagyon elhiszik, hogy a közönség élvezi. Tudjátok, amikor meghívnak valami bandát, akiket az égvilágon a családjukon kívül senki sem ismer, és ez a frenetikus banda ismeretlen számokat énekel. Na, jó, néha becsúszik valami, amit esetleg ismerünk. És eközben a banda frontembere próbál vicceskedni, csak éppen senki nem vevő a poénjaira, mert nem is viccesek. Én ott álltam, meredtem magam elé, és azon gondolkodtam, hogy hogy lehet, hogy három napja töltöttem be a 18-at, ehhez képest szilveszter este itt állok a szüleimmel (mert persze a tesómék nem jöttek le), éppen megfagyok, körülöttem részeges emberek és hallgatom ezt a humorzsák bácsit, akit nem sokkal később felváltott egy nő, aki ugyan ismertebb számokat énekelt, ennek ellenére majdnem ugyanolyan szar humora volt, mint az előbbi úrnak, ráadásul olyan erőteljes hanggal rendelkezett, ami egy idő után már fájt.

Hazafelé menet még beleléptem pár gödörbe, és csináltam pár fájdalmas dolgot, de tulajdonképpen egy darabban érkeztem meg, röhögve magamon. Már úgy voltam vele, hogy tulajdonképpen ez méltó zárása 2018-nak, bár nem volt egy kifejezetten szar év, de legalább az utolsó pár órában mindenért megfizettem, amit mások ellen tettem. Úgy voltam vele, kezdjük tiszta lappal 2019-et, és, habár nem szokásom, tettem is pár kimondatlan újévi fogadalmat, amiket most már csak azért is kimondok és leírok.

1. Idén meglesz a 75 elolvasott könyv. Tavaly ugye 50 volt a kitűzött cél, amit év közben el is értem, így emeltem a tétet 75-re, amiből 72 lett meg. Idén 75-öt muszáj.

2. Találtam valaki blogján Molyon (bocsi, már nem emlékszem melyiken) egy tök jó ötletet, miszerint olvasással spórolunk. Én alapból egy spórolós ember vagyok, de annyira tetszett a gondolat, hogy el is kezdtem. A lényeg annyi, hogy minden elolvasott könyv után bedobsz a perselybe mondjuk 100 forintot, és a pénzhez csak év végén nyúlhatsz hozzá. Minden elolvasott könyv számít. Így már van is idén 400 forintom eltéve. Év végén pedig veszek valamit a pénzből. Nem tudom, mi lesz végül belőle, a nyári szünet után biztos kevesebb időm lesz, hiszen jövőre érettségire készülök, de valamennyit biztos össze tudok gyűjteni.

3. Kevésbé leszek bunkó paraszt az emberekkel. Egyelőre egész jól tartom magam, de ezzel kapcsolatban sajnos nem ígérhetek semmit, ugyanis borzalmas személyiségem van.

Igazából ennyit fogadtam meg, az utolsót úgyse fogom betartani. Nem akartam ilyen nagy hú mostantól ilyen meg ilyen leszek fogadalmakat tenni, mert nem látom értelmét. Nem hiszek ezekben az > új év új én < dolgokban. 2018-ban is maradtam olyan ember, mint 2017-ben, nem hiszem, hogy idén nagy változások előtt állnék. Megmaradok ugyanannak az embernek, aki könyvtárba jár, megállás nélkül olvas, és péntekenként kocsma helyett rajzszakkörön ül. Mert én ez vagyok.

Mindenesetre, visszatérve a szilveszteremre, aki azt hiszi, hogy mindezek ellenére a legkiválóbb formámat nyújtva köszöntöttem az új esztendőt, azt ki kell, hogy ábrándítsam, ugyanis a hazatérést követően csokit zabáltam és a TheVR Layers of Fear végigjátszását néztem, majd kellemesen elszunyókáltam, és 23:56-kor arra keltem, hogy kintről engem szólongatnak, hogy vonszoljam már ki a seggem a Himnuszra. Félálomban kievickéltem a nappaliba, ahol javában zajlott a pezsőöntögetés. Én tökéletesen megelégedtem a nekem maradt, kb 1/3 pohárnyi gyerekpezsgővel. A Himnuszt nagyjából állva végigaludtam, utána koccintottam a többiekkel, megittam a 0% alkoholtartalmú italomat, majd jó éjszakát kívántam és visszadőltem az ágyba. Ezután viszont nem bírtam elaludni, mert az utcánkban megkezdődött a tűzijátékozás, és mondanom sem kell, hogy az én ablakom arra néz. Egy darabig próbálkoztam az elalvással, aztán negyed 1 körül felhúztam a redőnyt, így az ágyamból nézhettem a tűzijátékot. Legalább ennyi jó volt benne.

De hogy hogy halad eddig 2019? Az első két nap remekül telt, hiszen még csak az iskola közelében sem jártam, bár nem mondhatom, hogy idén eddig sokat kellett volna stresszelnem. Bár ezután sem tervezem. A szünet utolsó napján gondolkodtam azon, hogy tanulni kéne kicsit, de aztán ránéztem a vázlatkönyvemre, és rádöbbentem, hogy ha rajzot akarok tanulni, akkor a legjobban azzal segíthetek magamon, ha most inkább rajzolok, így a tanulás elmaradt. Ehhez képest egész elegánsan kihúztam az első két napot, viszont a leckefüzetes feljegyzéseim jelenleg másból sem állnak, mint hogy miből mikor írunk.

Tegnap pedig történt egy kis baleset, az egyik teknősöm kicsit majdhogynem kikaparta a másik szemét. Szerencse, hogy Dr. Bambi állatorvos növendék barátném ismét kéznél volt, így az utasításait követve meggyógyítottuk Teknőst, így most már határozottan jobban van - bár egy ideig karanténban vannak, nehogy kárt tegyenek egymásban.

Emberkéim, nektek hogy kezdődött az év? Esetleg fogadtatok meg valamit?

Remélem, jól vagytok, én kívánom, hogy mindenkinek olyan jól sikerüljön 2019, ahogy azt eltervezte.

Legyetek jók!