Április 14, vasárnap - Lerántom a leplet a rajzaimról, és mindenről, amit velük kapcsolatban tudni kell /125

Szasztok, Törpeharcsák és Uborkák!

Tegnap este az ágyamon fetrengtem, miután a húgom megnézette velem a Jumaji 2-t és kifangörcsöltem magam Nick Jonas cukimuki pofikáján oké, valószínűleg akik az "intelligens humorom", a választékos szavaim és a nem létező műveltségem miatt követnek, azok ebben a pillanatban iratkoztak le rólam, és azon gondolkodtam, hogy mostanában eléggé hiányzik a quality content, aka minőségi tartalom a blogról. Mondjuk, ha az elmúlt kb két hónapot nézzük, úgy alapból a content is hiányzik, de ettől most tekintsünk el. Mostanában, ha véletlenül meg is nyitottam a Bloggert, többnyire csak bocsánatkérő üziket írtam ki, amiért nem vagyok aktív, illetve tageket töltögettem ki, hogy úgy tűnjön, mintha csinálnék is valamit, de most kétségbeesve vettem észre, hogy a KEREKEN KÉT HÓNAPPAL EZELŐTT közzétett Valentin-napi ökörködésem (ha nem láttad, klikk ide) óta semmi olyat nem posztoltam, ami érdemes lett volna arra, hogy bárki is elolvassa. Btw, amióta megkaptam a digitális rajztáblát a 18. szülinapomra, hetekig is képes vagyok egy kicseszett fejlécet rajzolni, míg a minőségtelen szirszar bejegyzéseimet egy óra alatt megírom. Ahhhh.....

NA DE. Kipattant a fejemből egy fenomenális gondolat, hogy miből lehetne egy tényleg értelmes bejegyzést alkotni, ez pedig - mint ahogy már a címből meg a képből kitalálhattátok - nem más, mint a RAJZOLÁS. Régebben elég sok rajzos tutorial és DIY-jellegű bejegyzés volt a blogon, de mostanában kicsit leszoktam erről. Nyugi, megmagyarázom, és mindjárt meg is mutatom, hogy erre mi az okom. Tudhatjátok, hogy képzőművészetet tervezek tanulni a jövőben, és hát idéntől a rajztanárom segítségével belekezdtem a felkészülésbe és a portfóliógyártásba (a művészeti karokon egy mappát kell leadni az alkalmassági napján rajzokkal). Így mostanában a mindennapjaim különböző kockák, téglatestek, edények, csontok és egyéb témák megrajzolásával telnek. Az a helyzet, hogy mondanám, hogy rohadt unalmas... de nem az! Komolyan. De erről is majd később.

Szóval. Mindig baromi sokan kérdezgetnek arról, hogy hogy a fenébe rajzolok/festek "ilyen jól". Nem szeretem ezeket a kérdéseket, mert nincs rájuk egy normális válasz, és mert ami egy rajzolni nem tudó embernek "jó", az részemről maga a katasztrófa sokszor. Pont tegnap délután beszélgettünk Frufruval, neki mondtam, hogy egész életemben egyetlen egy olyan rajzot sikerült kiadnom a kezeim közül, amire azt tudom mondani, hogy ez igen, ez tökéletes lett, és semmi pénzért nem változtatnék rajta. Na jó, azért van az a pénz...

Hogy is kezdjem? Világéletemben rajzoltam. Szerintem körülbelül azóta, hogy először ceruzát adtak a kezembe. Házikókat, pálcikaembereket, hercegnőket, labdát, gombát, pillangót, madarakat... Bármire vevő voltam. Az óvodás időszakom is arról szólt, hogy rajzokat készítettem minden egyes nap. Ha színezőt kaptam, azt is kiszíneztem, majd kiegészítettem kedvem szerint. Amit szerettem, vagy ami tetszett, azt lerajzoltam. Innen származik az a bölcs idézetem is, amelyet a családtagjaim a mai napig nevetve emlegetnek: "Olyan finom ez a limonádé, hogy le is rajzolom majd." Kislányként mindig arról ábrándoztam, hogy majd rajzolok egy saját képregényt és olyan gazdag leszek, hogy soha nem kell dolgoznom. Aztán, miután láttam néhány kézzel rajzolt rajzfilmet, rajzfilmeket akartam készíteni. Persze most már tudom, hogy ilyenekhez soha nem lesz türelmem. Az elmúlt években jó pár képregényt elkezdtem/készítettem, több-kevesebb sikerrel. A tavalyi tanévben két képregényt adtam be irodalomórára a kötelező olvasmányainkból, amiknek a tanár nagyon örült, és mindkettőért kaptam ötöst is. Na, de visszatérve a korábbi témára. Tavaly egyszer volt egy régi rajzokat bemutató bejegyzésem, ezt ide klikkelve meg is leshetitek. Azért kicsiként annyira nem tűntem ki a többiek közül rajzban, bár mindig is tehetségesnek tartottak. Az angoltanárunk egyszer azt mondta, hogy gyerekkorában mindenki szeret rajzolni, egészen addig a pillanatig, amikor egyszer le kell rajzolni anyák napjára az anyukádat. Akkor döbbensz rá, hogy lerajzoltad azt az embert, aki a legfontosabb számodra, aki életet adott neked és nevel téged teljes szeretetével, és te ezzel a firkával hálálod meg... Na, engem ez a tény sem tudott eltántorítani. Egyszerűen élveztem, amit csinálok. Első osztályban el is kezdtem rajzszakkörre járni, és nagyon szerettem, bár nagyon nem tanultunk új dolgokat, de legalább a rajzórákon kívül is volt heti egy órám, amikor azzal foglalkozhattam, amit szeretek csinálni.

Az általános iskolás éveim alatt végig rajzszakkörös voltam. Kilencedikben sajnos nem volt rá lehetőségem, viszont szerencsémre a tavalyi évben új rajztanárom lett, aki újraindította a rajzszakkört a Híres Ember Neve Gimiben, így természetesen csatlakoztam. Az osztályfőnököm rám is irányította a tanár úr figyelmét. Idén már tényleg ott tartunk a gyakorlatban, hogy én vagyok az abszolút kedvence, és pláne a rajzfelvételim miatt nagyon sok figyelmet szentel nekem. Tanácsokkal lát el, hogy hogy fejlődhetek, és nagyon hálás vagyok neki.

Persze sulin kívül is a rajzolás az életem, és itt jön képbe az a tény, hogy tényleges rajztanulással csak második éve foglalkozom, szóval akkor mégis honnan tanultam eddig? A válasz egyszerű: internet, könyvek és gyakorlás. A YouTube-os oktatóvideókat sokan tartják marhaságnak, mert valahogy amit te rajzolsz, az soha nem úgy sikerül, mint ahogy a videós csinálja. De ezek nem kidobott órák, amit erre szánsz, hanem egy tanulási folyamat lépései, csak időt kell rá szánni. Most nem akarok ilyen nagy motivációs beszédeket tartani, de ha belegondoltok, hogy én életem 18 évéből vajon hány órát töltöttem akár a YouTube előtt ülve, akár a Pinterestet görgetve, próbálva elsajátítani az adott technikát, vagy legalább valami hasonlót alkotni. A végeredmény sokszor elkeserítő, viszont ahogy haladsz előre, egyre többször kárpótol azért a sok küzdelemért, amin az alkotás során keresztülmész.

Csak pár gondolatot így széljegyzetben fűznék ezekhez a rajzokhoz. Egyáltalán nem életem mesterművei, sőt! Mégis megmutogatom őket nektek. Pár hónappal ezelőtt készítettem őket, és aligha vagyok eggyel is elégedett. Viszont ez az egész erről is szól. Vannak bukkanók, kátyúk azon az úton, amit végig kell járni ahhoz, hogy elérd a célodat. Harry nyakredői kicsit túl erőteljesek, Liam úgy néz, mint egy gyilkos, Zayn leginkább Zac Efron és Jared Leto közös gyermekére hasonlít, Niall-ről pedig inkább nem teszek említést. Louis-ra vagyok egyedül büszke. De nem baj. Megyek tovább.

Jelen pillanatban három használatban levő sketchbookom, egy kis rajzos jegyzetfüzetkém és több tonnányi rajzlapom hever szanaszét a szobám minden pontján. Jó, nem úgy értem, hogy lépni sem lehet tőlük, de az asztalom kész katasztrófa, csak én vagyok képes megtalálni benne bármit is, a könyvespolcom alsó polcán külön rekesz van a rajzoknak, az asztalom alatt áll egy mappa és egy papírtáska telis-tele mindenfélével és a ruhásszekrényem aljában is van néhány doboznyi rajz, ezen kívül a festékeim és ceruzáim egy gigantikus bőröndben vannak az ágyam mellett.

Itt amúgy a vázlatfüzeteimről akartam beszélni, csak belemerültem az összegezgetésbe :) Most még azon agyalok, hogy lehet, hogy a kinyithatós kis ülőkémben is rejtőzhet pár száz rajz.

Nyáron beújítottam egy igen pacek vázlatoskönyvet, és azóta abban tevékenykedem nagyrészt. Szerintem még nem láthattatok belőle rajzokat, úgyhogy most betekintést nyerhettek néhány képembe.

Ezzel a nagyméretű könyvvel az egyetlen probléma, hogy nekem sokszor okoz problémát a rajzok befejezése. Vannak, akik odavannak a tényért, hogy terjeszkedhetnek a lapokon, de engem ez inkább zavar, ami nem túl jó, így most ezen is dolgoznom kell, illetőleg van egy egész picike vázlatfüzetem is, amit majd szintén aktivizálok, hogy abban is gyakorolhassak.

Miről is akartam még beszélni? Ja igen. Említettem régről, hogy amit szerettem, azt lerajzoltam. Tulajdonképpen ebben az állapotban meg is maradtam. A legtöbb rajzom a kedvenc énekeseimről, színészeimről, állataimról, meg úgy általában az általam szeretett dolgokról készült és készül a mai napig. Néha kapok másoktól kéréseket, hogy kit rajzoljak le ezért többnyire néhány tábla csokival fizetnek, olyankor kivételesen feladom ezeket az elveimet.

Emlékezhettek egyébként, régebben sok festegetős bejegyzésem is volt. A festés nálam egy elég érdekes téma. Kiskoromban nagyon szerettem a festékekkel maszatolni, de aztán az általános iskolában valahogy kiábrándultam a dologból, mert nem nagyon ment a festés. Rajzórákon is ha nagy ritkán négyest kaptam, az mind festésre volt. Szerencsére valamikor, azt hiszem, két évvel ezelőtt, nyáron rátaláltam Makoccino YouTube-csatornájára, aki állati jó és kreatív képeket készített vízfestékkel és akrillal. Úgy szerettem nézni a tutorialjait, hogy én is kedvet kaptam a dologhoz, így szintén a YouTube segítségével nekiálltam önerőből megtanulni festeni, előbb vízfestékkel, majd akrillal. Mostanra már látszik, hogy rengeteget fejlődtem, bár kicsit visszavettem a festegetésből. Majd tervezem folytatni a közeljövőben.

És hát zárásként megérkeztünk a jelenlegi legfontosabb projektemhez, ami az egyetemre való bekerüléshez szükséges portfólió összeválogatása. Jelenleg két befejezett és egy félkész tanulmányrajzom van, de természetesen nincs megállás! Nagy méretben, kb A/3-asban készülnek ezek a képek. Már a bejegyzés elején azt mondtam, hogy egyáltalán nem unom a készítésüket, mint ahogy arra számítottam. Sokkal nagyon szenvedés kivárni a szakkör kezdetét, mint maga a munka. Amikor rajzolhatok, pikk-pakk eltelik az a másfél óra, amit ott töltök. Egyre világosabb lesz számomra, hogy mindennél jobban vágyom arra, hogy akár egész életemben ezt csinálhassam.

Huh. Befejeztem. Kíváncsi vagyok nagyon a véleményetekre, ami a mai bejegyzést illeti. Hogy tetszett nektek? Azért remélem, nem untátok halálra magatokat, igyekeztem kombinálni a mesélést a tanácsokkal és a vizuális tartalommal, szóval végre nem érzem azt, hogy valami bénaságot teszek közzé. Írjátok meg a gondolataitokat, esetleg a tapasztalataitokat, szívesen olvasnám őket :)

Hamarosan jelentkezem, addig is

legyetek jók!