Április 27, szombat - Könyvfesztiváli élménybeszámoló | Békakirálylány | Ahol a kutya se jár /126

Na, szevasztok, Törpeharcsák!

Nehogy itt azt higgyétek nekem, hogy megint eltünedezésbe kezdek... Itt vagyok, mégpedig nem is akármivel, hanem egy könyvfesztiváli élménybeszámolóval, yey! Úgy vettem észre, hogy sokan szeretitek a Könyvfesztről, a Könyvhétről, meg úgy általában a budapesti szerencsétlenkedéseinkről szóló bejegyzéseket, meg hát egy félig-meddig könyves blogon ki se hagyhatnám, hogy leírjam töviről hegyire a történéseket. Úgyhogy szerintem vágjunk is bele az ideibe.

Zárójel: beiktattam egy új címkét, utazó néven, ahol minden ehhez hasonló bejegyzéssel találkozhattok: Könyvfesztiválos, Könyvhetes beszámolók, erdélyi osztálykirándulás, Balaton és egyéb kirándulások.

Szóval én már hónapok óta Könyvfesztivál-lázban égtem és lelkesen számláltam vissza a napokat. Ez az egyik kedvenc eseményem az évben, így egyébként már leszögeztem anyunak, hogy ha a Könyvhétre nem is, a Könyvfesztiválra jövőre is megyünk, mert hát mégis ki az az amatőr, akit olyan piti dolgok akadályoznak a Könyvfesztezésben, mint mondjuk az érettségi? Hagyjuk már...

Mindenesetre egy kis gikszer azért beütött, méghozzá múlt hét hétfőn, ugyanis iskolai program miatt kiderült, hogy nincs lehetőségem szombaton menni, amin eléggé kiakadtam... Viszooont pontosan ugyan emiatt a program miatt mehettem pénteken! Yasss! Szóval nem kellett kihagynom szerencsére.

A szokásos felállásban, anyuval ketten céloztuk meg az objektumot, idén már felkészülten: annak ellenére, hogy ismerjük a várost, mint a tenyerünket, a biztonság kedvéért magunkkal vittük a budapesti közlekedési hálózat térképét, így viszonylag jó időt futottunk minden tekintetben. Ezen kívül én a Harry Potter és a Halál ereklyéit vittem magammal olvasnivalónak (amit egyébként már hónapok óta el kellett volna olvasnom). Mivel pénteken mentünk, a legtöbb dedikálás pedig ma volt, így nem vittem aláíratni való könyvet, hanem csak sodródtam az árral.

Háromnegyed 9 körül ment a vonatunk, amire kivételesen nem az utolsó nanoszekundumban ugrottunk fel. A kaller úgy nézett ki, mint egy indián törzsfőnök és Balázs Fecó közös gyermeke, valamint valahol útközben felszállt egy illető, aki szerintem naponta elhasznál egy tubus dezodort, mindenesetre erőteljesen illatozott, pedig elég messze ült tőlem, és az egész utat végigtelefonálta.

Biztos ami tuti, befutottunk a Déli pályaudvarra, ahonnan sikeresen elnavigáltuk magunkat metróval a Széll Kálmán térig, ahonnan már könnyűszerrel eljutottunk a Millenárishoz, mert hát a budapesti közlekedés a vérünkben van. Azért a szokásos kört eljátszottuk, amikor át kellett haladni a villamos sínjein, és az összes budapesti halál nyugalommal az arcán sétált át a Strassenbahnok között, én azért megtartottam a visítvarohanokátasínen technikát, csak hogy mindenki lássa, ki a gyökér vidéki.

Végre landoltunk a helyen, amit ezekben a napokban úgy nevezek: az otthonom. Minden helyet így nevezek, ahol sok könyv van. Elsőként is gyorsan összeszedtem annyi szóróanyagot, amennyi elfért a kezemben, aztán célba vettük a különböző standokat. Felemelő élmény volt pénteken fent lenni, ugyanis a szombati naphoz képest szinte alig volt ember. Nagyon kellemetlen tud lenni, amikor kénytelen vagy arra menni, amerre a tömeg sodor magával, és nincs időd alaposan szétnézni.

Felhívnám a figyelmeteket arra, hogy nagyon alaposan böngésszétek át a standok olyan dobozait, ahol akár pár száz forintért is halomban állnak a könyvek. Ezek legtöbb esetben vagy használt, vagy szépséghibás, vagy senki által nem keresett cuccok, viszont el sem tudtam hinni, amikor a B40-es stand egyik ilyen dobozában erre bukkantam:

A Bukott angyalok városa, az egyik kedvenc sorozatom, a Végzet Ereklyéi negyedik része angol, keményfedeles kiadása! Természetesen lecsaptam rá, 2000 forintomba került. Látszik, hogy nem éppen vadiúj darab, de már az enyém, szóval kit nyom?!

Mindez idő alatt azért rendesen fel is hívtam magamra mindenki figyelmét, ugyanis az Olvashop standjával szemben találtunk mindenféle elvihető cuccokat, többek közt #BÉKAMESÉK feliratú papírkorona szerű izébizét. Ééééés hát ezt nem hagyhattam ki, úgyhogy annak ellenére, hogy még ha a legnagyobb méretre állítottam is kicsi volt a fejemre, azért felcsattintottam, hogy én lehessek az új békakirálylány. Szóval igen, én voltam az a gyökér-18-éves-de-nem-néz-ki-annyinak lény, aki békás papírkoronában flangált a továbbiakban. TISZTELETEM, CSÓKOLOM!!!

Beszereztem a legvaskosabb zsákbamacskát a KMK-standnál, ami egyébként olyan könyvet tartalmazott, amiről korábban nem hallottam, szóval nagyon kíváncsi vagyok, mert az értékelései nagyon jók. Nem mondom el, mi volt az, mivel még tart a Könyvfeszt, nehogy már itt elrontsam nektek a bulit ;)

Biztos, ami ziher, miután mindent átnyálaztunk, a táskámba gyömöszöltem a koronát és a szerzeményeinket, majd célba vettük a Táncszínházat vagy mi a fenét, ahol a standok másik fele kapott helyet, illetve a kültéri standoknál is körülnéztünk, mert érkezéskor a mosdó jobban érdekelt minket azoknál is.

Mindezek után megcéloztuk a villamost, mert egy ideje tervben volt a Columbo-szobor meglátogatása Pesten, ugyanis anyuval nagyon szeretjük a sorozatot. Sajnos elég késő este szokták adni a tévében a részeket, de nyaranta például minden este meg szoktam nézni.

Szokás szerint azért tiszteletünket tettük a WestEnd mindegyik könyvesboltjában, meg pár ruhaboltban is, mert hát azért Budapest kicsit nagyobb Kukutyimnál, és egészen más ruhákkal lehet találkozni a boltokban. Ezt most úgy mondtam, mintha valami tanyán élnék. Egyébként a sok őshonos pesti között gyakran úgy érzem magam, mint egy tanyasi. Anyu vett is egy új cipőt, mert az előző már eléggé tropán volt neki, én viszont nem nagyon találtam engem érdeklő dolgokat, így azon kívül, hogy új funkciót találtam a bokán megköthető cipő megkötőjének, nem volt a vásárlásnak különösebb eredménye a részemről. Így is csak a nulladik szintet jártuk be, és szerintem bőven elég volt.

Visszatérvén a Millenárisba újabb kincseket találtam, többek közt Harry Potter és Trónok harca termékeket, amik állati menők voltak, de már nem nagyon akartam több pénzt költeni, így csak fájó szívvel nézegettem őket, mielőtt továbbálltam volna. Azért a napom csúcspontja akkor jött el, amikor szembetaláltam magam egy olyan csodával, amire Frufru pár hónapja hívta fel a figyelmemet, ez pedig a német kiadású Harry Potter volt. Hát ezt le kellett fotóznom, remélem, nektek is tetszeni fog:

Azt ne mondd, hogy nem találtak ennél jobb illusztrátort xDDDD Ezért már megérte felkelnem, gyerekek :D

A vonatunk visszafelé fél hat körül indult, szóval rendesen lejártuk a lábunkat a nap végére, viszont utána nagyon jól esett ágyba bújni, még abban a tudatban is, hogy ma reggel korán kellett kelnem itt a sulis dolgok miatt.

Ennyi lett volna az idei Könyvfesztes élménybeszámolóm. Remélem, tetszett nektek! Ti kint voltatok, vagy esetleg tervezitek? :)

Hamarosan találkozunk, addig is

legyetek jók!