Július 2, kedd - ÉN NEM ERRE SZERZŐDTEM! | Kudarcba fulladt családi strandolás | "Ez nem a Dr. Csont..." (18+?) /131

Sziasztok!

Megszokhattátok már, hogy a Magamban beszélek alapvetően egy vicces hangvételű blog, bár néha előfordulnak komolyabb bejegyzések. Nos, a mai is egy hasonló lesz. Sokat agyaltam az elmúlt napokban azon, hogy megírjam-e ezt, de aztán egy, az esetről az újságban megjelent cikk adta meg a végső lökést, hogy kiterítsem a kártyáimat előttetek, és bár tudom, hogy agyonszajkózott a dolog, de én is felhívom mindenki figyelmét, hogy mire kell ügyelni a nagy melegben, és különösen vízparton. Szerintem kezdjük, és majd a történet egyes pontjain kitérek a fontosabb részekre. Nem akartam (túlságosan) clickbaitelni, ezért direkt nem azzal a kijelentéssel kezdtem a címet, hogy gyakorlatilag szemtanúja voltam egy halálesetnek - pedig pontosan ez történt, még ha egyelőre sikeres is volt az újraélesztés.

Gyenge idegrendszerű emberek inkább ne olvassák.

A Google nem mondott nekem semmit arról, hogy ha látsz egy idegent meghalni,
sérted-e a személyiségi jogokat, ha ismeretlenül, hely megnevezése nélkül
leírod egy blogon a történet azon részeit, amit az újságírók "elfelejtettek"
beleírni a cikkükbe, szóval úgy döntöttem, hogy most lehet ilyet csinálni.
Azok után, hogy valamelyik évben itt, ezen a blogon szétanyáztam egy
ortopéd orvost, azt hiszem, ez belefér.

Az eset hétvégén történt. A tesóm aznap érkezett meg a táborból, és a családdal úgy döntöttünk, elmegyünk egyet úszni a közeli folyóhoz, pontosabban annak a holtágához, ahol azért mégiscsak jobb a víz, mint egy sebes sodrású folyónál, bár ott is van szabadstrand. Én eredetileg nem akartam lemenni, de aztán a szokásos ez a nyár más lesz, mint a többi-szövegemmel győztem meg magamat, ugyanis csütörtökön is ott úsztunk anyuékkal, és volt lenn egy fiatalember, akivel távolról úgy tűnt, elég sok érdeklődést tanúsítunk egymás iránt. Vagy csak a parasztlesülésemet nézte, sose lehet tudni. Szóval, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Hát, az is lett, csak nem abban az értelemben, ahogy szerettem volna.

Lepakoltunk valahol a vízimentők közelében, mert az már az a rész, ahol kevesebben vannak, majd be is mentünk úszni a vízbe. A nagy strandolásból kb. negyed óra volt meg, amikor ez az egész történt.

Egyszer csak megjelent két férfi. Valami munkásoknak tűntek, talán műszak után érkezhettek. Az egyikük gyorsan gatyára is vetkőzött, majd megrohamozta a vizet. Nem sokkal később a másik is követte.

NE UGORJ FEJEST FELHEVÜLT TESTTEL A VÍZBE!!!

Ugyanis emberünk pontosan ezt is tette. Anyuék fel is szisszentek, de utána a csávókám feljött a felszínre, majd úszni kezdett a túlpart felé.

RÉSZEGEN NE AKARJ ÚSZÁS VILÁGREKORDOKAT DÖNTENI! EGYÁLTALÁN: NE MENJ RÉSZEGEN STRANDRA!!!

A két pasiból áradt az alkoholszag. Úgy voltam vele, hogy hát, lehetséges, hogy megeshet, hogy ennek rossz vége lesz, de tudjátok, hogy vannak vele az emberek: ilyen dolgok velem nem történhetnek, ilyen csak a filmekben létezik. HÁT KURVÁRA NEM.

Nem tulajdonítottam a közjátéknak különösebb jelentőséget, inkább azzal foglaltam el magam, hogy aput fröcskölöm, de valahogy ebben a fröcskölős játékunkban mindig ő nyer, és én vagyok az utolsó hajszálamig csuromvíz. Eközben a fejest ugrós csávó visszaért a mi partunkra, majd megállt a bokáig érő vízben. Nobody cares, folytattuk a pancsolást, amikor egyszer csak anyu megszólalt:

- Nem kéne odamennünk, hogy minden rendben van-e vele? Már vagy egy perce a víz alatt van annak a csávónak a feje!

Khm. Az ilyen esetekben háromféle ember létezik:

▶️ 1. Aki gondolkodás nélkül odarohan, mert tíz méterről meg tudja állapítani, hogy az illetőnek mennyi a pulzusa, van-e levegője, hányas a vércukra, stb. Az ilyenek vagy szuperképességekkel rendelkező Marvel-szuperhősök, vagy csak simán orvosok, vagy azok az emberek, akikből később orvosok lesznek, csak még nem tudnak róla.
▶️ 2. Aki mérlegel egy picit, de a mérlegelésből egy ilyen esetben csak úgy jöhetsz ki, hogy rohansz a segítségére. Ilyen például az anyám.
▶️ 3. Én. Akinek a szeme a kétszeresére kerekedik és inkább kezd el hátrálni, mielőtt rémületében elájulna és őt is újra kéne éleszteni. Ennek a kategóriának az alfaja az, aki el is ájul.

Anyu odasietett a férfihoz, akinek tényleg csak a feje búbja volt kint a vízből. Mivel tudtam, hogy részeg, két lehetséges folytatás merült fel bennem: vagy már rég halott, elvégre már vagy egy perce nem jutott levegőhöz, vagy csak kivételes képessége, hogy nagyon jól bírja a víz alatt, és amikor anyu odamegy és meglöki, akkor majd feljön és elkezd vele üvöltözni, hogy éppen Guinness-rekordot akart dönteni. Imádkoztam az utóbbiért (miközben tovább hátráltam), bár kibaszottul valószínűtlennek tűnt.

Anyu először kicsit lefröcskölte az emberünket, majd egyre jobban locsálni kezdte a vizet rá. Itt már úgy láttam, hogy istenigazából kezd kétségbeesni. Végül meglökte egy kicsit, de arra sem reagált, így egy nagyobbat taszított rajta, de csak kicsit... arrébb lebegett. Anyu (utólagos elmélkedéseink szerint vélhetőleg) engedélyezett magának egy bazdmeget, majd kiabálni kezdett a vízimentőnek. A kétségbeeséstől nem emlékszem, hogy én is kiabáltam-e, vagy még mindig a mély víz felé hátráltam. Anyu húzni kezdte a testet kifelé a vízből.

Ekkor én olyan 10 méterre lehettem onnan. Amikor megfordult a test, szerintem minden vér kifutott az arcomból. Nem vagyok az az instant ájulós fajta, mint amilyen Szí barátnőm, de... Csak az cikázott a fejemben, hogy halott. Basszus, ez halott. Meghalt egy ember. Mellettem. Ez nem a Dr. Csont.

Azt a pár percet úgy éltem meg, mintha egy filmen néztem volna. Kényszerítenem kellett magamat, hogy lélegezzek, de csak meredtem anyu felé, aki egy élettelen, már-már hullamerev testet vonszol a partra, ekkorra már egy másik férfi és a vízimentő segítségével. Nem szeretném felidézni, hogy hogy nézett ki. Anyu azt mondta, este valahányszor lehunyta a szemét, azt látta, ahogy megfordítja és meglátja az arcát. Ehhez képest az én élményem kispiskóta.

Miközben az én egyetlen fantasztikus testvérem, aki szerencsére nem olyan, mint én, és ezerrel gondolkozik az orvosi pályán, elrohant telefonért, hogy mentőt hívjanak, bennem kicsit tudatosult, hogy mi történt, és kivontattam magam a partra, majd visszarohantam a törölközőnkhöz, minél messzebb a történettől.

A többi dologra még homályosabban emlékszem. Teljesen elvesztettem az időérzékemet, miközben megjelent ott egy szakértő is, és ezerrel próbálták újraéleszteni a férfit, akiben semmi élet nem volt. Az egyik kezemmel a térdeimet átkulcsolva ültem, miközben a másikkal takartam a szemem, mint egy óvodás, és csak az ujjaim között hagyott résen bámultam, hátha akkor kevésbé szörnyű. A mellettünk ülő társaság szerintem már elgondolkozott azon, hogy hozzám is mentőt hívjanak.

Közben megérkeztek a szakemberek meg a rendőrök is, akik beszéltek anyuval. A húgom végig valahol ott üldögélt pár méterre onnan, elmondása szerint roppant érdekes volt az újraélesztés. Remélem, el tud menni orvosira. Legalább egyikünkre büszkék lehetnek majd itthon. Mindenesetre egyszer odajött hozzám, és közölte, hogy már háromféleképpen próbálták újraéleszteni, de még semmi. Én biztos voltam benne, hogy meg fog halni. Na, ezért sem lesz belőlem orvos.

Aztán egyszer csak előcsapták a mentősök a hordágyat, ami azt jelentette, hogy valami eredmény csak van. Ekkorra már hatalmas tömeg gyűlt össze ott. Sikeresen újraindították a szívét, bár légzése még nem volt, de ez is eredmény. Elvitték a fickót, én pedig közöltem anyuékkal, hogy húzzunk haza, mert nem bírok itt maradni.

Az újságban megjelent cikk erről úgy ahogy van, kamu az egész, épp ezért nem is különösebben aggódom amiatt, hogy valaki pont az én térségemből megismerné az esetet. Remélem. Muszáj volt megírnom, hogy lássátok, mennyire el tud ferdíteni egy történetet a média. Szóba sem került a tény, hogy ha nincs anyu, akkor észre sem veszik, hogy egy halott ember lebeg a vízben percek óta, csak az újraélesztőket éljenezték. Értem én, sokat tettek, de az egész eset úgy át lett írva, hogy a barátaim, mikor látták az újságban, elküldték nekem a cikket, hogy ez ugyanaz az eset, amiről én beszéltem? A helyi lapot olvastam, de olyan érzés volt, mintha a Blikk magazin került volna a kezembe. Mindenesetre itt az élő példa rá, hogy ez nem játék, ilyen bármikor megtörténhet. A csávó szívrohamot kapott, hiszen felhevült testtel vetette magát a vízbe, ráadásul rögtön utána úszott is egy kört, és még a partot sem érte el, hanem megfulladt a bokáig érő vízben.

Soha ne menj felhevült testtel a vízbe!

Soha ne menj részegen a vízbe!

Itt felhívnám azoknak a figyelmét, akik előszeretettel töltik a nyári szünetüket azzal, hogy eszméletlenre isszák magukat, illetve az őket támogatni eljáró emberekét: ne engedjétek, hogy barátaitok részegen vízbe merészkedjenek, mert nagy baj lehet belőle. Nem szeretném esetleg pár nap múlva viszontlátni az újságban, hogy mondjuk az osztálytársam halott, mert egy kretén állat.

Mindig figyeljetek a megfelelő mennyiségű folyadék bevitelére a nagy melegben!

Viseljetek kalapot, baseball-sapkát, mit bánom én, mit, napszúrás ellen!

Lehet, hogy nem vagy olyan atommenő, mintha az új márkás napszemüvegedben lejtenél le a bícsre, de a védelem úgy gondolom, fontosabb.

Használjátok a kijelölt strandokat, könyörgöm!

Nagyon sok ismerősömről tudom, hogy előszeretettel lóg a közeli bányatónál. Én is szeretek veszélyesen élni, van, hogy nem a vonalnál tépem el a WC-papírt, de attól nem leszel sehol népszerűbb, hogy megfulladsz a nem kijelölt strandon, mert nincs ott senki, aki segíthetne, a haverjaid meg ugyanolyan nyápicok, mint én. Ja, de népszerűbb leszel a kórboncnoknál.

Hát igen, ez lett volna a mai bejegyzésem. Remélem, nem kerülök bajba itt a mindenféle dolgok miatt, tudtommal senki személyiségi jogait nem sértettem meg, ráadásul a történet is totál felismerhetetlen, mert egyáltalán nem ez állt az újságcikkben. Ha anyu nincs, ki tudja, mikor fedezik fel a testet. Számomra ő volt a nap hőse, nem érdekel, ki mit mond.

Még nem tudom, mi lesz ennek a bejegyzésnek a sorsa. Lehet, hogy törlöm majd, de még elválik.

Nagyon-nagyon vigyázzon magára mindenki, a napokban jövök egy rajz-tutoriallal remélhetőleg. Addig is

legyetek jók!