Augusztus 23, péntek - Vissza a suliba "kedvcsináló", avagy a suli, ahogy a Tumblr előadja VS valóság /134

Szevasztok, Törpeharcsák!

Ne tudjátok meg, hány megkezdett és befejezetlen bejegyzésem porosodik jelenleg a blogon, pusztán azért, mert lusta voltam megírni őket, vagy menet közben elszállt az ihlet.

Széljegyzet: még mielőtt itt bármibe belekezdenék, boldog második szülinapot a Magamban beszélek blognak, wíííííí! Igaz, hogy 18-án volt, de better late, than never, mate, ahogy a Red Bull Racing mondá Max Verstappen első poleja után A FUCKIN HUNGARORINGEN.

Amikor ezeket a sorokat írom irodalomházi helyett, még több, mint egy hét van hátra iskolakezdésig. Ami azért valljuk be, elég durva. Mintha tegnap zártuk volna csak le a 2018/2019-es tanévet, és máris kezdődik a következő, ami ráadásul számomra az utolsó év a gimnáziumban. Nagyon ijesztő, de egyben izgalmasnak is ígérkezik ez az egész.

Mindenhonnan azt látom jönni, hogy huhú, kezdődik az iskola, készülj, készülj, készülj!! A bevásárlóközpontok már július elején back to school szlogennel hirdettek minden füzetet, táskát, tolltartót, és mostanában már a bloggereknél és vloggereknél is megkezdődött a vissza a suliba-láz. Én is valami ilyesmit akartam a blogra, csak persze a saját stílusomban, így aztán a mai program a sulis Tumblr-képek újraalkotása a hasonló, Valentin-napi témájú bejegyzésem mintájára. Nem is nagyon szaporítanám a szót, nézzük a mai Top5 Tumblr-fotót és az én verzióimat.

#1 Laptopos padlón/ágyon ülős kép random könyvekkel

KIZÁRT, hogy létezik ember, akinek kényelmes így a tanulás, ezt már most leszögezném. Jó, akadhatnak kivételek, akik folyamatosan úgy ülnek, mintha azt várnák, hogy lefesse őket valaki, de szerintem annak, akinek így hosszú távon (tehát egy insta-poszt készítésénél tovább) kényelmes az ülés, annak nincsenek ízületei. Öhm, vagyis hát ha neked vannak és szeretsz így ülni, akkor mondd már meg, hogy ez miért jó :D Nem izetlenkedésből, én is szoktam felhúzott lábbal ülni, de azért nem egészen így. Na de.

Én is kicsaptam a szőnyegre a laptopomat, meg megtiszteltelek benneteket azzal, hogy felvettem egy gatyót a fotózás idejére nyári szünet van, kuss legyen, te se kisestélyiben mászkálsz otthon. Bár nekem nem volt ilyen szekszi szaggatott nacikám, mint a képen a bigének, de most ezzel ne törődjünk. Mivel itthon üldögélek a szobámban, furcsán venné ki magát, ha kirongyolnék az előszobába a surranómért, így be kell érnünk a kottás zoknimmal. Kellett random könyv is, ehhez az éppen a kezem ügyébe került A képregény felfedezése című képregényt kaptam elő Scott McCloudtól (most egy másik történet, hogy miért kell ez nekem). Már csak a Starbucksos pohár hiányzik, de nálunk Kukutyimban nincs Starbucks, csak a Sparban tudnék venni, de ott is b@szott drága a cucc, úgyhogy a nagy márkák most elmaradnak és a smiley-s pohárkámba töltöttem egy adag baracklevet. Nesze, Tumblr!

#2 Kamurendetlenség az asztalon, hogy elfoglaltnak tűnjek

Általában csak röhögnék egy jót az ilyeneken és lőnék egy fotót úgy általában az asztalomról, amin halmokban állnak a cuccok: ceruzák, festékek, paletta, rajzok, papírok, füzetek, könyvek, egy random csokor napraforgó egy 1D-s bögrében, aztán valahol ezek alól előkerülne a laptopom... DE NEM MA. Tegnap ugyanis egy kis minimális rendet csináltam abban a pöcegödörben, amit úgy nevezek: a szobám. Persze ez abszolút nem gátolt meg semmi ilyesmiben, nem is nagyon kellett kamurendetlenséget csinálnom, csak elég volt egy picit egymás mellé lökni az asztalomon maradt cuccokat, és már készen is voltam. Ugyan nem az a hú végzős vagyok megpusztulok a tanulásban jellegű rendetlenség, de valószínűleg nem ilyen lesz az évem többi része sem, felesleges ezen kattognom.

Ömmm igen, mindegyik képen az van megnyitva a laptopon,
amelyik képet pont másolom :D

#3 Feldobom a talpam - tanulós kép

Nagyon ügyes vagyok, ugyanis itt elvesztettem a referenciámat és egyszerűen nem találom. De nem kell ám aggódni. Tudjátok, ez a kép az egyes számú versenyzőnk kistesója, amikor nem a földön ülsz kényelmetlenül és fotózod a lábad, hanem az asztalra teszed fel a lábad kényelmetlenül és így fotózod le, hogy milyen halálosan fáradt vagy és halálosan eleged van a tanulásból. Valahogy így:

Majd a fotó elkészülte után félredobod az Édes Annát meg a többi szart és inkább CNCO-t hallgatsz bocs, ma jött ki a Ya Tú Sabes és még nem tértem napirendre, olyan zseniális, vagy filmet nézel. Vagy ez csak én vagyok? Létezik ember, aki megörökíti, hogy mennyire tanul, és utána folytatja is ezt a tevékenységet? De akkor meg minek fotózod le, ha nem csak felvágni akarsz a ténnyel, hogy te olyan intellektüel környezetbe jársz, akik néha könyveket nyitogatnak? Hm, most találtam ihletet egy későbbi bejegyzéshez, remélem, nem felejtem majd el :D

#4 Nagyon elfoglalt, nagyon olvasós kép

Ez a személyes kedvencem, és most nem rossz értelemben mondom, mert egyébként tényleg szeretem az ilyen fotókat, nagyon szépeket szoktak készíteni az emberek, és az enyém is egész jól sikerült, ahhoz képest, hogy mindössze egyetlen egy próbálkozást szántam rá. Időzítőről lőttem a könyvespolcom előtt, szerintem kimondottan jó lett. Egy filter azért kellett rá, mert anélkül nem világ a világ, amúgy meg kész is vagyok.

#5 Matekzseni-kép

Pár hasonlóval összefutottam Tumblr-ös kalandozásaim során, de kevés olyat találtam, amin ténylegesen látszott volna valamiféle tárgyi tudás, a legtöbb tényleg csak ilyen összedobott jóvanazúgy-típusú fotó volt. Na, nem mintha az enyém jobb lenne. Amikor ilyen nagy a pofám, nyugodtan szóljatok be, az emelt matek sem jogosít fel bárkinek a degradálására.

Ma nem készült bónusz 5+1-edik kép, de remélem, enélkül is jól szórakoztatok, na meg legalább valami content is került fel az oldalra így százhúsz év után.

Még tervezek egy bejegyzést sulikezdés előttre, úgyhogy számítsatok rám, addig is minden jót mindenkinek, vigyázzatok magatokra és

legyetek jók!