2020. január 2, csütörtök - Bakancslista december 31-re | Vajon teljesítettük? /139

Boldog Új Évet kívánok minden Törpeharcsának és idetévedt Uborkának! ♡ 🎉

Remélem, hogy mindenkinek jól teltek az ünnepek és jó (volt) a téli szünet. Nekem idén a karácsonyi hangulatom megvolt, ami kicsit fura, mert már évek óta nem szokott lenni, viszont a tavalyi mármint 2018-as naaaagy bűvös 18 után idén egyáltalán nem éreztem a szülinapomat olyan nagy dolognak. 19, oké, egy szám, eggyel közelebb kerültem a másik bűvös számhoz, a 20-hoz bár a húgom barátnője szerint idén a 30-at töltöm, de ne szaladjunk ennyire előre. Boldog szülinapot nekem.

Forrás

Aki követ, vagy ismer, az tudhatja, hogy nagyon nem vagyok az a bulizós típus, és az elmúlt évek szilvesztereit pontosan azzal töltöttem, amivel: amíg mindenki a barátaival lógott atomrészegen énekelve, addig én a szüleimmel ültem a kanapén, és a szilveszteri Sas-kabaré maratont bámultam órákon keresztül. Pontosan olyan érzés, mint amilyennek hangzik. Így aztán nagyon örültem, hogy ezúttal Frufruval, a legjobb barátnőmmel tölthettem közösen a szilvesztert.

Tudniillik, egyikünk sem rajong az ilyenkor népszerű tevékenységekért, ami leginkább az ivást takarja, ezért úgy döntöttünk, kicsit újragondoljuk ezt a szilveszter-dolgot. Ezért közösen készítettünk egy listát azokról a dolgokról, amiket

a) szeretnénk még egyszer megtenni még 2019-ben

b) szeretnénk kipróbálni még 2019-ben

c) régóta halogatunk, ezért jó lenne megtenni még 2019-ben.

Na, és hogy hogyan is sikerült számunkra 2019 utolsó napja? Hát íme, atomjaira lebontva.

Frufru és Poszáta Bakancslistája

(2019. december 31.)

- éjféli kívánság

- sushit enni (veszünk a Spar-ban)

- kipróbálni egy Bob Ross tutorialt

- olajfestékkel festeni

- képeket csinálni

- kifröcskölni a taknyot azokból a glowing stickekből

- meglátogatni Malackát?

- tojáslikőrös kávét / bármilyen kávét inni

- Frufru piercinget lövet (megint)

- héliumot szívni és úgy énekelni

- Happy Meal menüt enni

- játszótérre menni

- énekelni az utcán

- pink limonádét inni

- lemosós luxusul kinézős szürke miaf#szommal bekenni az arcunkat

- táncolni az utcán

Frufru olyan délután negyed 3 környékén robogott be busszal hozzám a városba, így én addig úgy döntöttem, a new year, new me-elveket követve kicsit rendet rakok a szobámban. Visszapakoltam a könyveimet a polcomra, letakarítottam az asztalt és anyuval beraktunk egy kisebb szekrénykét is hozzám, amiben tárolhatom a rajzcuccaimat és a festékeimet, így máris sokkal pacekabbul elférek, mint eddig.

Szerény hajlékom

Miután összeszedtem barátnőmet a buszmegállóban, először is felléptünk hozzánk, ahol lepakolta a málháját, amivel érkezett (esküszöm, úgy nézett ki, mint aki egy hétre jön, nem egy éjszakára), illetve odaadta a szülinapi ajándékomat, ami egyébként az egyik legkirályabb, amit az idén kaptam. Mondjuk, nem volt valami erős a mezőny, szinte mindenkitől könyvutalványt vagy pénzt kaptam, sőt, az egyik nagynénémék el is felejtették a szülinapomat. Hiába, ez az átka, ha karácsony és szilveszter között ünnepli az ember.

Néhány helyen a terveink már ekkor problémákba ütköztek. Például teljesen elfelejtettünk héliumos lufit venni, pedig Frufru még járt is egy ilyen bulis cuccokat árusító üzletben, de ez kimaradt, valamint a sarkon levő kicsi Spar is bezárt, így a sushit is ki kellett húznom a listánkról. Frufru újabb piercinglövetős terve is kiesett, mert otthon felejtette a fertőtlenítő biszbaszait, anélkül pedig sajnos nem lehetett kivitelezni, hogy újabb piercing ékesítse a fülcimpáját, azt pedig, hogy beugorjunk másik barátnőnk, Malacka szilveszteri házibulijára, elég hamar elvetettük, mert mindketten antiszociálisak vagyunk.

Na, mindenesetre ezután felkerekedtünk, és megcéloztuk a McDonald's-ot, ahol elegánsan vettünk két Happy Meal menüt, mert ezer éve nem ettünk olyat és hát pár hete Frufru is betöltötte a 18-at, és mi érett, felelősségteljes felnőtt nők vagyunk. Abszolút nem volt kellemetlen, amikor a kasszánál a csaj megkérdezte, hogy milyen játékkal kérjük, de igazából már megtanultuk nem zavartatni magunkat ilyen esetekben. Kisautóval kértük.

Már otthonról rajtoláskor bedobtam egy plédet a szülinapomra kapott hátizsákomba, amúgy milyen hülye szó már az, hogy "pléd", mert úgy gondoltuk, ezzel a körrel lehúzunk két dolgot is a listáról, ezért a Happy Meal-t elvitelre kértük és a kedvenc játszóterünk felé vettük az irányt, ami már kiskorunkban is a kedvencünk volt, és azóta sem szűnt meg annak lenni, sokat járunk oda a hintán ücsörögni és lelkizni. Szerencsére most csak egy nagymamakorú nő volt ott két kisgyerekkel. Letelepedtünk egy padra és elfogyasztottuk a Happy Meal-t.

Széljegyzet: a leírtakat sem a Spar, sem a McDonald's nem szponzorálta.

- Happy Meal menüt enni ✔️

- játszótérre menni ✔️

Miután megkajáltunk, visszapakoltuk a piknikcuccunkat és hazafele indultunk. Biztos, ami biztos, nem a sétálóutca felé, hanem egy kisebb park irányába, ahol van szelektív hulladékgyűjtő, mert mi környezettudatosak vagyunk, és szétválogattunk a szemetet. Földanya, remélem, büszke ránk.

Mindenesetre útközben rázendítettünk az Indulj az úton kezdetű evangélikus énekre, ami már egy kisebbfajta himnusz lett így kettőnknek, majd egyre növekvő lelkesedéssel és hangerővel zengtük végig az üres utcán. Szereesd a táársad, segítsd meg őőt! Ne hagyd a poorban a csüggedőőt! Ezen az úúúton együtt kell jááárni, és az út vééégééén Jézus fog vááárni!

- énekelni az utcán ✔️

Szétválogattuk a szemetet és levideóztam, ahogy Frufru átvált a Nem szeret senki, senki igazán kezdetű dalra, miközben hazafelé baktattunk. Itthon aztán a tesóm, Panda közölte velünk, hogy egyrészről amíg a barátnője, aki itt Koala névre hallgat, nem érkezik meg, kénytelenek leszünk élvezni a társaságát, másrészt pedig megkérdezte, hogy majd szeretnénk-e pink limonádét inni (én persze szigorúan az alkoholmentes változatból). Így aztán a pink limonádé is felkerült a kipiálandó dolgok listájára.

Miután Koala is befutott, Pandával nekiálltak vacsorát főzni, ami amúgy isteni lett, így mi addig Frufruval minden létező témát kiveséztünk és rajzolgattunk is kicsit. Evés után aztán összekaptuk magunkat és elmentünk négyesben a Frei Café-ba (ez se szponzorált tartalom), hiszen Frufru listáján szerepelt a tojáslikőrös kávé. Így ő azt szépen elfogyasztotta. Én valami kókuszos cuccot ittam, és egyébként nagyon jó volt.

A Frei-ből hazafelé menet pont az egyik téren vonultunk át, ahol retro zenéket verettek, így aztán Frufruval felkaptuk a fejünket az I Need a Hero-ra Bonnie Tyler-től. Hát nem bírtuk ki, egymásba karoltunk és ezerrel kezdtünk énekelni és táncolni rá, és tojtunk magasról mindenki véleményére. Felszabadító érzés volt, de komolyan.

- tojáslikőrös kávét / bármilyen kávét inni ✔️

- táncolni az utcán ✔️

Otthon aztán jött a következő teljesítendő feladat, Frufru Londonból hozott algás arcpakolásának fejünkre kenése (ez a listán, szó szerint idézve Frufrut lemosós luxusul kinézős szürke miaf#szom néven fut), amihez Koala és Panda szintén csatlakozott, így kábé úgy néztünk ki a végére, mint a mocsári lidércek. Mázli, hogy anyuék addig lementek a városba, mert szívrepedést kaptak volna, ha meglátnak úgy minket. Persze a tükrös szelfik sem maradhattak ki, de hát ha az ember a saját arcát sem vállalja fel a blogján, akkor nyilván nem fog három másik emberrel közös képeket posztolni... :)

Eztán, amíg a macik nekiálltak a pink limonádé elkészítésének, addig mi Frufruval szétvágtunk egy-két glowing sticket, a tartalmukat pedig fröcskölni kezdtük a vázlatfüzeteinkre. Az igazi meglepetés akkor ért, amikor lekapcsoltuk a lámpát, ugyanis nem csak a vázlatfüzeteinkre jutott belőle. Az asztalom, a padló, sőt, itt-ott még a falam is kékben pompázott, így egy gyors takarítás követte ezt a mutatványt.

- képeket csinálni ✔️

- kifröcskölni a taknyot azokból a glowing stickekből ✔️
- lemosós luxusul kinézős szürke miaf#szommal bekenni az arcunkat ✔️

Miután felganéztam mindent, végre belevághattunk abba, amire legjobban vártunk: a Bob Ross tutorial kipróbálásába. Aki nem ismerné Bob Ross-t, egy amerikai festőművész volt, és a 80-as években volt egy tévéműsora, a Joy of Painting. Manapság YouTuberek és mindenki más körében is nagyon népszerű lett a Bob Ross tutorialok alapján festés, mert olyan pozitív ember volt, annyira csodálatos dolgokat csinált, hogy mindenkinek meghozza a kedvét a festéshez, és nulla tudással is egész jó képeket lehet összehozni őt követve. Mi az On a Clear Day című videóját választottuk, amit ide is linkelek, ha netán valaki szeretne belenézni, vagy esetleg kipróbálná.

Ezzel együtt ki akartuk próbálni az olajfestékeinket is, amit szintén folyton halogatunk, de ezt is rövid időn belül újragondoltuk és maradtunk az akrilnál, mert olajjal inkább szabad levegőn érdemes próbálkozni, mert eléggé mérgező, és mondanom sem kell, hogy az egész mutatványt a szobámban kiviteleztük, ahol utána mindketten aludtunk, így az olajat is kihúztuk a listáról. Ami az időt illeti, kicsit megcsúsztunk az egésszel, ugyanis olyan 10 körül jutottunk el arra a szintre, hogy akkor fessünk, és háromnegyed 11 tájban már készen is álltunk... arra, hogy elkezdjük. De hát pfff, ez egy fél órás tutorial, ugyan már, bőven megleszünk éjfél előtt, nem? Hát nem. Valahol 10 percnél tarthattunk, amikor anyu mondta, hogy menjünk ki a Himnuszra, mert öt másodpercenként állítottuk meg és pörgettük vissza, hogy mi a fenét kell csinálni. Eddigre már a tesómék rózsaszín limonádéját is megkóstolhattuk, és nagyon finomra sikerült. Éjfél után aztán visszavetettük magunkat a festésbe, mert magunkat ismerve, ha ott hagyjuk, sose fejezzük be. Egész életemben összesen nem káromkodtam annyit, mint abban a pár órában, de Frufru mindig egy-két Bob Ross-idézettel leoffolt, például, hogy THERE ARE NO MISTAKES, JUST HAPPY ACCIDENTS, meg hasonlók. Azon nevettünk, hogy Bob Ross biztosan mosolyogva néz le ránk a mennyből (mert ő csak a mennybe juthatott), és a festményeinket látva csóválja a fejét, hogy lots of happy accidents... Viszont, mire fél kettőre befejeztük, azt kell, hogy mondjam, nagyon megérte a végeredmény, viszont a listánkon szereplő éjféli kívánság elfelejtésére akkor döbbentünk rá, amikor a kezembe vettem a jegyzetfüzetemet, hogy kipipáljam a Bob Ross tutorialt.

- kipróbálni egy Bob Ross tutorialt ✔️

Ezután még negyed 3 környékén belenéztem a Forma 1-es év végi összefoglalóba, de egyébként amit tudtunk azt teljesítettük. Éééés ezzel véget is értek kalandjaink, íme a végeredmény:

- éjféli kívánság ✖️

- sushit enni (veszünk a Spar-ban) ✖️

- kipróbálni egy Bob Ross tutorialt ✔️

- olajfestékkel festeni ✖️

- képeket csinálni ✔️

- kifröcskölni a taknyot azokból a glowing stickekből ✔️

- meglátogatni Malackát? ✖️

- tojáslikőrös kávét / bármilyen kávét inni ✔️

- Frufru piercinget lövet (megint) ✖️

- héliumot szívni és úgy énekelni ✖️

- Happy Meal menüt enni ✔️

- játszótérre menni ✔️

- énekelni az utcán ✔️

- pink limonádét inni ✔️

- lemosós luxusul kinézős szürke miaf#szommal bekenni az arcunkat ✔️

- táncolni az utcán ✔️

Csak hogy egy pár szót szóljak az új és a régi esztendővel kapcsolatban... Nem érzem úgy, hogy 2019 egy 💩 év lett volna, viszont, mint minden évnek, ennek is megvoltak a maga mélypontjai, és van, amit a mai napig nem hevertem ki. Biztos, ami tuti, mindent meg fogok tenni, hogy 2020 az én évem legyen, bármennyire is klisé ez a dolog, de az érettségi előtt azt hiszem, mást nem is várhatnátok tőlem.

Ami az újévi fogadalmaimat illeti, ezzel kapcsolatban majd fogok még jelentkezni. Jut eszembe, hát a téli szünetes blogolós terveim nem nagyon sikerültek a tervezett módon. Segáz. Tervezek egy aloldalt itt a blogon, ahol egy - remélhetőleg - igen hosszú bakancslistát fogok vezetni a dolgokról, amiket 2020-ban meg akarok tenni, vagy ki akarok próbálni. Terveim szerint ez egy folyamatosan bővülő lista lesz, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Ezen kívül új külsőt is tervezek készíteni a blognak, úgyhogy majd néha érdemes lesz benézni, még ha nem is leszek túl aktív, ahogy ezt az idei tanévben már tapasztalhattátok.

Boldog Új Évet még egyszer minden lelkes Törpeharcsának, köszönöm, hogy velem voltatok 2019-ben, és bízom benne, hogy itt maradtok 2020-ban is :)

Legyetek jók!