Február 9, szombat - Én is le-alternatív-érettségiztem :) /140

Szevasztok Srákok!!! (Nyák-nyáknyák)

MOST lehet leiratkozni emiatt a köszönés miatt.

Éljen-éljen, újra itt vagyok, annak ellenére, hogy most éppen töri tételeket kéne kidolgoznom, de nagyon nem visz rá a hitem :D

Nem is olyan rég jó, most, amikor nagy nehezen újraolvasom és folytatom ezt a bejegyzést, már elég régen Tina, a Lapok közé rejtőzve blog bloggerinája kihívott engem az alternatív érettségire, aminek nagyon-nagyon örültem. Nem győzök Tinának áradozni arról, hogy mennyire élvezet számomra olvasni a cikkeit, mennyire inspirálnak az irományai, szóval ezt kábé minden bejegyzése aljára odakaparom. Mindegy, elmondom itt is, hogy nagyon ajánlom mindenkinek a blogját, mert állati jó írásai vannak nagyon érdekes témákról.

Az alternatív érettségit még Ágoston, a Felnőtt szemmel bloggere indította, akinek az írásait szintén nagyon szerettem bár be kell valljam, nem voltam rendszeres olvasója a blogjának. Shame on me, és egyébként még anno a Teaszünet díjat is tőle kaptam.

Na már most. Az alternatív érettségiben tárgyanként húsz-húsz tétel van, amikből legalább 10-et meg kell válaszolni, de a kérdéseket olvasgatva lehet, hogy Tina útját választom, és mindent megválaszolok, ami tényleg érdekel, mert nagyon jó kérdések vannak. Szerintem bele is vágok.

RANDOM TÉNYEK

1. Melyik a kedvenc évszakod?
Fogós a kérdés, mert valamiért mindegyik évszakot szeretem, viszont mindegyiknek ugyanúgy van negatív oldala is, így egymillió százalékosan kedvenc évszakot nem tudnék megnevezni. A legjobban talán a telet szeretem, hiszen eleve télen születtem, így kind of hidegvérű vagyok, sokkal jobban tűröm a mínuszokat, mint a nyári hőséget. Plusz a télnek olyan fantasztikus hangulata van! Főleg, ha hó is esik, de egyébként is: ott az a sok ünnep, vásárok, lehet korizni, forró csokit inni, egy csomó mindent lehet csinálni. Idén télen például Bambival meg Pével minden pénteken suli után elmentünk együtt forrócsokizni, és nagyon-nagyon nagy buli volt kicsit lógni a hétvégék előtt, ez például nagyon fog hiányozni bár tavasszal is lehet kávézni meg hasonlók a hangulat és a társaság miatt.

2. Mi a legfurcsább visszatérő álmod?
Hú, hát nem is tudom. Mostanában már nemigen vannak visszatérő álmaim, ez kisebb koromban volt rám jellemző. Bár hülyeségeket álmodni most is tudok azért, tehát nem kell félteni. Mindenesetre még nagyon kicsi voltam, talán óvodás-alsó tagozatos, amikor volt egy álom, ami folyamatosan kísértett. A legjobban az zavart benne, hogy nem tudom megfogalmazni, miről szólt. Kicsit olyan volt, mint amikor belenézel egy kaleidoszkópba, tehát történni semmi nem történt, csak színeket láttam, de nem az élénk, hanem inkább fakó jellegű színeket. Nem is tudom, hogy vajon azért keltem mindig sírva ebből az álomból, mert nem tetszett, amit láttam, vagy mert nem tudtam megmagyarázni, mi is volt ez.

3. Vannak olyan szavak, amik felidegesítenek, ha meghallod őket?
Ó, hát hogyne! Leginkább német szavak egymás után, szóval németórákon gondolhatjátok, milyen vagyok :D Viccet félretéve egyébként tényleg van pár német szó, amitől a falat tudnám kaparni, ilyen például az Arbeit (munka), ami szerintem az egyik legundorítóbb német szó, de még tudnék sorolni azért: Leute, zusammen, ennek kapcsán a zusammengesetztes Wort, Straßenbahn, Sehenswürdigkeit és a többi.
Magyarul nincsenek nagyon olyan szavak, amik felcsesznek, mert az a baj, hogy ha vannak is ilyenek, ha valaki sokat használja a környezetemben, hajlamos vagyok én is rákezdeni. Például ha csak a 'srákok' szót nézzük a köszönésemben: nem, nem vagyok Szabyest rajongója, sőt..., viszont az a barátnőm sem követi őt, aki random rákezdett erre a 'srákok' köszönésre. Mostanra már annyira megszoktuk, hogy gyakran mind a négyen képesek vagyunk így köszönni egymásnak reggel, amit aztán ha egy idegen meghall, elég furán szokott ránk nézni. Ugyanez a helyzet a Tina bejegyzésében említett 'báttya' illetve 'bástya' szavakkal, amit szintén barátnőm kezdett el használni poénból, és mostanában tényleg azt veszem észre, hogy inkább nevetek az egészen, minthogy ezen idegesítsem magam.
Ja, meg ha már a külföldi szavaknál tartottam, egyszer angolra egy francia szakos tanárnő jött be helyettesíteni, aki addig nem hagyott minket békén, amíg úgy nem köszöntünk neki, hogy bonjour, de nem csak úgy simán, hogy bondzsúr azt szeva', hanem valahogy úgy, hogy BHON-ZSUUHHHHHH, miközben kábé tarkón köpöd a másikat az erőlködéstől. Na, ettől a szótól is rosszul vagyok.

5. Van olyan könyv vagy film, amit kötelezővé tennél az iskolában? Miért?
Konkrétan nincsen ilyen, éspedig a következő okokból: eleve ugye milyenek vagyunk mi, diákok: ha valamit kötelező megcsinálni, akkor már csak azért se. Ami pedig a kötelező olvasmányokat illeti, tudom én, hogy ezek a hazai és a világirodalom mesterművei, meg tényleg ízlések és pofonok, én már találkoztam állati jóval is, Frufru barátnőm f...ságait meg pl soha nem fogom megérteni, ő valamiért minden kötelezőre rá van fétiselve és úgy tud beszélni róluk, mintha ő még életében ilyen csodát nem olvasott volna... De sajnos az a baj, hogy a kötelezők többsége nem kifejezetten jó. Nem jók egy ötödikes diáknak, egy nyolcadikos diáknak, egy tizedikesnek, sőt, egy végzős is migrénnel rágja át magát a legtöbbön, mert nem azért íródtak, hogy nyomorult diákok arra legyenek kényszerítve, hogy elolvassák. Éppen ezért a diákoknak megvan a tapasztalatuk arról, hogy a kötelező olvasmányok rosszak, ezért mondhatnám, hogy holnaptól a Harry Potter kötelező olvasmány, nem olvasnák el, mert kötelezővé lett téve. Ugyanez a helyzet a filmekkel is, sajnos.
Egyébként, ha ezen változtatni lehetne, kivenném a konkrét kötelező olvasmány fogalmát a tantervből és inkább
a) összeállítanék egy listát, amiből a gyerekek választhatnak könyveket, így valamennyire mégiscsak a tanár irányít, viszont szabad kezet kap a diák is
b) a diákoknak kellene X darab könyvet elolvasnia egy éven belül, de arról részletes beszámolót kéne készíteni.
Vagy akár mixelném az a) és b) opciót, és a választható olvasmány mellé a diáknak is fel kéne készülnie a teljesen szabadon választottból. Szerintem mindenki jól járna, a tanár is tanulhatna a diáktól és vice versa.
Kötelező-témában bejegyzésem ide klikkelve olvasható.

6. Tejre a müzli, vagy müzlire a tej?

Ez nem tudom, mióta foglalkoztatja az emberiséget, hogy én, földi halandó hogy eszem a müzlit, de nagyon sok helyen jön velem szembe ez a - valószínűleg nagyon mélyre hatoló filozófiai és nyilván pszichológiai jellegű - kérdés, amiből biztosan sokkal többet tudhat meg rólam az univerzum... Jó, befejeztem. Müzlire a tej egyébként.

7. Melyik a kedvenc mémes oldalad?
Régen nagyon sok ilyet követtem, de mostanra eléggé lecsökkent a számuk. Instán akiket a leginkább szeretek:

@artistrelates: Majdnem minden nap posztolnak valami rajzolással kapcsolatos mémet, amivel minden művészlélek tud azonosulni, szerintem Frufruval a privát beszélgetéseink másból sem állnak, mint ennek az oldalnak a mémeiből és hogy kire melyik jellemző.

@artistrelates

@classicalshits: Nem olyan rég találtam ezt az oldalt, ami elsősorban klasszikus művészek festményeiből készít mémeket, és egyszerűen fergetegesek.

@classicalshits

@wtf1: Jelenleg a leggyakrabban böngészett mémes oldalam, amely egy Forma1-es rajongói oldal, zseniális mémeket gyártanak az éppen aktuális eseményekből az autósport világában.

@wtf1

8. Van olyan dolog, amitől félsz, de mások számára ez a félelem érthetetlen?
Pont múltkor angolon beszéltünk erről, viszont nekem nagyon basic félelmeim vannak, tehát nem igazán tudok olyat mondani, ami másoknak érthetetlen. Magasság, víz, szűk helyek, a magyartanárom, tűz, halál... Ezek szerintem mindennaposak. A pókokat Tina szuperül kifejtette az ő bejegyzésében, úgyhogy nem boncolgatnám tovább ezt a részét :)

9. Mit tudsz a legjobban főzni?
...
...
Teát :D
Hát igen, a jövendőbeli férjem szerintem - hacsak nem szakács lesz az illető - éhen fog dögleni mellettem, úgyhogy jók a kilátásaim. Borzalmas vagyok a konyhában, amíg gáztűzhelyünk volt, előszeretettel gyújtottam fel merő véletlenségből konyharuhákat, illetve egyszer egy vágódeszkát is sikerült (ne kérdezzétek, hogyan), úgyhogy általában én csak akkor mehetek be a konyhába, ha nem használunk nyílt lángot, nincs a közelben éles eszköz és nagyon maximum a mikróhoz megyek kaját melegíteni. R.I.P. Jövendőbeli Mr Poszáta...
BÁÁR múltkor egész profi virslit főztem úgy, hogy anyukám navigált a nappaliból, úgyhogy legalább már ennyit tudok. Virsli teával reggel, délben, este... nyammm...

10. Van olyan videó, ami minden alkalommal megnevettet? Melyik az?
Hm, Ágoston vajon unta magát, amikor összeállította a kérdéssort és igazából csak ezt a választ várhatja mindenkinél? :D Bocs, magamból indulok ki, én akkor keresek mémes oldalakat meg vicces videókat, ha unatkozom :D
Hát legyen, íme néhány a kedvenceimből (érdemes megnézni őket, egyik sem hosszabb egy percnél):

The World's First Singing Lion

Bouncing Seals

(Ha tetszik, akkor ebből van 10 órás változat is. Szívesen.)

There's No Need To Be Upset

Szerintem ennyi bőven elég, mielőtt belelendülök :D Csak még egy bónuszt a kihívómnak, ha már lebukott a macskás videóival :D

Wiggle Wiggle Cat

12. Mi a legjobb és a legrosszabb tulajdonságod?
A legjobb tulajdonságom szerintem az, hogy jó hallgatóság vagyok. Ismerek olyan embereket, akiktől a falnak tudnék menni, hogy például éppen mondanád el neki a gondod-bajod, ő meg rákezd a sajátjára, gyakran bele is vágva a tiedbe, és semmi köze az ő mondanivalójának a tiedhez. Ezek az ilyen "megmondóemberek".

- Fáj a kezem.

- Ahhh, az SEMMI!

Az én unokatesómnak

MEDVEFARMJA van,

és már NINCS IS KEZE!
~Defined by Frufru, 2018

A legrosszabb tulajdonságom talán, hogy nem vagyok kitartónak nevezhető. Elég ritka az, hogy be tudom fejezni, amibe belekezdtem, illetve a határidők tartása sem kifejezetten az erősségem. Döntsék már el az emberek, hogy mit akarnak, végezzek valamivel időre, vagy fejezzem be rendesen, mert a kettő együtt nem megy...

13. Ki a példaképed, és miért? Ha bárkit választhatnál, akivel leülhetsz ebédelni, őt választanád?
Ilyenkor szoktak jönni az anyukám, nagymamám, nagypapám stb. jellegű példaképek, és ilyenkor mindig csak én lógok ki a sorból, de hát ez van. Imádom a családomat, de senkire nem tekintek példaképként közülük.
A legnagyobb példaképeim Sarah Andersen és Cassandra Calin, két képregényrajzoló, akik elsősorban a social mediaban tevékenykednek. Előbbit talán sokan ismeritek, de szerintem Cassandra Calin neve is mond valamit néhányotoknak. A pár kockából álló képregényeik meghódították az egész világot, könyveket jelentetnek meg, ésatöbbi, Sarah Andersen nemrég még dedikált is Budapesten, de én sajnos nem lehettem ott. Mostanában nagyon ráfeküdtem a képregény-témára, ugyanis megszületett az elhatározásom, hogy én is elkezdek majd dolgozni valami hasonló képregényes oldalon, mint amit ők működtetnek. Sose lehet tudni, mit tartogat a jövő :)
A kérdés második fele kicsit érdekesen lett megfogalmazva, de maradjunk annyiban, hogy természetesen bármelyikükkel színesen leülnék ebédelni, mert hatalmas arcok mindketten.

@sarahandersencomics

14. Fagyi vagy jégkrém?
Ebben a sorrendben jöhet mindkettő :D

15. Van olyan dolog az életedben, amit eddig soha nem mondtál el senkinek?
Bár általában imádok dumálni és szinte mindig mindent kikotyogok, csak idő kérdése, egy olyan dolog biztosan van, amiről senki nem tud rajtam kívül. Aztán lehet, hogy több is van, de egy most reflexből eszembe jutott :P

16. Napfelkelte vagy naplemente?
Koránkelő lévén már mindkettőnek szemtanúja voltam többször is, így a napfelkeltére voksolnék. Nyugati fekvésű szobám van, így a naplementét mindennap végignézem (még ha csak azt is látom, ahogy a szomszédos épületek mögött bukik le), viszont abban mindig van valami varázslatos, amikor a Nap előtt kelsz. Ezért is szokott nagybátyám nyaranta napfelkelte-túrákat szervezni így családon belül, amikor felkelünk akár hajnali kettőkor és elkocsikázunk a kedvenc kirándulóhelyünkre, ahol felmegyünk a legmagasabb pontra, majd takarókba burkolózva várjuk, hogy feljöjjön a Nap :)

17. Van valami olyan szokásod, amivel véded a környezetet?
Pé barátnőm erről tudna mesélni... Ha valaki mellédobja a szemetet, azt mindig felszedem és kidobom, de egyébként szelektíven gyűjtöm, amit csak tudok és erre igyekszem mások figyelmét is felhívni, ritkán használok nejlonszatyrot, ezen kívül tavaly családilag csatlakoztunk a műanyagmentes júliushoz is. Nem mondom, hogy maximálisan teljesítettük, de amit tudtunk, kihoztuk belőle.

18. Mi a kedvenc társasjátékod?
Hú, nagyon sok van, csak az időm egyre kevesebb, ahogy öregszem :D Nagyon szeretem a Ki nevet a végén?-t, az Activity-t, a Cluedo-t, a Gazdálkodj okosan!-t és a különféle kártyajátékokat. Ja, és a Bumm!-ot, amikor egy ketyegő műanyag bombát kell körbeadogatni, miközben a megadott szótaggal kell szavakat alkotni, és akinél robban az bukta azt a kört.

19. Van olyan étel vagy ital, ami Magyarországon nem kapható, de odavagy érte?
Szerintem nincs. Eleve ritkán járok külföldre, így nincs valami sok tapasztalatom, nem is ettem még szerintem semmi olyat, amit itt ne lehetne kapni.

20. Szereted a tűzijátékot? Melyik volt eddig a legemlékezetesebb, amit láttál?
Hát, az hogy szeretem-e, eléggé a körülményektől függ. Nagyon szép meg nagyon jó tud lenni, de amióta elköltöztünk, sikerült pont abba az utcába költöznünk, ahonnan fellövik ezeket ünnepekkor, és pont az udvarunk felett durrannak szét, többnyire az egész ház beleremeg. Ha nem itthonról kell élveznem, akkor szeretem a tűzijátékot. Nem volt különösen emlékezetes tűzijátékom, mert még sosem láttam semmi extrémebbet, csak az ilyen tipik vidéki kisváros-kategóriásakat :D

EMLÉKEK

21. Melyik telefonod volt veled a legtöbb ideig? Melyikhez köt a legtöbb emlék?
Szerintem az előző telóm volt nálam a legtöbb ideje, három éve. Bár nekem egyébként az volt az első saját telefonom, mert eddig mindegyiket úgy örököltem valamelyik családtagomtól. Az volt az első, amit tényleg én kaptam, nyilván ahhoz kötött a legtöbb emlék is. Sajnos mostanra már borzasztóan lelassult és az akksi is haldoklott benne, így most év végén megszánt a Jézuska, és kaptam egy újat (bár zárójelben megjegyzem, imádtam a telefonomat, így én nem kértem újat, de már a húgom és az összes barátnőm is folyamatosan azt hajtogatta, hogy cseréljem már le, mert egyszer csak kaputt lesz neki azt' jól nézünk ki...). Emlékszem egyébként, kilencedikben kaptam karácsonyra az előzőt, Singvogellel, az akkori legjobb barátommal pont egyszerre kaptunk új telefont, ráadásul ugyanolyan márkájút is, úgyhogy azzal szórakoztattuk magunkat, hogy teló-tesók lettünk.
Egyébként volt egy még régebbi telefonom is, az első érintőképernyős telóm, amivel netezni ugyan nem lehetett és semmire se volt jó, de hát ÉrInTőKéPeRnYőS volt... A húgomnak és Frufrunak is ugyanolyan telefonja volt, és voltak hozzá cserélhető hátlapok, így hárman imádtuk elcserélgetni a hátlapjainkat. Ratyifonnak vagy butafonnak neveztük őket, mert nekünk voltak a legsz.rabb telóink kb az egész suliban :D

23. Van olyan kiegészítőd (óra, nyaklánc, karkötő stb), amihez különösen ragaszkodsz? Miért?

A két szívemnek legfontosabb kiegészítőmet a képen láthatjátok. Az egyik a fecsegőposzátás nyakláncom, ami egyben a kabalám is. Az Éhezők viadala-könyvekben és -filmekben Katniss először azért adta a húgának, Primnek, hogy megvédje, és Katniss ugyanezért kapta vissza Primtől, amikor el kellett mennie a Viadalra. Számomra is valami hasonlót szimbolizál a fecsegőposzáta, egyfajta biztonságérzetet ad, ha rajtam van ez a nyaklánc. Többnyire felelések vagy dolgozatok, vizsgák napján szoktam viselni szimbolikusan, de egyébként is szerves részét képezi az öltözékemnek. Az biztos, hogy az érettségi időszakában elég sok dolga lesz :)
A másik egy bőr karkötő, amit most karácsonyra kaptam egy lánytól, akivel elsőre nem gondoltam volna, hogy ennyire jóban leszünk. Egy évet tölt a mi sulinkban kind of cserediákként. Amerikából érkezett, de az anyukája magyar, történetesen a keresztanyám barátnője. Decemberben elég sok időt töltöttünk együtt, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy hiányozni fog, ha év végén hazamegy.

24. Mi volt a legszebb, vagy legmeghatóbb mondat, amit valaha mondtak neked?
Van valami a fogad között.
Nem ám :D
Poszáta. Szép vagy.
Lehet kötözködni, hogy mekkora segg vagyok, amiért ezt tartom a legszebb dolognak, amit mondtak nekem, de higgyétek el, egy önbizalomhiányos tinédzsernek nem nagyon mondhatsz jobbat. Pláne, hogy ezt egy fiú osztálytársam szájából hallottam, miután elsütöttem egy poént a külsőmmel kapcsolatban. Tényleg, meghatott, de nagyon.

25. Kaptál már beírást az ellenőrződbe? Ha igen, miért? (Vagy miért kaptad a legtöbbet?)
Többnyire csak akkor, amikor általánosban ezek a kollektív büntetéses beírások voltak, pl hogy az osztály hangoskodott tesi után. (Ami, zárójelben megjegyzem, kib@szott vicces, ha egy szelektív mutizmussal pszichológiailag diagnosztizált diákról beszélünk. Bejegyzés ITT.) Egyébként simán kaphatnék, például a folyamatosan változó, és nem éppen a természetes színekben pompázó hajamért, cifra megszólalásokért, na meg, ha néhány tanár hallaná, miket mondok róluk, lehet, hogy már itt sem lennék, de szerintem rengetegen vannak, akik sokkal rosszabbak nálam. Hiába, én ilyen jó gyerek vagyok, ennek lettem nevelve :P

26. Az utóbbi években mennyi volt a leghosszabb idő, amit Facebook nélkül töltöttél, és milyen alkalomból? Mit csináltál helyette?
Szerintem olyan három-négy nap volt. Amikor nyaranta kempingezni megyünk, van egyfajta kimondatlan szabályom, hogy nem használom a telefonomat, csak ha nagyon fotózni szeretnék, vagy ilyesmi. Szóval legutóbb a nyolc napos kempingben azt csináltam, hogy a hét elején nincs telefon, aztán valamikor szerda-csütörtök környékén ránéztem, hogy mizu a világhálón, aztán hét végéig megint nincs telefon. Ami a kérdést illeti egyébként, Facebook nélkül számomra nem valami nehéz az élet. Sokkal nehezebben nélkülözöm az Instagramot és a Pinterestet, mert onnan gyűjtöm az inspirációimat. A Messengerrel kapcsolatban vegyesek az érzéseim: imádok naphosszat a barátnőimmel csetelni, de például a családi nyaralások alkalmával annyira nem bánom, hogy nélkülöznöm kell a társaságukat.

29. Mi volt a jeled óvodában?
Pöttyös labda. Ráadásul piros alapon fekete pöttyös, ami mindig idegesített, mert minden mesekönyvemben fehér pöttyök voltak a labdákon :D

31. Melyik tárgyat tanította a kedvenc tanárod, és mitől vált a kedvenceddé?
Minden valaha volt kedvenc tanárom matekot tanított nekünk, miattuk keveredtem matekfaktra is. Általánosban ötödiktől hetedikig volt egy zseniális matektanárom. Mindenki, de tényleg mindenki szerette az óráit, mert állati jól tanított, nagyon jó példákat hozott mindenre, és hát nem is osztályozott szigorúan. Ez abból is látszott, hogy nyolcadikban a tanár bá nyugdíjba ment, és az új matektanárunknál elég sokaknak zuhant meg a matekátlaga. De nyilván ez a tanár módszereitől is függött.
A mostani sulimban pedig kilencedikben kaptunk egy tündéri tanárnőt. A nyolcadikas matektanárom mindig mondta, hogy szokjunk hozzá az ő tempójához, mert körülbelül így pörögnek a középiskolai tanárok is, de a tanárnő egy nagyon kellemes csalódás volt. Fantasztikus tanár, jól magyaráz, és mindenkire külön odafigyel, ezért nem is nagyon van hármasnál rosszabb tanuló a csoportban. A faktos padtársammal miatta jöttünk faktra, és bár emeltezni egyikünk sem tervez már matekból, azt hiszem, ez volt a legjobb döntés, amit hozhattunk. Óriási hálával tartozom a tanárnőnek, de nem tudom, leszek-e elég bátor ahhoz, hogy ezt valamikor elmondjam neki :)

33. Sírtál már fiú, vagy lány miatt?

Azt hiszem, ez az élet velejárója, mindannak ellenére, hogy olyan szingli vagyok, hogy ha nyerek egy kétfős utazást, akkor elmegyek kétszer. Mint ahogy egész életemben is az voltam. Bár egyébként nagyon rég volt, hogy utoljára fiú miatt sírtam. Mostanra megbékéltem a helyzetemmel, úgy vagyok vele, majd ha úgy hozza a sors, akkor biztos összejövök azzal, akivel kell, de én nem fogok futni senki után. Bármennyire is feminista vagyok meg női egyenjogúság, de ennyire hadd legyek már oldschool.... Meg igazából csak beszari vagyok, ennyi.

34. Mit tartasz a legnagyobb dolognak, amit eddig elértél?
Azt hiszem, azt, hogy leküzdöttem a szelektív mutizmust, azaz a közösségben való beszédtől való "félelmemet". Nem is félelem volt ez, de ha lusták vagytok elolvasni a korábban már linkelt bejegyzésemet, akkor másképp ezt az egész dolgot nem tudnám megmagyarázni. Azután, hogy tíz kőkemény évet letoltam úgy közösségben, hogy nem szóltam senkihez, kilencedik osztályban egy teljesen új emberré váltam azáltal, hogy úgy döntöttem, elkezdek kommunikálni a körülöttem élő emberekkel. És abszolút nem bántam meg.

35. Mi volt a legérthetetlenebb indok, amiért véget ért egy barátságod?
Még mindig azon vagyok fennakadva, hogy a legjobb barátom képes volt belém szeretni, ezt egyszerűen nem tudom hová tenni :D Még mostanában is szoktam agyalni rajta, igaz, egyre kevesebbet jut eszembe az a három évvel ezelőtti eset, mindenesetre vagy én nem friendzone-oltam elég határozottan, vagy csak simán úgy gondolta, majd meggondolom magam. Mindegy is, szerintem mindketten elég hülyén és gyerekesen viselkedtünk akkoriban, és borzasztóan sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, mert az egyik legjobb fej ember volt, akit valaha ismertem, és nagyon sokban hasonlított egymásra a történetünk, meg úgy általában a személyiségünk is.
Volt egy elég fura barátságom is, egy levelezőtársam, akivel máig nem vágom, hogy mi történhetett velünk. Legalább négy éven át leveleztünk, de személyesen soha nem találkoztunk, ami vicces, mert egymás melletti megyékben élünk, ráadásul ő jelenleg Kukutyimban tanul, én pedig az ő korábbi lakhelyére készülök egyetemre. Mindenesetre eleinte leveleket írtunk egymásnak (egy lovas fórumon ismerkedtünk össze), aztán e-mailezni kezdtünk, végül a Facebook-on is felvettük egymást. Rengeteg belsős poénunk volt, mindennap írogattunk, volt, hogy sms-eztünk is. Aztán amikor én nyolcadikas, ő pedig kilencedikes volt, random eltűnt az életemből. A mai napig nem értem, mi történt. Mindig like-olgatjuk egymás képeit meg írunk egymás szülinapjára, de azóta a Messenger-beszélgetéseinket konkrétan mintha elvágták volna. Hát, ez van :D

39. Mi volt életed első könyve, amit elolvastál?
Nem tudom, mire gondolt a szerző, úgyhogy magamra értelmezem a kérdést, és mivel óriási könyvmoly vagyok, regényre fogom értelmezni, mivel mesekönyveket meg hasonlókat már óvoda óta olvastam, így nem tudnám megmondani, melyik volt az első.
Az első regényemet első osztályban olvastam. Egy PonyClub-os könyv volt, Az alkony lovai volt a címe. Emlékszem, úgy álltam neki, hogy minden nap egy oldalt olvastam el belőle, aztán ahogy egyre jobban tudtam olvasni, meg kezdett érdekelni a könyv is, mindig egy kicsit többet. Nagyon emlékezetes könyv volt emiatt számomra, de azt hiszem, már nincs meg, szerintem elajándékozhattuk valakinek.

40. Mi volt a legötletesebb nicknév vagy felhasználónév, amit megadtál?
Régebben elég sok ilyenem volt :D Mostanában felhasználónévnek a legtöbb helyen a vezetéknevem első betűjét plusz a keresztnevem első három betűjét adom meg, mert azt tartom a legegyszerűbbnek, de amikor régen mindenféle játékokkal játszottam, elég sok fura felhasználónevem volt. Honfoglalón például a mai napig Pony888 néven vagyok regisztrálva, ami ciki, mert nem lehet megváltoztatni (szóval ha valaki szeretne lealázni Honfoglalóban, az ezen a néven keressen :D).

FANTÁZIA

41. Mi az az esemény, amit a legjobban vársz? Hány nap van még addig?
Hát, ebben a tanévben azt hiszem, nem mondhatok mást, mint az érettségit :D Őszintén szólva nagyon szeretnék már túl lenni rajta, de olyan szinten, hogy most legszívesebben odateleportálnék, csak legyen már vége az egésznek... Az az időszak egyébként is nagyon sűrű lesz számomra, mert felvételiznem is kell, úgyhogy azt hiszem, az lesz a legjobb, ha a ballagást mondom, mert akkor kezdődik meg ez az egész lavina. 81 nap van addig egyébként.

42. Ha bármilyen frizurád lehetne, milyet választanál?
Háhá :D Mostanában nagyon basic-ben tolom, ugyanis sima barna a hajam, ami elég fura. Idén egyelőre nem tervezek váltani egyébként, mármint a tanévben, viszont Frufruval azt megbeszéltük, hogy ha vége ennek az egésznek és leérettségiztünk, akkor itt nagyon nagy hajfestések lesznek, én például padlizsánlilára festem az egész hajamat, amivel még édes jóanyám is egészen megbékélt.
Egyébként, ha bármilyet csinálhatnék: a múltkor láttam egy videót, amiben a csak rikító zöldre festette a haját, aztán lekapcsolta a villanyt, és sötétben foszforeszkált. Iszonyat jól nézett ki, de Frufru azt mondta, úgy tudja, azok a festékek nem kevés káros anyagot tartalmaznak, úgyhogy ez egyelőre tényleg csak egy kósza álom marad.

44. Ha mindenképpen népszerű lennél a jövőben, de te választhatnád meg, mivel válsz azzá, mit választanál?
Mint már mondtam, képregényes oldalt szeretnék csinálni, ami nagyon király lenne, ha egyszer berobbanna a köztudatba, és híres lenne. Irtó menő lenne hivatásból képregényeket rajzolni, amiket ráadásul szeretnének is az emberek, így biztos megélhetést jelentene, ezáltal azt csinálhatnám, amit mindennél jobban szeretnék, és mellette még fizetnének is, ráadásul népszerűséget is hozna. (Ha megcsinálom a képregényes oldalamat, mindenképp megosztom majd a blogon, elsők között fogtok tudni róla.)

46. Ha holnap azzal a tudattal ébrednél, hogy egyvalami megváltozott a külsődön, miben reménykednél, mielőtt a tükör elé állsz és meglátod?
Nehéz a kérdés, mert csakúgy, mint a párkapcsolati státuszommal, mostanra a külsőmmel is egészen sikerült megbékélnem, ami nagy szó, mert bárki bármit mondjon, elég randa gyerek voltam kicsinek. Ebbe vegyetek bele mindent: az elálló füleket, a kapafogakat, a tinikorban irgalmatlanul pattanásos bőrt, vastag szemöldököt, a tényt, hogy az összes kiló a hasamra jön fel... Szerencsére mostanra sikerült nagyjából rendbe jönnöm, illetve rendbe hoznom magam, amiben csak tudtam. Azért, ha valami megváltozna, azt hiszem, még mindig abban reménykednék, hogy a nem létező pluszkilóim takarodjanak el a hasamról. Ezt most halál komolyan mondom, a magasságomhoz képest teljesen normális a testsúlyom, mégis, valamiért minden fölösleges deka a hasamon időzik, ami eléggé zavaró :D

47. Mi a célod a blogoddal? Mekkora olvasottságnál éreznéd azt, hogy ennél már nem szeretnél többet?
Előbb megválaszolnám a második kérdést: tudom, hogy mindenki ezt válaszolja, de nincs olyan szám, amit kitűztem volna a blogom elé, mert elsősorban magamnak blogolok, és itt jön az első kérdés: amikor elindítottam a blogot, az azért történt, mert ki akartam írni magamból a gondolataimat, és tetszik a tudat, hogy ezt emberek olvassák, mindezt úgy, hogy nem ismernek engem, így aztán Poszátaként mondok, amit akarok, míg a való életben, XY-ként csendben kell maradnom, mert bármennyire is szólásszabadság meg XXI. század, azért a családomban is előfordul, hogy ha vitatkozni támad kedvem egy témában, rögtön le vagyok hurrogva, mert nálunk nem lehet vitatkozni. Itt legalább azt írok, amit akarok, és sokszor okoz hatalmas megkönnyebbülést a tény, hogy valamit leírhattam, amit aztán Ti elolvashattok :)

50. Ha választhatnál, mennyi idős lennél most? Miért?
A héten találtam ki a következő (elég fura) elméletet: milyen király lenne, ha most így, hogy 19 évesen nagy nehezen eldöntöttem, hogy mit is kezdek az életemmel, visszamehetnék valahová első osztály környékére. Nyilván egy elsős értelmi szintjén lennék, viszont valamennyit megtarthatnék az emlékeimből és terveimből, és így tudnék teljesen arra fókuszálni, amivel foglalkozni szeretnék. Ez azoknak is tök hasznos lenne, akik úgy érzik, valahol elrontották a dolgokat. Kaphatnánk egyfajta második esélyt.
De egyébként ettől a kicsit off-topictól eltekintve is szívesen lennék újra kisgyerek. Egyrészt sok mindent máshogy csinálnék, másrészt... a kisgyerekeket látva annyira szeretnék újra olyan gondtalan lenni! Amikor még az volt a legnagyobb bajom, hogy mondjuk olyan főzelék van ebédre, amit nem szeretek.
Idősebb viszont semmiképp sem lennék. Egyrészt így is épp eléggé félek a felnőttléttől (ami azért vicces, mert papíron nagykorú vagyok), másrészt meg úgyis jön az magától. Nem siettetném, ha nem muszáj, inkább kiélvezném minden percét például az utolsó itthon töltött évemnek.

51. Mi tesz egy barátságot igazzá?
Hogy bármit elmondhattok a másiknak, mert tudjátok, hogy megbízhattok egymásban, ha pedig valamit mégsem akarsz elárulni, megérti. Hogy bármiről lehet a másikkal beszélgetni. Hogy mindig számíthatsz rá, ha bajban vagy, vagy ha támaszra van szükséged. Hogy segítetek egymásnak, ha a másik elveszettnek érzi magát. Megvigasztal, ha szomorú vagy. Nincs olyan vele, hogy kínos csend, inkább az a jóféle csend. Vannak poénok, amiket csak ti értetek. A legfurább dolgaidról beszélhetsz előtte, mert érti, hogy miről beszélsz. Meghallgatod a legfurább dolgait, mert megérted, miről beszél. Kölcsönösen támogatjátok egymást. Képes vagy hajnalok hajnalán két termosznyi forró vízzel suliba menni, ha netán úgy dönt, hogy ő médián teát fog főzni. Huppsz, vagy ilyen csak nálunk van...? Nem baj, ha már itt tartunk: együtt futjátok le kilenc perc alatt a mekitől a suliig való távot. Olyan dolgokba rángat bele, amikbe magadtól nem mennél bele, de utólag megbánnád, ha nem így lenne. Lehet nevetni vele a kínos dolgokon is, mert nem sértődtök meg. Bármeddig képesek vagytok együtt lógni, egy hosszú közös nap után is lóghattok estig a videocseten, mert nem érzitek, hogy elegetek lenne egymásból. Gáz közös képekkel van tele mindegyikőtök telefonja. Nem bánod, ha egész nap téged fotózgatnak, mert a Snapchaten frissültek a gáz filterek és mindet rajtad szándékozzák kipróbálni. Ha késő este nem válaszolsz, képesek a húgodon keresztül felkelteni, "mert fontos". A húgod telefonja is a rólad készült gáz képekkel van tele, mert az összeset elküldik neki. A legszigorúbb tanárok órája alatt hozzák rád a röhögőgörcsöt, de nem tudod hibáztatni őket.
És, bármennyire is kritizálom a Szent Johanna Gimit, az egyik kedvenc gondolatom a barátságról innen származik:

"- A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak? - kérdeztem sértődötten, jelezve, hogy egyáltalán nem tetszik, amit hallok.

- Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz. - tárta szét a karját, majd folytatta az olvasást."

54. Ha létezne Dumbledore Merengője, te hogyan használnád? Gyakran belemerülnél? Mit néznél legszívesebben vissza?
Nem hiszem, hogy gyakran használnám. Amikor elsőre elolvastam a kérdést, egyértelműen azt válaszoltam volna, hogy persze, hogy használnám, rendszeresen néznék vissza régi szép emlékeket, vagy keresném meg, hogy hol ronthattam el dolgokat... De azt hiszem, az emlékek attól jók, hogy a fejedben élnek, és hát az idő meg is szépíti őket. Ha csak úgy visszacsöppenhetnék az emlékeimbe, nem lenne ugyanolyan, mint így, hogy visszagondolok egy-két dologra. Na, értitek, nem?

57. Ha kivehetnél öt tantárgyat, de másik ötöt kellene megnevezned, amit a helyükre beillesztenél, mit cserélnél, és mire? (Pl.: kémia helyett KRESZ-t stb.)
Tina oktatási reformjait először is javaslom mindenkinek sok szeretettel az ő alternatív érettségi-bejegyzésének 57-es pontjában. Sok-sok piros pont neki érte!!!

Azért egy-két szót én is szólnék a témában (most anélkül, hogy visszaolvasnám az ő írását, tehát ha egyezés van, akkor az most véletlenül történik).
Mindenképpen azzal kezdeném, hogy ki nem vennék tantárgyakat, hanem fakultatívvá tenném őket, valahogy úgy, mint a faktokat. Tehát például nem kéne kémiát, fizikát tanulnunk, csak annak, akinek kell. Esetleg egy évig mondjuk tanulhatná őket mindenki heti 1-2 órában, de csak természettudományok néven, hogy ne legyen négyfelé bontva, hogy az alapműveltséghez meg az életben maradáshoz szükséges dolgokat elsajátíthassa, meg eldönthesse, hogy akarja-e ő ezt tanulni. Ezzel eleve nagyon sok időt spórolhatnánk, illetve hát a jegyeim se ingadoztak volna olyan elegánsan 9-10.-ben.
A rajztanárommal pont a héten beszéltünk arról, hogy az irodalmat, a történelmet és a művészeteket is vagy össze kéne vonni, vagy legalább összehangolni. A három ugyanis nagyon sok helyen egyezik, de mivel teljesen más ütemben haladunk (irodalomból heti négy órám van, töriből három, művtöriből meg csak egy), nagyon ritkán fordul elő, hogy átfedés van a tárgyak között. Pedig sokkalta egyszerűbb lenne egy ilyen komplex tárgyból mondjuk heti 4-5 óra, ahol minden korszakot kiveséznénk annak történelmi eseményeivel, művészeti alkotásaival, verseivel, prózáival, zenéjével együtt. Majd ha én leszek az oktatásügyi miniszter, kérvényezem. Vicc volt, elég hosszú már a terveim listája a jövőre, de ez eddig nem szerepelt rajta.
Matekot is csak olyan mennyiségben tanulnánk, ami még normális, aztán lehet faktra menni az olyan kettyós embereknek, mint én, akiket érdekel a kombinatorika, szívesen deriválnak és megvan a képességük a térbeli Pitagorasz-tétel gyakorlati használatára.
A nyelvoktatásra fektetnék nagyobb hangsúlyt, ahol viszont nem a nyelvtanról szólna minden, ahogy az a magyar oktatásban történik, mert a külföldi meg fogja érteni, hogy mit mondasz, akkor is, ha helytelenül mondod, de ha nem elég tág a szókincsed, az rosszabb. Ha neked egy külföldi azt mondja, hogy én beszél kicsi magyar, akkor érted, hogy mit akar mondani, nem? Szerintem ők is hasonlóan vannak ezzel. Ezen kívül jó lenne, ha többféle nyelvet lehetne a suliban tanulni. Nálunk az össz választék az angol, a német és a francia, ebből a harmadik a négy évfolyamos osztályokban (tehát a mienkben) nem is opció. Tehát ha az első nyelvem angol, akkor nem volt más választásom, mint a német, amire így meg rá vagyok kényszerítve, és nem érdekel, és nem megy. Abba is hagyom, ha elmentem egyetemre, és ha kelleni fog még egy nyelvvizsga, előbb megyek el nyelvsuliba spanyolt tanulni a nulláról, mint hogy nekiálljak feleleveníteni a nem létező némettudásomat.
A tesiórák is megváltozhatnának (bár én erre nem nagyon panaszkodhatok), de ezt viszont tényleg érdemes Tinánál elolvasni :D
Amiket viszont jó lenne tanulni: a kérdésben említett KRESZ-oktatás például kifejezetten hasznos lenne, így azok is tanulhatnának KRESZ-t, akik nem terveznek, vagy nem csinálnak jogsit (ld. én, bár így is több dolgot tudok a KRESZ-ről, mint a húgom, aki pedig nyáron tervezi elkezdeni). Ezen kívül lehetne egy ilyen "életre nevelő" óra is. Nálunk egyébként van ilyen, és egyébként nagyon szeretem, mert állati hasznos. Tanulunk az adózásról, ügyintézésről az okmányirodában, meg ilyen "felnőtt" dolgokról, ha pedig épp nincs téma, akkor rövid ismeretterjesztő filmeket nézünk. Ezt minden suliban kötelezővé tenném, és nálunk sem csak 12.-ben, hanem minden évfolyamnak a maga szintjén.
Szentelhetnénk időt a környezetvédelemnek is, bár ez azért nagyrészt földrajzórán megtörténik.
Amennyire elnézem, ezzel a módosított órarenddel kb 25-30 óránk lenne egy héten, ami napi 5-6 órát jelentene. Ez valljuk be, kifejezetten kellemes órarend lenne, ha azt nézzük, hogy pl a mi sulinkban 9.-től kezdve minden egyes nap legalább 7 órája van minden osztálynak. Jó, nekem idénre, mivel kiestek a természettudományos tárgyak, már összesítve csak 31 órám van hetente, de ha ennyivel legalább lecsökkenne az óraszám, lehet, hogy nem lenne olyan megterhelő az iskola. Na jó, itt befogom. :D

60. Ha eltűnne a legjobb barátod/barátnőd, hol keresnéd elsőként? Tegyük fel, hogy még nem terjedt el az internet, a telefonja pedig ki van kapcsolva.
Három olyan ember van az életemben, aki a legjobb barát szerepét tölti be, és mindegyiküket másért szeretem, így nem fogok közülük most egyet választani, hanem mindhármukra megválaszolnám a kérdést.
Frufrut szinte száz százalék, hogy valahol Kukutyim lepukkantabb környékén keresném. (OFF TOPIC. Múltkor teljesen kiborultam, egy matekpélda kapcsán döbbentem rá, hogy két és fél éve írom ezt a blogot, és ezt a várost nem Kukutyimnak, hanem Kukutyinnak hívják. Hát baszki szerintem vagy két percig nem tértem magamhoz, de most már kukutyimi lakos maradok XD) Valamelyik játszótéren biztos rátalálnék.
Bambit biztosan a suliban keresném, ha nem tudnám elérni, mert a délutánjai nagy részét bent tölti a különórái miatt.
Pét pedig nem állnék neki keresni, mert esélytelen, hogy rátaláljak. Ő még így elterjedt internettel és mindig feltöltött telefonnal is képes teljesen felszívódni úgy, hogy hárman próbáljuk elérni és egyikünknek sem sikerül :D

A VIZSGA VÉGE

Nem tudom, hány hét küzdelem után, büszkén jelenthetem be, hogy teljesítettem az alternatív érettségit :D Komolyan, már hónapok óta dolgoztam rajta. A napokban azt álmodtam, hogy Tina rám írt, hogy most már igazán posztolhatnám az egyébként már vagy egy hete befejezett bejegyzést, amire azt válaszoltam neki, hogy hétvégén meglesz. Hát, így váljon valóra minden álmom: most büszkén posztolom a teljesítésemet.

És hogy ki az én kihívottam? Úgy döntöttem, "megajándékozom" ezzel a kis kihívással egy szintén idén érettségiző bloggerinát, Süntüskét, a Süntüske blog íróját. Nagyon szeretem a blogját, nagyon igényes írásai vannak, remélem, elfogadja a kihívást :)

A kérdések listája és a szabályzat itt elérhető.

Nektek pedig nagyon köszönöm a figyelmet, remélem, tetszett ez a bejegyzés, én nagyon élveztem a megírását (még ha sokáig tartott is). Továbbra sem ígérek semmit a bloggal és a bejegyzések gyakoriságának megváltoztatásával kapcsolatban (maga a blog kinézete is most kicsit basic-re váltott, mert egyszerűen a suli mellett egyáltalán nincs időm egyedi fejlécet gyártani, szóval nyugi, ez most csak ilyen átmeneti). Elkezdődött az utolsó félévem a kukutyimi Híres Ember Neve gimiben - pontosabban az utolsó három hónapom, így a hétköznapjaim elég sűrűek, hétvégén pedig sokszor inkább csak fekszem és bámulok a semmibe, minthogy blogoljak. Azért az érettségiig még tervezek egy-két dologgal jelentkezni, úgyhogy ne aggódjatok, aztán ha végre túl vagyok rajta, szabadabb leszek, mint valaha :)

Hamarosan találkozunk, addig is

legyetek jók!