Sziasztok! Tegnap az volt a tervem, hogy majd ma megírom a nagyon különleges bejegyzést. Aha, hát ez csúszik. Holnap remélhetőleg tökfaragás lesz (amikor majd belefér az időmbe, legrosszabb esetben hajnalban megírom), szóval legkésőbb holnapután érkezik a számomra különleges bejegyzés. Ma éppen ideges vagyok. Idegességem kiváltó oka a Mélyen Tisztelt Magyar Egészségügy. Az történt ugyanis, hogy ma el kellett mennünk A Kórházba (ez most nem azért lesz nagybetűs főnév, mert túl sok németet tanultam a szünetben fujj , hanem, mert nem osztom meg, hogy éppen melyik kórház, szóval ez lesz A Kórház) egy szimpla vizitre. Anyu dolgozik, szóval lebeszéltük, hogy mikor és hol szed minket össze kocsival, és együtt megyünk oda. Nem kellett sokat várnunk, mert protekciónk van, ugyanis a meg-nem-tudnám-mondani-melyik-rokonunk pont az adott osztályon dolgozik, mint főnővér, így el tudta intézni, hogy most, októberben el tudjunk még menni, mert amúgy az időpontunk *pillantás az emlé

Sziasztok! Na, milyen szép napra virradtunk! A nap süt, a szél fúj, nem kell suliba menni, van itthon finom müzli, nem kell suliba menni, holnap Halloween és ráadásul nem kell suliba menni!!! Szuper! :D A mai napon egy Halloween-i Book Tag-et hoztam nektek, amit a neten találtam egy külföldi blogger blogján. Az eredeti bejegyzést megnézhetitek  ide kattintva . Egy kicsit rákattantam a tagekre, és ez elgondolkodtatott. Szerintem azért tetszik ez a dolog nagyon a bloggereknek és youtubereknek, mert ez kicsit olyan, mintha meginterjúvolnának minket, és lássuk be, könnyebb és murisabb dolog kérdésekre válaszolgatni, mint kérdéseket kitalálni. Szerintem legalábbis. Na, szerintem vágjunk bele ebbe a kis Halloween-i témába :) 1.) Kedvenc ijesztő könyv Nem igazán szoktam horrort olvasni, de azért olvastam már para könyveket. A legijesztőbb talán Sherry Gammon könyve, a Port Fare -trilógia első része, a Szerethetetlen volt. Ezt még J barátnőmtől kaptam kölcsön, elég régen, már ne

Tiszta Jubileum van, a héten minden nap volt bejegyzés Sziasztok! Most, hogy majdnem az egész délutánomat a sarokba kuckózva töltöttem, hogy ma este megírhassam ezt az értékelést, itt ülök a gép előtt teljesen leszívott de közben kattogó aggyal a kis karácsonyi aromás teácskámmal, mellettem egy 360 oldalas könyvvel, és bámulok magam elé. Ezt valahogy meg kell emésztenem. Annyi minden van bennem, hogy lehet, hogy ez csak holnap fog felkerülni. Ha így lenne, akkor az előbbi mondataim értelmüket vesztik. Mindegy is :D Kezdjünk bele! Egy ​lányról, aki sztriptízbárból és benzinkútról kerül fényűző villába és menő gimibe jut, miközben igyekszik hű lenni önmagához. Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad. Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki ki

Sziasztok! Tudom, tudom, azt mondtam, legközelebb könyvértékeléssel jövök, de... de olyan borzalmasan érzem magam, hogy muszáj kitálalnom mindent itt, hátha attól könnyebb lesz. Nem normális, ami történt velem, és szerintem én sem vagyok az. Úgy kezdődött a dolog, hogy valamelyik nap rátaláltam egy zónára Molyon, Levelezőtárs kerestetik! -néven. Nagyon megtetszett. Az a helyzet, hogy nekem volt egy levelezőtársam. Még 11 évesen kezdtünk el e-mailezni, illetve hagyományos, postai úton levelezni, a lovaknak köszönhetően találtunk egymásra. Minden problémán átlendítettük egymást és segítettünk egymásnak. Aztán tavaly nyáron megszűnt kíváncsinak lenni rám. Volt néhány rövidke beszélgetésünk zárásként, de azokat is én kezdeményeztem. Végül teljesen megszűnt a barátságunk, és bevallom, kegyetlenül hiányzik. Tudom jól, hogy volt rajtam kívül még egy levelezőtársa, akivel sokkal többet beszélt, mint velem, féltékeny is voltam, persze. Télen találtam magamnak még egy jó barátnőt kü

Sziasztok! Úgy döntöttem, mégse folytatom ezt az öt dolog-ügyet, mégpedig azért, mert tényleg elég monoton lenne, ha minden nap kitennék öt újabb dolgot, ami szebbé tette a napot. Ma éppen olyanom van, hogy kisregényt tudnék írni, hogy miért jó ez a nap, de inkább megtartanám magamnak ezúttal :) Amiről ma beszélni fogok - ahogy a címben láthatjátok -, azok az érzelmi töltetű képek. A bejegyzés teljesen a saját véleményemet fogja adni, nem tervezek semmilyen forrást felhasználni, egyszerűen kiadnám a gondolataimat. A rajzolás, a zene, bármilyen művészeti dolog egyfajta kifejezőeszköz, amivel hangsúlyt adhatunk a saját érzéseinknek és kiadhatjuk magunkból azt, amit gondolunk. Bevallom, holott ezt nyilvánvalónak tartottam, én a rajzolást soha nem használtam önkifejezésre. Ez részben annak tudható be, hogy mindig képek után rajzolok, és elég ritkán megyek a saját fejem után. Sajnos a fejemben élő képeket nagyon nehezemre esik megörökítenem, pedig sokszor vannak szerintem rem

Sziasztok! Gyors mai öt dolog, mert leckét kell írnom :)) 1. Ismét rájöttem, hogy szerelmes vagyok <3 2. Egész elviselhető órák voltak a maiak. 3. Nem írtunk bioszból :D 4. Most néztük meg az egyik kedvenc filmemet. 5. Elkezdtem olvasni a Papír hercegnőt, és nagyon tetszik :3 Mint azt láthatjátok, kissé megújítottam a blog kinézetét, remélem, tetszik nektek így is, nekem bejött az előző is, de ez sem olyan rossz. Írjátok meg a véleményeteket, ha van. Igyekszem rendszeresen tartani ezt az öt dolgos történetet, majd meglátjuk, mennyire jön össze, mert lehet, hogy túl monoton lesz tőle a blog, szóval lehet, hogy elvetem végül :P Nektek mi a véleményetek róla? Legyen nagyon szép napotok, holnap remélhetőleg jövök, addig is legyetek jók! FMBxxx

Sziasztok! Mára mindenképp terveztem valami rendes bejegyzést, és találtam egy Book Tag-et Molyon, ami nagyon megtetszett, és egyből tudtam, hogy ez kell nekem mára. Az ötletadó blogbejegyzést megnézhetitek  ide  kattintva. Mielőtt belevágnánk, kezdeném a mai 5 dolgommal. A későbbiekben már lehet, hogy a bejegyzések végére írom, de most még tuti elfelejteném, szóval jobb a békesség :) Szóval, mitől is lesz/van jó napom? 1. Végre befejeztem az irodalomházit. 2. Holnap egész laza napom lesz (ha nem számítjuk, hogy lesz irodalom xd) 3. Délután meglátogatjuk régen látott unokatestvéreinket. 4. Esik az eső - imádom az illatát ^^ 5. Életem első Book Tag-ét csinálom, és nagyon izgulok :3 Na, akkor bele is kezdenék, remélem, élvezni fogjátok és tudok nektek klassz infókkal szolgálni (egyébként ezt a Book Tag-et október 23. alkalmából készítem - ÉÉÉÉÉLJEN A HAAAAZA). Melyik országról fogsz beszélni? Természetesen Magyarországról. Hogy az ötletadó blogger bejeg

Sziasztok! Mielőtt bármibe belevágnék a mai bejegyzést illetően, szeretnék valamit bevezetni ide a blogra :) Az ugyanis a helyzet, hogy habár már több mint 2 hónapos az oldal, nincs semmi, ami rendszeres lenne, ami miatt minden nap megnyitnám a Bloggert, ha azt nem tekintjük, hogy lecsekkolom a kattintások számát, ami valljuk be, ha négy napja nem volt bejegyzés, többnyire a nulla közelében mozog . Ezért aztán úgy döntöttem, bevezetek egy rendszert, hogy minden nap legyen valami bejegyzés. Ez lesz az öt dolog, amiért jó napom van . Címkék között #5dolog néven fogjátok megtalálni. Ha van aznap bejegyzés, akkor automatikusan hozzákapcsolom, ha nincs, akkor csak simán feltöltöm, így minden nap lesz poszt. Elsőre nem voltam biztos benne, hogy meg tudnám csinálni, de belegondolva, hogy már 22. napja csinálom az Inktobert, még akkor is, amikor nulla kedvem van hozzá, úgy voltam vele, hogy napi öt dolog azért belefér, és erre bátorítalak titeket is. Már nem arra, hogy nyissatok blogot, ah

Sziasztok! Kegyetlen egy nap volt ez a mai. Pontosabban kegyetlen egy délután. Olyan jól indult minden... Jól sikerült a matekdolgozatom, a törire ötöst kaptam, ráadásul a rajztanár közölte velem, hogy az én képeim inspirálták őt abban, hogy mi is legyen a rajzházi. Annyira boldog voltam, erre hazajövök, és így...  fucked up . A húgom szokásosan hozzám sem szól. Csak a gépet vagy a telefonját nyomja egész nap. Ha beszélgetni próbálunk vele, gyorsan leráz, ha meg meghívjuk a vacsoraasztalhoz, hogy ha nem is eszik, jöjjön ki, hülyének néz minket, hogy mi a f@szt akarunk mi tőle. Idén kezdett az én gimimben, és őszintén megmondom, a tököm kivan már tőle. Imádtam ezt a sulit, és most is imádom, erre ő idejön, és szétfikáz mindent. Ez a tanár rosszul tanít, ez a tanár irritál, ezt rühelli, ez túl gyors, ez túl lassú. A matekórák nem jók, ofő unalmasan magyaráz, ezen a tanáron jókat szoktak röhögni, a suli túl nagy, az egyik srác úgy néz rá, mint aki meg akarja ölni, a másik úgy, m

Sziasztok! Körülbelül szeptember vége óta meg akarom írni ezt a bejegyzést, és tekintve, hogy már több mint a fél október eltelt, eléggé későn sikerült. Az a baj, hogy leginkább hétvégénként van időm és energiám leülni blogolni, bár ezen a héten már eljutottam a telibe-szarok-minden-dolgozatot-és-felelést-lesz-ami-lesz -fázisba, ugyanis elegem van a folyamatos stresszből, ami minden délutánomra rányomja a bélyegét. Valahogy úgy néz ki mindez, hogy... 1. fázis: hazaesek a suliból fél háromkor (keddenként negyed négykor, csütörtökön háromnegyed négykor), megkajálok, majd engedek magamnak egy kis pihenőt. 2. fázis: leckeírás 3. fázis: járjunk körbe, hogy miből írunk/felelünk holnap és ahhoz mérten tanulás 4. fázis: nekiállok rajzolni, majd pánikolni, hogy tuti elfelejtek valamire készülni, ezért hagyom az egész rajzolást és átnézem még háromszor a tananyagot. 5. fázis: este kilenckor realizálom, hogy nem csináltam meg a mai Inktobert. Miután már lassan két hete ism