Sziasztok, Törpeharcsák és Uborkák! Ná já, az elmúlt hónapban úgy egyáltalán nem vittem túlzásba a blogolást. Mondhatni, majdhogynem elfelejtettem a Blogger fiókom jelszavát. Shame on me. Alkotói válságban voltam, de úgy istenigazából. Semmi kedvem nem volt leülni blogot írni, ötletem se nagyon volt, hogy egyáltalán miről kéne írnom, mert nem olvastam semmi világrengető könyvet, amit aztán itt kéne kielemeznem, nem készítettem új, említésre és tutorialra méltó rajzokat, tageket töltögetni nem akartam, mert... mert hát nem, és még csak fergetegesen vicces vagy kínos dolgok sem történtek velem, amik aztán hú de inspirálóak lettek volna. Mondhatni, kicsit kiégtem. Viszont állati sok időm volt gondolkodni az elmúlt hónapban, és több dolgon is elagyaltam. Mostanában eléggé üldözési mániás lettem, ami nagyon para. Folyamatosan attól félek, hogy valaki engem figyel, követ, vagy hasonló, illetve, hogy esetleg lenyomozzák a telefonomat, plusz a szokásos parám is megmaradt: valamiért