Sziasztok! Igen, már megint itt vagyok. Sőt, ismét eltelt egy hónap 2018-ból, ami egy újabb havi összegzést jelent. De mivel pont így hónap végén már mindenki húsvét-lázban ég, már egy hete azt terveztem, hogy mit fogok nektek készíteni húsvétra. Szóval először is alkotunk valamit, aztán bemutatom, hogy mit olvastam márciusban. Azt már előre beharangozom, hogy rohadtul nem sikerült egyik márciusra kitűzött célomat sem teljesíteni. Ez az én saram, tudom... Szóval, lévén, húsvét van, nyilván tojást fogunk festeni, de nem akármilyent! A tavalyi évben egy Starry Night-os tojást festettem: Jelenleg ott tartunk, hogy ruházkodásunk, használati tárgyaink, dekorációink és úgy általában a világunk körében hódít a galaxis-mintázat. Én már annyira nem vagyok oda-vissza tőle, mint eleinte, de el kell ismernem, hogy a variációk végtelenek - mint a galaxis, trololo - és még én is ki tudom benne élni a nem létező kreativitásomat. Így aztán úgy döntöttem, ha már van galaxisos póló, gala

Sziasztok! Ma ismét egy Book Tag-et fogok kitölteni, ami nem más, mint a High Fantasy Book Tag. Ez a második olyan tag, amit nem azért csinálok, mert kedvem szottyant hozzá, és más blogján találtam, hanem mert kihívtak rá. Ezúttal Tina hívott ki a Lapok közé rejtőzve  blogról, az ő bejegyzését  ide  kattintva érhetitek el. Mielőtt belevágnék, pár dolgot meg szeretnék említeni. Az első az, hogy nem olvastam végig Tina bejegyzését sorry, amint ezt megírtam, pótlom :) , csak épphogy belelestem a válaszaiba, hogy mire számítsak. Ennek nagyon egyszerű oka van: azt vettem észre magamon az ilyen tagek kitöltésénél, hogy simán befolyásol a kérdések megválaszolásában mások válasza. Ezért aztán igyekeztem minél felületesebben elolvasni a bejegyzést, azt azért kiszúrtam, hogy megemlítette a Szent Johanna Gimiről írt agymenésemet , de majd ha ezt megírtam, elolvasom úgy igazából :D Update: nem működött az időzítő :(( A másik dolog, amit megemlítek, hogy ha minden igaz, ez a bejegyzés majd

Sziasztok! Nagyon-nagyon régen nem volt már könyvkritika a blogon, viszont az elmúlt napokban volt szerencsém egy nagyon sokak által nagyra értékelt könyvsorozat első kötetéhez, ami nem más, mint Sarah J. Maas Üvegtrón ja. Éééés, mivel most, a bejegyzés megírásának kezdetekor gyakorlatilag az egész családom lelépett Nem Mondom Meg Melyik Nagyon Ismert Zenekar koncertjére, úgy döntöttem, miért is ne kezdhetném el összehozni az Üvegtrón  kritikám alapjait, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle. Széljegyzet: magam is kedvelem a Nem Mondom Meg Melyik Nagyon Ismert Zenekart, egyszerűen nem az én műfajom a koncertre járás, és ha már pénzt adok ki az ilyesfajta szórakozásért, akkor inkább olyan előadó fellépésére megyek, amelynek tényleg hatalmas rajongója vagyok. Megjegyzem, a Szigetre sem fogok menni az Arctic Monkeys koncertre, holott imádom őket, de egyedül nem mehetek sehová - pláne nem fesztiválra. Ezt csak azért írtam ki, hogy nehogy megrohanjatok, amiért kihagyom Nem Mondom Meg Me

Sziasztok! A legutóbbi bejegyzésemben egy kis sztorit osztottam meg veletek arról, hogy hogy csuktam be portaszolgálatom idején a suli kapuját a büfés csávó orra előtt. (Olvasd el itt , ha még nem tetted.) Sokan megnéztétek, látszólag el is nyerte a tetszéseteket. De azt kell hogy mondjam, hogy a fent említett eset még csak rajta sincs életem 10 legkínosabb/viccesebb helyzetének listáján. Úgy döntöttem, ma ezeket szedem nektek egy csokorba, hogy nevethessetek egyet és esetleg magatokra ismerjetek egy-egy szituációban :) A leggyengébbtől megyek életem legcikibb helyzetéig. Jó szórakozást hozzá! Ha téged pont nem érdekelnek a kalandjaim, a tanulságért görgess a bejegyzés aljára. #10 Mindenki szokott félreérthető dolgokat mondani, akár akarva, akár akaratlanul. Szerintem ebben az esetben az volt a legkínosabb, hogy Messengeren történt, és én akarva mondtam félreérthető dolgot, ám a beszélgetőpartnerem nem vette az adást, ennek következtében ő nem vágta, hogy én miről besz

Sziasztok! Még januárban történt velem a nemes esemény, amiről ma beszélni fogok, de úgy gondolom, mostanra dolgoztam fel annyira, hogy beszélni tudjak róla. El ne higgyétek, csak unatkozom és gondoltam elmesélem.  Bele is vágnék, elvégre nagggyon rég volt sztorizgatós bejegyzés, és jelenleg nem is nagyon van anyagom más témájú irkáláshoz. Igen, ezt a felettébb festői képet én magam szerkesztettem a netről összeszedett képekből :) Szóval a jelenséget, amiről szó lesz, szerintem sokaknak nem kell bemutatnom: iskolai portaszolgálat. Akinél esetleg még sincs ilyen, azoknak gyorsan összefoglalnám: arról van szó, hogy az iskolában minden nap van egy szerencsés diák, aki egész nap a portán csicskul tanárnak-diáknak-portásnak-büfésnek, cserébe ezért ellóghatja azt a 7-8-9 órát, amit az aznapi órarendje tartalmaz és a hiányzása igazolt. Ugye, milyen jól hangzik? HÁT NEM AZ. A portásnak alapvetően az a feladata, hogy egész nap ül egy nagyjából két négyzetméteres helyiségben össze