Sziasztok, lelkes Törpeharcsák és idetévedt Uborkák! Már csak KÉT nap Szentestéig, juhéé! Én már nagyon-nagyon várom, imádom az ünnepeket, amikor összegyűl a család és ajándékozunk és Reszkessetek, betörők!- et nézünk orrvérzésig, és mindent, de mindent megzabálunk. Idén nagyon igyekeztem kitenni magamért az ajándékok terén (mostanában átmentem kicsit diszlexiásba, létezik ilyen kifejezés, hogy kitenni magadért ? Kicsit elbizonytalanodtam. Múltkor angolon is, felszólított a tanárnő és nem tudtam, hogy kell kimondani a szavakat, amik azt a mondatot alkották, amit fel kellett volna olvasnom. Nagyon fárasztó ez a tanév.) Update: megnéztem, létezik a kitenni magadért  kifejezés. Ömm, hol is tartottam? Ja, igen, szóval, ha te netán nem tartozol a profi ajándékozók kategóriájába, vagy csak simán idén a totális káoszban elfelejtettél valakinek ajándékot venni/készíteni, és azon vagy, hogy inkább csak egy csomag mézeskaláccsal leped meg az illetőt, akkor miért is maradnál a hagyom

Sziasztok, Törpeharcsák! Nem fogok ismét hosszas magyarázkodásokba kezdeni azt illetően, hogy miért nincs másfél hónapja semmi történés a blogon, mert ezt mindig újra és újra elmondom. Higgyétek el, sajnálom, és eskü, ha egyszer vége lesz ennek az egész szaros tanévnek, igyekezni fogok több időt fordítani a blogra. A mai napon az igazából tegnapi posztot fogom közzétenni, ugyanis tegnap anyuval ismét ellátogattunk a budapesti adventi vásárba, de sajnos este már nem volt energiám posztolni, így ez most fog következni. Nem is szaporítanám tovább a szót, jó szórakozást! Széljegyzet: a karácsonyi szünetben tervezek legalább egyszer posztolni. Csak mondom ;) Valamikor reggel 7 tájban Arra a megnyugtató tényre ébredtem, hogy szombat van és nem kell suliba mennem, mert nálunk hál' istennek most nem volt szombati tanítás. Tekintve, hogy egy borzalmasan fárasztó heten   hónapon  majdnem befejezett első féléven vagyok túl, minden egyes szombatom egy kiadós pihenéssel indu