Buongiorno a tutti, kedves Törpeharcsák! Mint azt ígértem (nem ígértem, de így fenszibben hangzik) itt is lennék egy extra naplóbejegyzéssel, amit a legutóbbi bejegyzésemhez (ha nem láttad, klikk  ide ) fűznék. Mást most nem is tennék hozzá, nem leszek ma hosszú, ígérem :) Én az angolérettségin Május 28., csütörtök Kedves Naplóm! Oké. Szóval ma volt az érettségi betekintés, és beszarás, hogy mi történt, na de kezdjük szerintem az elején. Körülbelül egy hét telt el az érettségi után, mire kiörültem magam a ténynek, hogy végeztem és ezt az érezést felváltotta a gyomorgörcs, ha arra gondoltam, hogy az alkotásaim előbb-utóbb ki lesznek javítva és előbb-utóbb meg is kell őket néznem. Azóta tiszta idegállapotban voltam, mert hát valljuk be, elég bitangul sikerült. Vagy legalábbis ezt hittem, mindenesetre minden rokonomat felkészítettem a legrosszabbra. Ami amúgy nagyon idegesített, az az volt, hogy vannak azok a rokonaim, akiknek meggyőződése, hogy mivel a Kukutyim Városrészi Ál

Sziasztok! Aminek most Ti szemtanúi lesztek, az egy elég random ötlet volt, de örülök, hogy jött ez a random ötlet. Ugyanis múlt hét csütörtökön, nagy érzelgősségemben a "ballagásom" miatt úgy döntöttem, ebben az egy hétben naplót fogok vezetni a szenvedéseimről a blogon. És pontosan ezt is tettem, úgyhogy az elkövetkezendőkben tanúi lehettek egy rendhagyó érettségi hetének egy érettségiző szemszögéből. Április 30., csütörtök Kedves Naplóm! Hát, ez is megtörtént, eljött a gimnáziumi ballagásom napja. A ballagásé, amit mindig annyira, de annyira vártam, aztán soha nem következett el ténylegesen. Kilencedikben szakadó esőben búcsúztunk el az akkori végzős diákoktól, akik annyira, de annyira felnőttnek tűntek! Csak bámultam őket, hiába, hogy csak 3-4 évvel voltak idősebbek nálam, mégis úgy éreztem, ők már tudják, mi az élet, keresztülmentek egy-két dolgon, keringőztek a szalagavatón, most pedig le kell érettségizniük. Fogalmam sem volt, hogy az akkor végtelennek tűnő t