Szevasztok, Törpeharcsák! Nem is tudom, hol kezdjem. Ez a bejegyzés már hetek óta félkészen van itt piszkozatként a Bloggerben, de még nem jutottam el vele a közzétételig. Viszont a kialakult helyzetben úgy éreztem, valamit muszáj írnom itt a blogon, így szeretném egybekötni a kellemetlent a hasznossal, úgyhogy most itt vagyok. Szóval mi is történt? Alig 12 órával vagyok a Miniszterel Nökúr bejelentése után, és őszintén szólva fogalmam sincs, mit kezdjek az életemmel. Nem tudom, ki hogy van vele, diáktársaim, de azt hiszem a kialakult helyzet a 11. évfolyamig mindenkinek kedvez. Csak hogy én továbbra is a 12. évfolyam diákja vagyok, és 7 kicseszett héttel az érettségi előtt bezárták a sulit. Ami azt jelenti, hogy önállóan (vagyis távoktatásban) kéne most felkészülnöm eddigi életem legnagyobb megmérettetésére. Ami azt illeti, tegnap este a Miniszterel Nökúr beszédét várva nem nagyon tudtam, mit is várok. Jelentse be, hogy továbbra is suliba kell mennünk, miközben franc tudja, hánya