Hola-hola, lelkes Törpeharcsák! Szóval az van, hogy ma történelmet írok. Mármint komolyan. Kitöltök egy töriérettségit, na. Az elmúlt hetekben az átlagosnál sokkal de sokkal több időm volt gondolkodni, amiből általában nem szoktak jó dolgok kisülni. Viszont egyre többször jut eszembe, hogy mit fogok kezdeni, ha vége ennek az egész érettséginek, ami valljuk be, így, hogy nem kell szóbelizünk, konkrétan egy hét alatt meglesz. Még elég sok mindent kell addig csinálnom, meg valahogy át is kell verekednem magam itt a dolgokon. A magyart illetően most nagyon elbíztam magam, ugyanis a napokban írtam egy igen pacek összehasonlító műelemzést, amire én fúdekicseszett büszke voltam, de hát persze félve küldtem el a tanárnőnek, mert a múltkori érvelésemet meg a novellaelemzésemet is szanaszét fikázta. Erre este látom ám, hogy visszaírt, és lényegében csak két apróságot említett, amit rosszul írtam, de egyébként azt mondta, hogy jó lett. HÁT EGY KICSESZETT IRODALMÁRBÖLCSÉSZ SZAKEMBER KIR

Szétjónagyot kiáltok minden lelkes Törpeharcsának és Uborkának! Naaaaaaaa, hogy telik a tavaszi szünet? Ha-ha-ha.... Nyugi, csak szivatlak titeket, bár amennyi órám nekem meg volt tartva az elmúlt pár hétben, esküszöm, jólesik a pihenés. Most már csak várom végre a kormányrendeletet, hogy a Miniszterel Nökúr végre bejelentse, hogy NEM KELL SZÓBELI ÉRETTSÉGIT TENNÜNK!!! Na de. Igazából most a társadalomismeret projektemen kéne dolgoznom, vagy írásbelire készülnöm, vagy valami, de eszembe jutott, hogy ezer éve nem írtam semmit a blogra, pedig most azért kicsit több időm van, mint eddig volt. Pláne, ha kimondják végre, hogy nemkellszóbelizni, akkor még ennél is több lesz.  Úgy döntöttem, folytatok egy régebbi sorozatot, ami itt fut a blogon. Nem tudom, ki emlékszik még rá, valamikor másfél évvel ezelőtt belekezdtem abba, hogy kiteregetem itt a gyerekkori naplóim tartalmát, és egyfajta "reakcióbejegyzéseket" csinálok belőlük. Ez a "sorozat" már hat részt megért