"  Sziasztok! Képzeljétek, valamikor régen számomra mindennapos volt a blogírás. De az akkor volt. A legutóbbi nyilvános blogomat már több mint 2 éve lezártam. Akkor most miért kezdtem újra? Jogos a kérdés, engem is érdekel. Írhatnék naplót, hogy kiadjam magamból a dolgaimat, de azért az nem ugyanaz. Tisztázzuk először is, hogy nem egy afféle "történetes" blogra tévedtetek. Azon a korszakomon már túl vagyok. Csak mondom ;) Ez most az én történetem. Ha van kedvetek, tartsatok velem, aztán meglátjuk, mi lesz ebből a blog-dologból. Már ha bárki is olvasni fogja ezt. Ha nem, az se baj, csak úgy csinálom, oksi? Ismerős valakinek ez a pár sor? Na? Sziasztok! Pontosan egy éve, 2017. augusztus 18-án ezekkel a szavakkal nyílt meg a Magamban beszélek -blog. Gondoltam, hatásos kezdés lenne a blogfordulós bejegyzést idézéssel kezdeni, így visszagörgettem az első bejegyzésemre a blogon. Vicces. Az enyémmel együtt 18 megtekintés van azon az íráson. Gondolom,

Sziasztok! Huh, mennyi idő is telt el a legutóbbi bejegyzés óta? 2 hét?! Azoktól, akik esetleg várták a jelentkezésemet, sűrűn bocsánatot kérnék, a többiek meg ne nagyon zavartassák magukat :D Az a helyzet, hogy sokkal sűrűbben alakult számomra az elmúlt időszak a tervezettnél, ugyanis elkezdtünk költözködni. Pontosabban egyelőre csomagolni és a cuccainkat átvinni, valamint festeni (épp tegnap készült el a szobám, imádom a színét! Majd mindenképp szeretnék bejegyzést készíteni róla, ha teljesen elkészül, bútorok meg minden, elvégre ez lesz életem első saját szobája, amin nem kell osztozkodnom, és a fejemben egyszerűen fantasztikusan néz ki ^^). Egyébként a most olvasható bejegyzést már egy ideje megírtam (félig-meddig), de nagyon rövid volt, meg voltak benne utalások olyan jövendőbeli bejegyzésekre, amiket azóta már közzétettem (1 hónapja itt várakozott ez a bejegyzés), így kicsit át kellett írnom + megtoldanom. Na, de vágjunk is bele! Nagyon rég volt már olyan bejegyzés,