Szevasztok, Törpeharcsák és Uborkák! Ha ez most napló lenne, valahogy így kezdeném ezt a mai bejegyzést (egyébként egy Children of Distance-dalból van, majd a jövőben lesz ilyen is). Az a fura, hogy én sem értem, hogy miért vagyok padlón. Csak mert... mostanában úgy összejöttek a dolgok. És a pozitív értelemben. Szóval olyan fura, hogy kicsit nem érzem okésan magamat. Kezdjük a legfontosabbal a mai témaáradatból: MÚLT HÉTEN ÁTLÉPTÜK A 10.000 KATTINTÁST!!!! Srácok, ez zseniális !!!!!!!!!!!!! Elképesztő!!!!!!!4!!!356!!!NÉGY!!!!!7!!! Hogy mondjak pár giccses szót... Amikor lassan másfél éve elindítottam a Magamban beszélek et, halvány lila fogalmam sem volt arról, hogy 1. egyáltalán aktív maradok a Bloggerben (erre 1 éve és 5 hónapja itt vagyok), 2. bárki  is olvasni fogja azokat a gyökérségeket, amiket ide posztolok. Nyilván a 10.000-hez én is hozzátettem ezt-azt, amikor pl. a blog kinézetét változtattam meg és megnéztem élesben, vagy amikor régebbi írásokat olvasgattam viss

Szasztok, Törpeharcsák és Uborkák! Szóval az van, hogy találtam ezt az Évkezdő Book Tag-et, amit nem tudtam kihagyni, hogy ne töltsem ki. Ippe szerda délután írom ezt, amikor éppen ezerrel kéne tanulnom a holnapi töri témazárómra, de egyszerűen nem visz rá a hitem. Már vagy háromnegyed órát ültem fölötte, ami azért az én felfogásomban csúcsteljesítmény - szerencsére elég jó agyam van, többnyire félórás tanulásokból hozom össze a négyes-ötös átlagomat. Szóval igazán nincs okom a panaszra. Meg a tanáraim se köthetnek bele abba, hogy most inkább blogot írok tanulás helyett. 1. Hány könyvet tervezel elolvasni a 2019-es évben? Ezt már említettem az újévi bejegyzésemben. Ugyebár tavaly egy ötvenest vállaltam be, amiből aztán elegánsan 72 lett, mivel 75-re emeltem a tétet. Szóval 2019-et alapból egy 75-ös körrel kezdem, de meglátjuk még, mi lesz belőle, hiszen a 2019/2020-as tanévben már érettségire készülök - bár, ahogy például a mai tanulásomat elnézzük, emiatt annyira nem kell a

Na, szétjónagyot kiáltok minden lelkes Törpeharcsának és idetévedt Uborkának, egyben boldog Új Évet mindenkinek! Éééééés igen, megcsináltam! Január 6-án berobbantam az újévi köszöntésemmel. Nem is én lettem volna. Furán alakult az elmúlt hetem, Törpeharcsák, azt kell, hogy mondjam. Tulajdonképpen 2019 egy tökéletes évnek bizonyult, addig, amíg vissza nem kellett ülnöm az iskolapadba. Valahogy ez a része elég demotiváló volt a dolognak, de most beszélek a dolgokról az elejétől kezdve. A mai bejegyzésnek nem lesz semmi haszna, tehát aki nem akarja a gyökérségeimet olvasgatni, az nyugodtan távozzon mondjuk most. Na, aki még itt van, az dőljön hátra és olvassa végig a bejegyzést. Vagy ne, igazából nekem mindegy. Szóval. 2018 utolsó óráiról beszélnék egy keveset, amelyek elég szarul sikerültek. Próbáltam én a megelőző héten szervezkedni, hogy Frufruval és Malackával szilveszterezhessek, vagy legalábbis összefussunk egy kicsit, de sajnos mindkettejüknek programja volt az estére