Sziasztok! Hihetetlen dolgokat fogok felsorolni: 1. Fél év eltelt 2018-ból, 2. Ez a 6. havi összegzésem, 3. Több, mint 10 hónapos a blog, 4. Közeledünk a 8000 kattintás felé! Ez valami nagyon elképesztő! Amikor újrakezdtem a blogolást, nem gondoltam volna, hogy egyáltalán olvasni fogja valaki, nemhogy azt, hogy kevesebb, mint egy év után (amit szintén nem hittem, hogy meg fog érni a blog) már ennyien járjatok itt! Lehet, hogy ez más bloggereknek kispiskóta, de nekem... fú, nagyon köszönöm nektek <3 Na, most, hogy az egész családom elvonult nézni a Franciaország-Argentína meccset (miután egy kiadós éttermi ebéddel délután fél négykor  köszöntöttük a nyarat nagybátyám tanár, neki csak most kezdődik majd ), neki is állok a június összegzésének. Kicsit féltem tegnap, hogy hogy fogom ma ezt megvalósítani, de szerencsére összejött, hogy legyen időm délután. Szóval lássuk! A könyvborítók forrása a moly.hu, a grafikát pedig egy Jenni Esteka nevű lány készítette, forrás a

Sziasztok! Miután a mai napom néhány apróságtól eltekintve csaknem teljes másolata a tegnapinak, és ráadásul nagyon belejöttem a régi marhaságaim kielemzésébe, úgy döntöttem, folytatom ezt a naplózós dolgot, ezúttal a 2013-as anyaggal. Ez a tegnap megkezdett naplóból mindössze 4 hónapot takar, majd meglátjuk, mennyire jön ki ezeknek a megtárgyalása, és lehet, hogy előkeresem a következő naplót is és nekiállok szemezgetni belőle. Szóval akkor folytatom, ahol abbahagytam, pontosabban kicsit későbbel, mivel december után két hónapig nem került a kezembe a napló. A tegnapi naplós bejegyzés ide kattintva elérhető. Március 14. Ezt az üzit a galériáról írom. Túl vagyunk a műsoron, gyertyát gyújtottam (igen, ugye a tegnapi bejegyzésben is felemlített és már korábban részletesen kitárgyalt szelektív mutizmusom miatt nem kaphattam olyan szerepet műsorokban, ahol beszélni kellett, így aztán mindig valami kisebb feladatot sóztak rám, mint esetünkben a gyertyák meggyújtása a 

Sziasztok! Szerintem mindenki (vagy legalábbis a többség) vezetett naplót kisgyerekkorában. A napokban túrtam fel a szobánkat, mivel hamarosan elköltözünk, így neki kellett állnunk leszelektálni a vackainkat a húgommal. Ekkor akadt kezembe a gyerekkori naplóim doboza. Napló... inkább regényfolyam, amit én vezettem. Bele-beleolvasgattam a naplóbejegyzésekbe és jókat mosolyogtam, hol a kezdetleges fogalmazási készségeimen, ahogyan próbáltam minél hozzám nem illőbb szavakat használni, hol azon, hogy milyen piti problémáim voltak akkoriban. És arra gondoltam, hogy ebből akár csinálhatnék is egy minisorozatot ide a blogra (persze csak ha érdekel benneteket is). Már volt ezelőtt is több naplóm, de a most bemutatottat a 2012/13-as tanévben vezettem, azaz ötödik osztályban. Azért ezt választottam ki, mert az ezt megelőző naplóimban mindössze egy-két soros bejegyzéseim voltak, és olyan érdekfeszítő dolgokról számoltam be, mint hogy elpusztult az aranyhalam, aki összesen kilenc napot tö

Sziasztok! Lassan egy hónap telt el a mi kis erdélyi utunk óta, melyen az osztályommal vettem részt, így mielőtt az apróbb részletek végérvényesen törlődnének a fejemből, úgy döntöttem, hogy ma egy kicsit mesélősre veszem a figurát, és elregélem nektek az ötnapos kirándulás történetét. Szóval dőljetek hátra, mert hosszú lesz! 1. nap, május 24. Úti cél: 🚌 Nagyvárad ➡️ Kolozsvár  ➡️ Torda 🏠 5:30-as tervezett indulással kezdődött a kirándulás, ennek hála kelhettem reggel fél-háromnegyed ötkor. Ez volt gimis pályafutásom első olyan alkalma, amikor kocsival vittek suliba, tudniillik én lakom a legközelebb az iskolához gyalog kb 15 percnyire , így még soha nem vittek autóval. Anyu szerencsére vállalta, hogy reggel kidob, ne kelljen már hajnalhasadtakor egy sporttáskával meg egy teletömött hátizsákkal kivánszorognom odáig. Bambi foglalt nekem helyet ekkor még nem tudtam, mit vállaltam be azzal, hogy melléültem , ahogy előttünk Pének és Színek is, Hópihe pedig mögénk huppant l