Augusztus 18, péntek - Elkezdem :) /001
Sziasztok!
Képzeljétek, valamikor régen számomra mindennapos volt a
blogírás. De az akkor volt. A legutóbbi nyilvános blogomat már több mint 2 éve
lezártam. Akkor most miért kezdtem újra? Jogos a kérdés, engem is érdekel.
Írhatnék naplót, hogy kiadjam magamból a dolgaimat, de azért az nem ugyanaz.
Tisztázzuk először is, hogy nem egy afféle
"történetes" blogra tévedtetek. Azon a korszakomon már túl vagyok.
Csak mondom ;)
Ez most az én történetem. Ha van kedvetek, tartsatok velem,
aztán meglátjuk, mi lesz ebből a blog-dologból. Már ha bárki is olvasni fogja
ezt. Ha nem, az se baj, csak úgy csinálom, oksi?
Mivel is kéne kezdenem... Egy 16 éves lány vagyok, aki olvas
és rajzol egész nap, és teljesen antiszoc. Ezt onnan tudom, hogy egész nyáron
mindössze háromszor történt meg, hogy barátokkal találkoztam, amúgy itthon
ültem végig festéktől maszatosan, az asztalom fölé görnyedve és az aktuális
munkámon dolgoztam.
Azért remélem, valamikor kinövöm ezt, de ha nem, az sem
akkora tragédia, elvégre imádom ezt csinálni, és őszintén szólva, nagyon
nehezen jövök ki az emberekkel. Néha magányosnak érzem magam és akkor jó lenne
szocializálódni, de hát miért is akarnék én találkozni bárkivel, hiszen ha
össze is futunk az utcán, gyorsan elfordulok az ismerősöktől, hogy ne kelljen
velük beszélgetnem :P Amúgy a barátaim sem nagyon kerestek, most tegnap
sikerült kicsit beszélgetnem a B-vel, meg szombaton meg szerdán találkoztam az
U-val, de így kábé ennyi. Jó, a T tavasszal elvesztette az anyukáját, megértem,
hogy elfordul a világtól, de tudunk róla, hogy csak másokkal lóg helyettünk,
meg kifogásokat keres. Én meg nem akarok olyanokkal lógni, akik nem azért
találkoznak velem, mert mindketten akarjuk, csak azért mert én azt szeretném.
Így is mindig nekem kellett mindent megszerveznem, azért is örültem, hogy
szombaton rám írt Messengeren az U, hogy össze kéne futnunk. Baromira
hiányoztak, tavaly nyáron sokkal többet lógtunk együtt, mondjuk meglehet, hogy
az is megártott, hogy már mindhárman tizedikesek leszünk - csak éppen három
különböző gimiben. Ebből a suliból meg csak a B van, mert a K-val meg A-val nem
vagyunk annyira bestie-k, hogy még a szabadidőnket is együtt töltsük, bár a
K-val rengeteget lehet könyvekről beszélgetni, nem véletlen ő a padtársam. J-t
már kb ott elvesztettem, hogy átkerültünk ebbe a suliba, mert ő rögtön új
barátokat keresett, sokan nem is tudták, hogy mi egy suliból jöttünk, őrület,
nem? Ő találta eredetileg a B-t, de aztán amikor az általam kihagyott
gólyatábor után hozzájuk csapódtam, a B-vel meg lassan már a P-vel is jobban
kijövök, mint J-vel. Egy ideig bűntudatom volt miattuk, de már annyira nincs.
Meg ott van a R, hát az egy rohadt idegesítő lány! Jó,
igazából igyekszem jóban lenni vele, meg intelligensnek tart engem, meg minden,
ahhoz képest rohadtul azt hiszi, hogy csak úgy átvághat... Cigizik, káromkodik
és mindig agyon van sminkelve. Ja, és azt hiszi, hogy őt mindenki kedveli,
holott kb az egész osztály utálja. Na mindegy.
Lehet, hogy még azért annyira nem várom a sulit. Még a
kötelezővel sem végeztem, a magyartanárom menten megöl.
Ennyit szántam erre a mai bejegyzésre. Mennem kell, mert
nálunk van az unokatesóm, és anyu baromi pipa lesz, ha arra jön haza, hogy én a
gépet nyomom, ő meg a tesóm meg a mobiljukat, valamit csinálni kéne, de
legalábbis letenni a gépet.
Minden jót nektek, legyetek jók! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése